A kék és a vörös Mauritius

A bélyeggyűjtők tudják, hogy ritka bélyegek vannak, de egyik sem lett olyan értékes, mint a kék Mauritius. Tizenkét példánya ismeretes ennek a ritkaságnak, tizennégy a nővérének, a vörös Mauritiusnak. Az 1847-ből származó, legendás postai értékcikk különlegessége a „Post Office” feliratban rejlik. Ilyen felirat ugyanis Mauritius, a brit koronagyarmat egyetlen más bélyegén sincs. Fél évig árusították az egy pennys vörös és a két pennys kék bélyeget, azután ezekre is rákerült a „Post Paid” szöveg.

A kék és vörös Mauritius néven ismert bélyegeket 1847. szeptember 21-én adták ki Mauritius szigetén.

Mindebben állítólag Josepf Barnard, a kissé elmélázott vésnök a „vétkes”: a nyomólemezek metszésekor a postahivatal bejárata fölötti tábla felirata, „Post Office”, és nem a postamester által kért „Post Paid” járt az eszében. Nem biztos, hogy így történt, és a bélyeg keletkezéséről keringő más történetek sem hitelesek. Legtöbbjükben azonban felbukkan a szegény Barnard neve, aki történelmi „selejtjével” az utókornak filatéliai ritkaságot, Mauritiusnak pedig nemzetközi hírnevet teremtett.

Kék Mauritius

A sziget nevéhez azonban mások is hozzájárultak. Például Mark Twain, akitől állítólag szlogen is származik: Isten Mauritiuson második paradicsomot teremtett. És Charles Darwin, aki – mint mondják – a sziget erdőit járva arról álmodozott, hogy életének hátralévő éveit ebben az édenkertben fogja leélni. Pedig Mauritius világa már az ő korában, a 19. században sem volt egészen érintetlen. Darwin itt nemcsak a fajok keletkezéséről, de pusztulásukról is elmélkedhetett volna. Például a dronte – a dodo – a kedvesen esetlen, repülésre képtelen madár pusztulásáról. Az ízletes húsú madár oly sokáig vándorolt a portugál és holland telepesek fazekába, hogy már a 17. században hírmondó sem maradt belőle. A dronte később nemzeti madárrá avanzsált, de ez már nem támaszthatja fel az állatot.

Paul és Virginie (Henri Pierre Léon Pharamond Blanchard festménye, 1844)

Az itt élők számára azonban két regényfigura a legnépszerűbb mauritiusi: „Paul és Virginie”, egy francia író, Jayques Henri Bernardin de Saint-Pierre 18. század végén írott idilljének címszereplői. A romlatlan szigetparadicsomban játszódó, megható történet tiszta szerelemről, az elválás fájdalmáról, megtört szívekről szól: Rómeó és Júlia az Indiai-óceánon. A mauritiusiak persze hiteles történetnek hiszik a regényt. Szereplői, mindig elválaszthatatlanul, ma is jelen vannak mindenütt: település- és helynevekben, festményeken, szobrokon és rengeteg ajándéktárgyon.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (274.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet