Than Mór: Újoncozás az 1848 előtti időkből

Közzétette:

 

 

A Bach-korszak, az 1848-as szabadságharcot követő Habsburg elnyomás súlyos éveiben festette Than Mór az osztrákok katonafogdosását megörökítő Újoncozás képét, melyet a szigorú cenzúra csak „Újoncozás az 1848 előtti időből” címen engedett kiállítani. Császári katonákkal szedik össze a magyar parasztlegények legjavát, asszonyok, lányok sírnak, öreg szülők búcsút intenek, gyerekek bámészkodnak – a falu apraja-nagyja együtt van az élénk, mozgalmas életképben. Than képszerkesztésének jellemző vonása, a központi elrendezés – melyet a csoportok mozdulatainak a közép felé irányuló összekomponálásával ér el – ebben a mozgalmas tömegjelenetben is érvényesül.

A festmény a Pesti Műegylet ajándéka 1863-ból. Than művészi stílusára bécsi mesterének, K. Rahlnak tanítása, színvilágára pedig az olasz művészet tanulmányozása hatott. Témáit főként a nemzeti történelem eseményeiből és a nép életéből merítette. Igen jelentős a monumentális falfestészet területén végzett úttörő munkája.

Újoncozás az 1848 előtti időkből

1861 Olaj, vászon, 126 x 191 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Festő. Than Károly vegyész bátyja. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult. Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött.

Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.). 1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve egyik legelismertebb freskófestő. Fata Morgana c. képe 1867-ben sikert aratott a párizsi Salonban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton.

Az 1880-as években Olaszországban élt. 1890-től a Magyar Nemzeti Galéria képtárának őre. 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Történeti képein kívül portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc; Hampelné Pulszky Polyxena; Önarckép; A nap szerelme a délibábbal, 1866; Priamus Hector holttestével, 1877; Jelenet Az Ember Tragédiájából; valamennyi a Magyar Nemzeti Galériában), egyházi témájú festményeket (Mater dolorosa, Szent Cecília, 1868, Magyar Nemzeti Galéria), életképeket (Olasz életkép, 1860; A jósnő, 1861; Stella, 1863; Fürdő leány, 1880, stb.) és falfestményeket (Vigadó; Magyar Nemzeti Galéria lépcsőháza, Lotz Károllyal, 1874; Operaház előcsarnoka stb.) is készített akadémikus stílusban.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s