Közzétette:
az 1948-1988 közötti időkből
„Aki nem hiszi, utánajárunk”
(Az ötvenes évek humora)
Két párttag beszélget
A szavazásról beszélget egy kisgazdapárti és egy kommunista párttag.
Kisgazda: – Tudod, van olyan párttagunk, aki halálos ágyából 41,4 fokos lázzal felkelt, és elment szavazni. Leszavazott, utána hazament, lefeküdt és meghalt.
Kommunista párttag: – Az semmi. Az egyik párttagunk a szavazás előtt hónapokkal meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazóhelyiségbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.
Józsi bácsi Budapesten
Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt:
– Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
– Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette.
Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt:
– Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
– Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér.
Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt.
– Tessék mondani, merre van a Hitler utca?
– Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van.
Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni:
– Mit csinál itt, bácsikám?
– Nézem a Volgát! – feleli az öreg.
Kérdések
1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:
– Elvtársak, várom a kérdéseiket!
– Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Kohn bácsi. – Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor?
Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
– Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?…
Fejtágító után
János gazdát több társával együtt a pártbizottságra rendelik. Úgynevezett “fejtágító” szemináriumon vesznek részt. A sok “süket-sóder” elhangzása után az előadó a felmerült kérdésekre válaszol.
– Előadó elvtárs – kérdezi János gazda -, milyen az igazi szocializmus?
– Jöjjön ide, János bátyám – szólt az előadó -, nézzen ki az ablakon, mit lát?
– Az előadó elvtárs nagy, fekete kocsiját! – szól az öreg paraszt.
– Na látja, ha mindenkinek olyan kocsija lesz, akkor lesz a szocializmus!
János bácsi hazaérkezése után összehívja a falugyűlést.
– No, emberek, én most megmagyarázom maguknak, milyen a szocializmus! Nézzenek ki az ablakom, mit látnak?
– Hát mi nem látunk mást, mint Jankót, a falu bolondját, az énekes kódist, hátán a tarisznyájával!
– Na látják! Ha mindenkinek olyan kódistarisznya lesz a nyakában, az lesz az igazi szocializmus!
Dilemmák
A pártba belépőnek három kérdésre kell megfelelnie:
– Hogyan oldanád meg, elvtárs, a lakáskérdést Magyarországon?
– Kinyitnám a nyugati kaput…
– Mit tennél, elvtárs, hogy mindenkinek jusson olcsó hús?
– Becsuknám a keleti kaput…
– És mit tennél, elvtárs, hogy még kevesebben járjanak templomba?
– Hát… Jézust a keresztfával kihoznám, Sztálint meg bevinném…
Az ÁVH vendégszeretete
A cukrász valami olyat mondhatott, ami nem nyerte meg az ávéhás verőlegény tetszését, ezért bekíséri az Andrássy út 60-ba. Ott, a “várószobában” már van néhány “vendég”, mindnyájuknak a hátán szaladgál a hideg, mert az egyik szobából félelmetes ordítás hallik.
– Ki ordít ott benn? – kérdi a cukrász az őrtől.
Az ÁVH-s őr barátságosan felvilágosítja:
– Itt mindenkinek alá kell írni bizonyos papírokat, és aki vonakodik, azt mestersége szerint “rábeszélik”. Most egy ács van benn, annak a fenekébe ácskapcsot vernek.
– Én cukrász vagyok, akkor nekem kinyalják a fenekem?
– Ahogy maga téved! – vigasztalja az ávós. Magának a tojásaiból fognak habot verni!
Ki az?
- Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:
– K-k-ki az?…
– A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
– Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH…
Beléptél az MKP-be?
Két cigány beszélget:
– Igaz, hogy beléptél az MKP-be?
Mire a másik felemeli a lábát és tüzetesen megvizsgálja a cipőjét.
– Én-e? Hol?
15 éves vicc
Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró.
– Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet.
– Mondd el nekünk is!
– Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.
A rendőr – civilben
Egy vidám társaságban így szól egy fiatalember a körülötte állókhoz:
– Jól figyeljenek, egy merész politikai viccet fogok elmondani!
Megszólal mellette egy komoly kinézetű férfi:
– Vigyázzon, barátom, én rendőrtiszt vagyok, de most civilben.
Mire a mesélni akaró így válaszol:
– Köszönöm, hogy szólt, majd lassabban mondom!
Hárman – egy cellában
Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt.
– Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
– Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
– És te ki vagy?
– Én vagyok Rajk László!
Dolgozik az ÁVO
A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének:
– Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy “tanító bácsi, nem én voltam!”
Másnap a százados nagy diadallal újságolja:
– Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét!
– Na, ne beszélj, és szerinted ki tette?
– Hát Móricka meg a papája!
– Ezt meg honnan veszed?
– Bevallották!
A mese kezdete és vége
– Hogy kezdődött régen egy mese?
– Egyszer volt, hol nem volt…
– Hogy kezdődik ma egy mese?
– A TASSZ jelenti.
– Hogy végződött régen egy mese?
– Aki nem hiszi, járjon utána!
– Hogy végződik ma egy mese?
– Aki nem hiszi, utánajárunk!
Párbeszéd a villamoson
– Elnézést, elvtársam, ön párttag?
– Nem, kérem.
– Akkor esetleg valamelyik rokona?
– Nem.
– Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
– Nincsenek.
