Közzétette:
Pozsonyba, ahol a magyar országgyűlés ülésezett, és Pestre, ahol az értelmiség és a polgárság vitatta az eseményeket, március első napjaiban érkezett meg a párizsi forradalom híre. Ennek hatására mindkét városban felgyorsultak az események. Az országgyűlés sietősre fogta a polgári átalakulást kiteljesítő törvényjavaslatok tárgyalását, és március 3-án Kossuth indítványára olyan felirati javaslatot fogadott el, amely a belső reformok mellett „minden idegen [be]avatkozástól független, nemzeti kormány” kinevezését kérte az uralkodótól. A pesti radikálisok azonban ezt is kevesellték. Úgy döntöttek, hogy petíciókkal, beadványokkal próbálják az országgyűlést gyorsabb és merészebb törvényhozásra ösztökélni, s egyben Kossuthnak támogatást nyújtani. Ezekből a tervezgetésekből született meg március 11-ére a híres 12 pont, amelyet Irinyi József, egy Bihar megyei születésű fiatal jogász és irodalmár öntött formába, s amelyet Jókai véglegesített 14-én. Bár ez egy-két ponton túlment a Kossuth felirati javaslatában foglaltakon, egészében véve megfelelt az országgyűlési reformnemesség liberális jellegű átalakulási programjának. Ezért némi vita után az Ellenzéki Kör is elfogadta. A petíciót több ezer aláírással ellátva kívánták eljuttatni Pozsonyba, ezért a március 19-ei országos vásár napjára aláírásgyűjtő nagygyűlést és ünnepi bankettet kívántak szervezni. Petőfi Sándor erre az alkalomra írta március 13-án a Nemzeti dal című költeményét, amelyben már nem az országgyűléshez, hanem a néphez fordul, s nem reformokra, hanem felkelésre, forradalomra szólít fel.
Háry Gyula: A Pilvax kávéház 1848-ban
Március 14-én megérkezett a bécsi forradalom híre, és ez újabb fordulatot adott az eseményeknek. A pesti ifjak úgy döntöttek, hogy a cenzúrára fittyet hányva másnap engedély nélkül kinyomtatják a 12 pontot és a Nemzeti dalt, ami meg is történt. És ezzel megkezdődött a forradalom. Reggel még alig tucatnyian indultak a Pilvax kávéházból, ám mire az egyetemet útba ejtve 10 és 11 óra között a mai Astoria és a Ferenciek tere közötti Hatvani útra, Landerer és Heckenast nyomdájához értek, már több ezren lehettek. A Nemzeti Múzeum előtt megrendezett délutáni nagygyűlésen pedig legalább tízezren hallgatták a szónokokat. A katonaság sem ekkor, sem később nem avatkozott be: a Helytartótanács nem mert erőszakot alkalmazni. A délután Táncsics Mihály kiszabadításával végződött budai börtönéből, az este pedig a Bánk Bán cenzúrázatlan bemutatásával a Nemzeti Színházban.
A szabadsajtó első terméke Pesten 1848. március 15.
A pesti események a pozsonyi követeket még nagyobb gyorsaságra, az uralkodót pedig engedékenységre ösztönözték. Ennek tudható be, hogy a teljhatalommal felruházott nádor, István főherceg március 17-én felkérte kormányalakításra Battyány Lajost, az országgyűlés pedig néhány nap alatt törvényjavaslatokba foglalta mindazt, amitől korábban éveken át ódzkodott.
István főherceg nádor és Kossuth Lajos megérkezése Bécsbe, 1848. március 15. (mek.oszk.hu)
A kijelölt miniszterelnök javaslatait elfogadva az uralkodó április 7-én nevezte ki a kormányt. Az első független, felelős minisztérium koalíciós alapon, a liberálisok különböző irányzatainak képviseletével jött létre. A kormányfő a főrendi ellenzéket, a pénzügyekért felelős Kossuth és Szemere Bertalan belügyminiszter a liberálisok baloldalát reprezentálta. Deák Ferenc, aki az igazságügyi tárcát kapta és Klauzál Gábor gazdasági miniszter a mérsékelt liberálisokhoz tartozott. Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a centristákat képviselte, az elszigetelődött Széchenyi, aki a közlekedésügy élére került, konzervatív liberális, herceg Esterházy Pál, „a király személye körüli” miniszter pedig – egyedüliként – konzervatív nézeteket képviselt. Mészáros Lázár hadügyminiszter katonaként hivatalosan egyik irányzathoz sem tartozott, ténylegesen azonban ő is a liberalizmushoz kötődött.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (332—333. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 