A magyarországi rendszerváltás nemzetközi háttere

Közzétette:

 

 

A 20. századi magyar történelem nagy fordulataihoz hasonlóan az 1989—90-es rendszerváltást is több külső és belső tényezők találkozása és ezek egymásra hatása idézte elő. Alapvetőnek a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése, vagyis a II. világháború vége óta tartó szovjet—amerikai rivalizálás amerikai győzelemmel történő befejeződése tekinthető. A külpolitikai erőtér átrendeződése mellett fontos szerepet játszott az állami és társadalmi tulajdonon alapuló központi gazdálkodás történelmi veresége is a magántulajdonra és a piaci mechanizmusok automatizmusára épülő kapitalizmussal szemben. Mindehhez járultak azok az egyéni kezdeményezések és belső társadalmi mozgalmak, amelyek a kínálkozó lehetőségeket kihasználva, sőt azokat olykor megteremtve belülről bomlasztva és/vagy reformálva járultak hozzá a korszakos jelentőségű változáshoz.

A Kelet-Európában kialakított szovjet hegemóniát, amely létrejöttének erőszakossága miatt ellentmondott az 1945-ös jaltai megállapodás demokratikus szellemének, az Egyesült Államok elvileg sohasem tekintette legitimnek. Hallgatólagosan, a mindennapok gyakorlatában viszont egyre inkább elfogadta, és megbékélt vele. Ez mutatkozott meg 1956-ban és később is. Ez a Szovjetunióval és Kelet-Európával szembeni békülékeny és megengedő külpolitika Jimmy Carter 1977 és 1980 közötti elnöksége alatt kezdett megváltozni. Az új elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brezinski számos alkalommal és formában nyilvánvalóvá tette, hogy a „Kelet-Európával szembeni nyájas érdektelenségnek” vége; s hogy a „kommunista rendszeren belüli változás előmozdítása érdekében” nemcsak az egyes országok hivatalos vezetésével, hanem a „lojális ellenzék képviselőivel, liberális értelmiségiekkel, művészekkel és egyházi vezetőkkel” is fejleszteni kell a rendszeres kapcsolattartást. A „politikai változás tudatos bátorításának” egyik bevált eszköze a müncheni Szabad Európa Rádió volt, amelynek növelték a költségvetését, és amelyet hatékonyabb propagandára ösztönöztek. A másik pedig az 1975-ös helsinki megállapodás emberjogi dimenzióinak (ún. harmadik kosár) komolyabban vétele. Véletlen egybeesés, hogy a Vatikán, melynek élén 1978-tól Brezinski honfitársa, az egykori krakkói érsek állt, ugyancsak ebben az időben kezdte el a kelet-európai egyházak és az ellenzékiek támogatását, és kiadta a jelszót: Ne féljetek! A John-Paul II.pénzeszközök, amelyeket II. János Pál erre a célra fordított – ma már tudjuk –, rendkívül jelentősek voltak.

Ronald Reagan 1981 és 1988 közötti elnöksége alatt folytatódott a szovjet táborral szembeni emberjogi offenzíva. Sőt nemcsak folytatódott, hanem általánosabb értelmezést is kapott. A szorosan vett emberjogi problematikát az elkötelezetten antikommunista Reagan az általános polgári és politikai jogok védelme irányába terjesztette ki. Az Egyesült Államoknak – fejtette ki például 1982 nyarán Londonban – nem egyszerűen a Szovjetunióban és másutt tapasztalható emberjogi sérelmek orvoslása a feladata, hanem a „demokratikus infrastruktúra” létrehozása illetve erősítése, vagyis egy új „keresztes háború a szabadságért”, hogy a marxizmus-leninizmus oda kerüljön, ahová való: a történelem szemétdombjára.

A két szuperhatalom rivalizálása az 1970-es és az 1980-as évek fordulóján a fegyverkezési verseny terén is új szakaszba lépett. A Szovjetunió 1979-ben 150 nukleáris robbanófejekkel szerelt olyan SS-20-as rakétát telepített a Varsói Szerződés tagállamainak területére, amelyek különböző nyugat-európai kikötőkre, repülőterekre és ipari központokra irányultak, majd az év végén megszállta Afganisztánt. A NATO, illetve az Egyesült Államok erre olyan új nagy-közép-hatótávolságú rakéták nyugat-németországi telepítésével válaszolt, amelyekkel a Szovjetunió nyugati fele minden további nélkül belőhető lett volna. Ezek egyike volt az ún. cirkálórakéta, amelyet bárhonnan indítani lehetett és olyan alacsonyan repült, hogy a radarok nem érzékelték, továbbá fedélzeti komputere menet közben kereste ki magának a célpontot. A másik pedig egy olyan ballisztikus rakéta (Pershing-II), amely hat perc alatt ért volna Nyugat-Németországból Moszkvába, és 30 méteres hibahatáron belül csapódott volna be. E két, minőségileg új fegyverrel a szovjet légvédelem gyakorlatilag semmit sem tudott szembeállítani. Még inkább ez volt a helyzet az ún. csillagháborús tervvel, vagyis a komputer- és lézertechnikára épülő és a világűrbe telepíteni kívánt védelmi rendszerrel (Strategic Defence Initiative), amelynek a kifejlesztését 1983-ban jelentették be az amerikaiak. Ez a gigantikus méretű elektronikus pajzs minden Amerika felé tartó támadó rakétát időben hatástalanított volna, vagyis az Egyesült Államok úgy mérhetett volna atomcsapást a Szovjetunióra, hogy a szovjet visszavágás teljesen hatástalan maradt volna. Ilyen helyzet az USA atommonopóliumának 1949-es megszűnése óta egyszer sem állt elő. Washington célja ezzel a programmal az volt, hogy a jóval kevésbé hatékony szovjet gazdaságot, illetve csak a fogyasztás tartós és drasztikus visszafogása révén versenyképes szovjet hadiipart teljesíthetetlen feladatok elé állítsa. „Ki akartunk fejleszteni egy olyan komplex fegyverrendszert – nyilatkozta ezzel kapcsolatban maga Reagan 1985-ben –, amely amennyiben hatékony védelmet akar vele szemben találni – szükségszerűen csődbe viszi a Szovjetuniót.”

A szovjet vezetés érzékelte az egyensúly felbomlását, ám a válaszadással késlekedett. A problémákkal való nyílt szembenézés egészen 1985. március 11-ig váratott magára, amikor Mihail Gorbacsov személyében 54 éves, tehát szovjet mércével mérve rendkívül fiatal és energikus személyiség került a Kreml élére. Gorbacsov egyik legfontosabb törekvése a nemzetközi feszültség, illetve a szovjet—amerikai ellentét csökkentése, és ezáltal a szovjet gazdaság tehermentesítése volt. […]

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (459—461. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s