– A minisztériumban sem dolgozik senkije?
– Nem, senki.
– Esetleg a városi tanácson?
– Ott sem.
– Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!
Közmunka után műtét
Debrecenben a nagy közmunkák idején az orvosi egyetem tanárait és diákjait is kivezényelték közmunkára. A műtétje előtt álló illetékes elvtárs megkérdezte a munkán az orvostól:
– Doktor úr, felnőtt emberek vagyunk. Mondja meg őszintén, mire számíthatok a holnapi műtéten?
– Uram, legyen erős, nem sok jóval biztathatom. Nézze meg a kezeimet, reggeltől téglát pakolok…
Recsken
Farkas Mihály Recskre látogat.
– Maga miért van itt? – kérdi a politikai rabot.
– Mert nem engednek haza.
ÁVH-n
– Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendőrök igazoltatnának?
Gondolkodik a more és cinikus mosollyal válaszol:
– Én csak-csak, de maguk!
Jegyezzetek békekölcsönt!
A cigányt behívják a tanácsra. Az elnök mondja:
– Ti is magyar állampolgárok vagytok, jegyezzetek ti is békekölcsönt, és támogassátok a demokráciát!
A cigány megkérdi:
– Már dőlő módon van?
Cigány a fán
1956 decemberében az osztrák-magyar határon egy cigány fára kapaszkodva figyeli a tájban a disszidálókat, újságot tartva a kezében. Odamegy egy határőr és megkérdezi:
– Mit csinálsz itt, te cigány?
Mire a kérdezett:
– Olvasom a Szabad Népet.
Az értetlen határőr
A cigány utazik a vonaton, a határőr megkérdi:
– Hová mégy, cigány?
– Svájcba, az öcsém megvakult, azt kell ápolnom,
– Nem lenne jobb, ha az öcséd jönne haza?
– Őrmester elvtárs, nem jól hallotta, az öcsém nem hülye, hanem vak!
Szovjet-magyar árukereskedelem
Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet-magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje.
– Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba?
– Több mázsa búzát és rengeteg élőállatot!
– Helyes. És mit hoztak be?
Józsi bácsi sokáig gondolkodik:
– Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest…
Mit lehet tenni?
– Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.
– Ki ennek a Mórickának a papája?
– Ő a városi rendőrkapitány.
– És a mamája?
– Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
– Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!
Köszönet
Egy árva fiú a tanácselnök segítségével – tehetséges volt, és felkarolta – ipari tanuló lett, és kitanulta a kőfaragó szakmát. A kisipari szövetkezetnél dolgozik. A mester kérdi a “segédet”:
– Megköszönted-e már a tanácselnök elvtársnak, hogy segített kitanulnod ezt az alkotóan szép szakmát?
Másnap a segéd felkeresi a tanácselnököt.
– Kedves elnök elvtárs! Nagyon szépen megköszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.
A szép halál
Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerősei kíváncsian kérdezgetik:
– Milyen az a haldokló kapitalizmus?
Mire Kohn bácsi ezt feleli:
– Hát szép halál, nem mondom, szép halál!
Tito Magyarországon
Tito marsall ellátogatott Magyarországra 1956 után. Kádár János teszi a szépet Jovankának, a feleségének, mire az egyszer csak így válaszol:
– Küszönöm a bókot, de azért a férjem se kutya!
A megbántott plébános
A falusi pártgyűlésre – nevelési célzattal – meghívják a falusi plébánost is. A párttitkár megnyitja az értekezletet:
– Szeretettel üdvözlöm a megjelent tagságot és a klerikális reakció képviselőjét!
A plébános elgondolkodik, hogyan adhatná ezt a sértést vissza.
A pártgyűlés végén feláll és megszólal:
– Elvtársak, térdeljünk le és imádkozzunk!
Szent Antal segített
A téeszesítés idején János bácsi belépeti a pártba, és leszokott a templomba járásról. De itt a tél, és nincs tüzelője. Kér ezer forintot a szakszervezettől, de az nem ad. Elmegy a templomba, letérdel Szent Antal elé, és buzgón imádkozni kezd.
Ahogy kilép a templom kapuján, összetalálkozik a párttitkárral.
– János elvtárs, mit keresel a templomban?
– Nincs tüzelőm, itt a tél, a család fázik, a szakszervezet meg nem ad.
– Gyere velem, János elvtárs, a párt mindig segít!
Hazafelé János bácsi megint betér Szent Antalhoz.
– Köszönöm a pénzt, Szent Antal, de máskor ne a párttitkárral küldd, mert ötszáz forintot ellopott belőle!
Nem úr, elvtárs!
Rákosiék idején egy irodai tisztviselő a következő kéréssel fordul az igazgatóhoz:
– Igazgató úr, szíveskedjék ma korábban elengedni a munkából, mert a feleségemmel este az Operába szeretnénk menni!
Az igazgató:
– Idefigyeljen, kedves kollégám! Magának tudnia kellene, hogy az “úr” megszólítás már rég idejét múlta. Helyette általánosan bevett gyakorlat szerint az “elvtárs” megszólítás a helyénvaló. Ettől függetlenül természetesen hozzájárulok, hogy ma a munkából korábban hazamenjen. Na és mi az az opera, amit megnéznek?
– A TRUBAD-ELVTÁRSAT.
Forrás: Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 