A 11. és 12. században született meg Franciaországban a lovagi költészet; hősi eposzok (Roland-ének) és lovagregények (Artur király és Grál-legenda) formájában. 1150 után művészi trubadúr-költészet bontakozott ki. A késő középkor legjelentősebb költője François Villon. A reneszánsz François Rabelais főművében, a „Gargantua és Patagruel”-ben a humanista tudás a középkori mesélőkedvvel ötvöződik.
A Pont du Gard, Nimes és Avignon között: az egyik legjobb állapotban fennmaradt római vízvezeték.
A klasszicizmust a szép beszéd és stílus tökéletesítése érdekében alapított Académie française (1635) készítette elő. A klasszikus tragédia nagyjai Pierre Corneille és Jean-Baptiste Racine. A klasszikus vígjáték legnagyobbja Molière; La Fontaine a tanmese művésze volt.
Az újkori filozófia atyja René Descartes (1596—1650) és a kortárs, Blaise Pascal (1623—1662). A felvilágosodás mesterei – a legjelentősebb Voltaire (1694—1778) – az értelembe vetett hit képviselői. Montesquieu államelmélete alapozta meg a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. A Denis Diderot körül csoportosuló enciklopédisták a Nagy Enciklopédia kiadásával (1751—1772) megalkották a felvilágosodás alapvető művét. Jean-Jacques Rousseau az értelem uralmával az érzelemét állította szembe, s ezzel előfutára lett a romantikának, amelynek legnagyobb írója Victor Hugo. A modern realista regény klasszikusai Stendhal, Honoré de Balzac és Gustave Flaubert. A társadalmilag elkötelezett naturalizmust elsősorban Emile Zola regényei és Maupassant novellái képviselik. Charles Baudelaire, Arthur Rimbaud, Paul Verlaine és Stéphane Mallarmé költészetében bontakozott ki a még a 20. században is ható szimbolizmus.
A strasboourgi Kammerzell-ház: a történelmi palota étterme is híres.
A 20. század elején Paul Claudel, Romain Rolland, André Gide s mindenekelőtt Marcel Proust lett világhírű. A két világháború közötti jelentős írók: André Malraux, Julien Green, Henry de Montherlant, Roger Martin du Gard, Louis Aragon, Antoine de Saint-Exupéry, valamint Jean Giraudoux, aki Jean Anouilh-jal, Eugéne Ionescóval, Samuel Beckettel és Jean Genet-vel a francia drámát is megújította. Jean Cocteau sok műfajban kísérletezett.
A második világháború utáni irodalom sokáig az egzisztencializmus jegyeit viselte, melynek legjelentősebb képviselői Alber Camus, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir. A nouveau romant, „az új regényt” kísérleti formák jellemzik.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (131. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4


