Pilinszky János, 1972

Pilinszky János – A különös szféra

Közzétette:

 

 

Miután Péter elárulja mesterét, nem sokkal rá Jézus rábízza anyaszentegyházát. Miután ugyancsak ő megijed a csodálatos halfogás Janos Pilinszkygazdag eredményétől, Jézus tüstént egy sokkalta nagyobb feladatot ruház rá. Péter: „Uram, menj el tőlem, bűnös ember vagyok”. Mire Jézus: „Ne félj! Ezentúl az emberek halásza leszel”.

Ha föl kellene állítanunk e rendkívüli megbízatások közös képletét, azt mondhatnánk, hogy Isten épp akkor oszt ki ránk valódi szerepet, amikor esendőségünket, kicsinységünket beláttuk. Ez hozzátartozik Isten „stílusához”. Amiből viszont logikusan következik az is, hogy a legjobb képességekkel megáldott embernek is éreznie kell, hogy csupán eszköz és közvetítő, átkelőhely Isten számára. Erényeink mind végesek, egyedül az alázat teszi őket végtelenné. Ezért elengedhetetlen az alázat, s ilyen értelemben a bűn – pontosabban elkövetett bűnünk őszinte felismerése – Isten véghetetlen irgalmából tulajdonképpen az alázat „mesteriskolája” mindannyiunk számára.

A kegyelem és az alázat szférájában lényegében „bűn és erény” egyformán szolgálhatja fölemelkedésünket, mivel az alázatos szívben Isten mindent, még a bűnt is jóra fordítja, míg alázat nélkül az „erény” sem ér semmit, sőt vesztünket okozhatja.

(Új Ember, 1969. július 13.)

Digitális Irodalmi Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s