Közzétette:
Az elnevezés megtévesztő. Kínának ez a belső forradalma csak érintőlegesen terjedt ki a kultúrára: elsősorban a kínai társadalom átalakulása volt. Mao-Ce tung, a nagy kínai vezető, a Kínai Népköztársaság megalapítója fölismerte, hogy idestova 20 évvel a kommunista rendszer megteremtése után ismét „vastag réteg” képződött a kínai társadalmon.
1966-ban Mao felsorakoztatta híveit – a hadsereget és a sanghaji pártvezetést. Tisztogatást hajtott végre a párt központi bizottságában; az ország valamennyi pártszervezetéhez intézett körlevelében egyebek között az alábbiakat írta: „Országunk most a nagy proletár kulturális forradalom fellendülése előtt áll. Ez a fellendülés azt jelenti, hogy hatalmas rohamot kell indítani a dekadencia minden ideológiai és kulturális pozíciója ellen, amely még a burzsoáziától, a feudalizmus maradványaitól származik.”
Egyedül a Biblia jelent meg nagyobb példányszámban, mint Mao idézetei – ez a tömeges jelenlét és könyvterjesztés is nagyban hozzájárult Mao Ce-tung személyi kultuszához.
A pártban nagy volt az ellenállás, hiszen Mao új irányvonala gyakorlatilag a vezető réteg kicserélését jelentette. Sok felsőoktatási intézményt bezártak, a termelés összeomlott. Az alacsony képzettségük miatt elégedetlen fiatalok százezrével özönlöttek a városokba, és „vörös gárdákká” szerveződtek. Tüntetéseik során sok helyütt műemlékeket és kolostorokat romboltak le, erőszakos cselekményekre került sor, sőt gyilkoltak is. Végül a hadsereg állította helyre a rendet. A kulturális forradalom „heves” szakasza 1969-ben ugyan véget ért, ám hatása még Mao 1976-ban bekövetkezett haláláig érezhető volt. Kína gazdasági és oktatási fejlődését legalább tíz évre visszavetette.
Hasonlóan „fékező hatása” van a demokratikus mozgalom leverésének, amely 1989. június 4-én, a pekingi Tienanmen téren ment végbe.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (250. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
Lighthouse 