A zenében Joseph Haydn (1732—1809), Wolfgang Amadeus Mozart (1756—1791) és Ludwig van Beethoven (1770—1827) tette egyetemes érvényűvé a szonátaformát és annak minden műfaját (többek között a szimfóniát). Őket nevezték a bécsi klasszikusoknak. Franz Schubert (1797—1828) a műdal megalkotója, hagyományát Hugo Wolf (1860—1903) folytatta tovább. A 19. században Bécsből indult világhódító útjára a keringő és később az operett (Johann Strauss, Lehár Ferenc). Johannes Brahms és Anton Bruckner, de főleg Gustav Mahler szimfóniái vezettek át a 20. századba, az ún. bécsi iskola, Arnold Schönberg és tanítványai: Alban Berg és Anton von Webern „új zenéjéhez”, a dodekafón hangrendszerhez. Gottfried von Einem (1918—1996) ismét a tonális hangrendszert alkalmazta.
Bécsi klasszikusok csendülnek fel a Müpában
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (63. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4