A természet erősen tagolt tengerparttal, szigetek és fjordok ezreivel, meredek hegyekkel és kedves völgyekkel, zúgó folyókkal és kékesen csillogó gleccserekkel, éjféli nappal és sarki éjszakával áldotta meg Norvégiát. Ezzel a tőkével próbálják felvirágoztatni az idegenforgalmat: a norvégek nem szeretik, ha csak az olajuk miatt emlegetik őket. Szakemberek egész csoportja dolgozik azon, hogyan lehet még jobban népszerűsíteni az országot.
Az idegenforgalmi tanács hivatalos útikalauzt adott ki. Igyekeznek megmagyarázni, hogy a „kopár, hideg és esős, provinciális és drága Norvégia” csak előítélet. Védekező álláspontból érvelnek, összehasonlításaik, bizonygatásaik olykor mosolyra késztetnek. Mindenesetre tény, hogy az ország „drága”. Egyébként minden magyarázkodás felesleges, mert Norvégia összehasonlíthatatlan és egyedülálló élmény. Sosem lesz a tömegturizmus országa – hál’ istennek, mondják Norvégia szerelmesei. Hiszen az ország előnye többek között épp ez: minden, ami a messzeség és a kaland igézetéből fakad.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (281. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4