Portrait of Coco Chanel by Boris Lipnitzki – 1936

Coco Chanel

Közzétette:

 

 

Árva kislányból nőtte ki magát legendává, a divat királynőjévé. Egyszerű és időtálló stílust teremtett. Mondták róla, hogy „ő találta ki” a modern nőt, de egyáltalán nem tartotta magát feministának.

Portrait of Coco Chanel by Boris Lipnitzki – 1936Gabrielle Bonheur Chanel teljes lendülettel vetette bele magát a munkába, mihelyt elhagyta az árvaházat. Először egy zenés kávéházban kezdett énekelni, itt ragadt rá a Coco név a kedvenc sanzonja, a Qui qu’a vu Coco („Nem látta valaki Cocót?”) után. 1909-től női kalapokat gyártott: egyszerűeket, kényelmeseket, mértéktartó formájúakat és színűeket, amivel hátat fordított a huszadik század eleji stílusnak. Később is ezek a tulajdonságok jellemezték minden alkotását.

A férfiak vonzónak találták, és rendre el tudta nyerni az olyan gazdagok támogatását, mint élete nagy szerelme, az angol lovaspóló-játékos, Arthur „Boy” Capel (1881—1919). Coco 1910-ben kalapszalont nyitott a párizsi Cambon utcán, ahol idővel egyéb ruhadarabokat is árusított, s annyira jól ment a boltja, hogy nemsokára két elegáns fürdőhelyen: a La Manche-parti Dauville-ben és az atlanti-parti Biarritzban is nyitott egyet-egyet.

További sikereit részben az első világháborúnak köszönhette, mikor is sok ezer francia nőt vettek fel dolgozni a gyárakba és hivatalokba, hogy pótolják a frontra vezényelt férfiakat. A Belle Époque, a század eleji „szép korszak” elegáns ruhái nem egy ilyen munkahelyen kényelmetlenek lettek volna, és a nőiesség 19. századi ideálja fölött is eljárt az idő, Coco viszont ráérzett a kor szellemére. Az új idők újfajta nője lendületes volt, önálló és mesterkéletlen, sőt, kissé talán fiús is, de azért még a férfiszemnek tetsző. Coco szoknyái a térd alá értek, a derék vonalát is lejjebb vitte, s divatba hozta a női nadrágot: fogta a hagyományosan férfi ruhadarabokat, igazított rajtuk egy keveset, és máris hordhatták a nők is. Ugyanígy bátorította őket a rövid frizura viselésére.

Coco Chanel by Boris Lepnitzki, 1937Chanel „szegényes” stílusa elnyerte a gazdagok tetszését is, így bejutott a legelőkelőbb körökbe, ahol ismert művészekkel (például Igor Sztravinszkijjal) és arisztokratákkal került kapcsolatba. Idővel rászokott a morfiumra, de a fáradhatatlan munkában ez sem akadályozta meg. 1921-ben dobta piacra nevezetes 5-ös számú parfümjét, amelyet jó harminc év múlva Marilyn Monroe emelt piedesztálra („Hogy mi van rajtam az ágyban? Hát természetesen a Chanel 5-ös!”). A következő nagy sikerű parfümje a Petite robe noire („Fekete bokorugró szoknya”) névre hallgatott.

Cocónak a második világháború után átmenetileg külföldre kellett távoznia Párizsból, mivel együttműködött a megszálló németekkel. 1954-ben nyitotta meg újra párizsi szalonját, s már a következő évben átütő sikerű árut dobott a piacra, ezúttal a 2.55-ösnek elnevezett retikült. Ami pedig a ruhákat illeti, versenyre kelt az újító riválissal, Christian Diorral, és nem kisebb híresség viselte rendszeresen az ő modelljeit, mint Jacqueline Kennedy. Coco egész életművével igazolta egyik legnevezetesebb mondásának igazát: „A divat mulandó, a stílus örök”.

 

Bildergebnis für coco chanel

A 75 éves Coco egyik ruhatervében gyönyörködik, melyet a képen kedvenc manökenje, Marie-Héléne Arnaud mutat be.

Qui Qu’A Vu Coco? – YouTube

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (70—73. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s