Közzétette:
Eszembe jut szegény kis Bogár Miska. Komoly kis tömzsök gyerek. Még csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyába hordozza, hogy a tábla csaknem a 
sarkát veri.
Mingyárt az első nap, mikor az iskolába beléptem, az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.
– Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva itt legyetek.
Miska is köztük volt. Komoly fiúcska, nagyfejű és apró szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták otthon, de a keze, lába… Persze, mezítláb járt a nyáron, mint a csirke.
Visszatért csakúgy.
– Még nem vagy tiszta. Mars vissza! – Bandukol szomorúan.
Ismét visszatér.
Néz rám aggodalommal.
Csakolyan.
– Hiszen még mindig nem vagy tiszta!
Sírva fakad. Babszemnyi könnyek csöpögnek a szemepillájáról.
– Nem megy le, mester uram!
Hát aztán hagytam.
Ránéztem olykor és elmosolyodtam magamban:
Piszkos szegény, de azért szeretem.
*
Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd egynéhányszor bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:
– Piszkos szegény, de azért hát csak maradjon.
orrás: Gárdonyi Géza – Az én falum (Magyar Elektronikus Könyvtár)
