Életmód a dualizmus idején – kispolgárság

Közzétette:

 

 

A családtagjaikkal együtt közel két és félmilliós ) az összlakosság 12—13%-a) kispolgárság keresőinek kétharmadát az önálló, s legfeljebb egy-két segédet foglalkoztató kisiparosok és kiskereskedők tették ki, akik saját műhelyeikben vagy üzletükben saját munkaeszközeikkel és saját munkaerejükkel vettek részt a termelés folyamatában. Ezen belül jól megkülönböztethetően elkülönültek a kapitalizmushoz és a városi élethez kapcsolódó modernebb és a növekedés lehetőségét magában rejtő kisvállalkozások tulajdonosai, s a vidéki társadalomhoz, a parasztsághoz és a falusi élethez kötődő kézművesek, szatócsok, kocsmárosok és házalók. A kisiparosi és kiskereskedői foglalkozás felülről, az úri középosztály és a vagyonos polgárság felől nézve alsóbbrendű pályának minősült. A parasztság körében viszont megbecsülésnek örvendett, s a paraszti feltörekvés egyik állandó célpontja volt. Maguk a kisiparosok és kiskereskedők viszont előszeretettel irányították gyermekeiket értelmiségi és hivatalnoki pályákra, s küldték őket ennek érdekében középszintű tanintézetekbe. Egy ilyen, a társadalmi ranglétra különböző fokain elhelyezkedő nagycsaládban nőtt fel Illyés Gyula, akinek apai nagyapja bognár, apja pedig uradalmi gépész volt, akinek a szülőháza két „szobácskából” és földes konyhából” állt, és akit 1912-ben a négy elemi elvégzése után gimnáziumba írattak a szülei. Rokonai között, akiknek a többsége egyszerű zsellér volt, ugyancsak akadtak kispolgári szintre felkapaszkodott kocsmárosok, gépkocsivezetők, tanítók, sőt egy „igazi” vármegyei főjegyző is.

 

Small citizenship, illustration

Kispolgárság, illusztráció

A kispolgárok egyharmadát az államapparátus, közlekedés, hírközlés és termelés zömmel paraszti származású „altisztjei”, azaz rendőrök, csendőrök, vasutasok, postások, házmesterek, pedellusok, művezetők, erdőkerülők, útmesterek stb. adták. A munka, amelyet ez a réteg végzett, olyan feladatokat ölelt fel, amelyben a fizikai tevékenység és az alsóbb adminisztráció elemei keveredtek. Státusuk ugyancsak átmeneti volt. Bár ugyanúgy bérért dolgoztak, mint a munkások, munkaviszonyuk a tisztviselőkéhez hasonlóan egy egész életre szólt, s öregkorukra nyugdíjban részesültek. Noha az „urak” közé távolról sem tartoztak, az „urakkal” való állandó kapcsolatuk és bizalmas munkájuk a kétkezi dolgozók fölé emelte őket.

A kispolgárság jómódúbb részének életnívója megközelítette a középosztályét. A kevésbé szerencséseké és ügyeseké azonban a munkásságéhoz hasonlított. Előbbiek két- esetleg háromszobás lakásban, utóbbiak egyszerű szoba-konyhában vagy falusi vályogházban laktak. A nagy- és középpolgársághoz képest a kispolgárok között jóval kevesebb volt az izraelita, s több az egyéb vallású és nemzetiségű. Kivételt képezett a kiskereskedők, a falusi szatócsok és kocsmárosok rétege, amelyen belül a zsidóság aránya 50% körül mozgott.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (367—368. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s