Everglades Nemzeti Park

 

 

Egyesült Államok

A floridai Everglades mai képe rengeteg csatornázás, lecsapolás, gátépítés nyomán alakult ki. Ezt a munkát már a 19. század végén elkezdték, hogy megművelhető, illetve lakható földeket hódítsanak el a mocsártól. Dél-Floridának egykor 15 ezer négyzetkilométerét víz borította; a sok esőtől felduzzasztott Okeechobee-tó vize tempósan csordogált 200 kilométeren át a félsziget déli csücskéig.

 

A park területén lényegében nem egy, hanem két mocsár van: a nagyobbik a Mexikói öbölbe tartó „fűfolyó”, a Shark ártere, a kisebbik pedig a kis Floridai-öbölbe ömlő Taylor Sloughé. A víz és a föld labirintusa folytatódik a parttól nem messze húzódó „Tízezer-szigettel.

Később tőle keletre több várost is alapítottak: Boca Ratont, Fort Lauderdale-t, Miamit és Homesteadet, melyek egyre növelték lakóterületüket, közben mindinkább nyugatra szorítva az Evergladest, melynek területe kevesebb, mint felére zsugorodott, és nagyobb része ma már a nemzeti parkhoz tartozik, ahol vannak örökzöld és félig lombhullató erdők, fenyvesek, tőzeg- és egyéb mocsarak és lagúnák, valamint a nyugati félteke legnagyobb mangroveerdeje. Itt néhány méternyi szintkülönbség is elég egy teljesen másféle élettér létrejöttéhez. Elméletileg ugyan az egész terület egy hihetetlen lassúsággal (napi 30 méterrel) a Mexikói-öböl felé csordogáló folyó, a Shark vízgyűjtő területe, de a legtöbben egyszerűen mocsárként tekintenek rá. Tágas réteket borít itt a lápszövő fű, olyannyira, hogy Marjory Stoneman Douglas szakírónő az egész területet „fűfolyó”-nak nevezte. Több száz madárfaj fészkel errefelé, elsősorban lilefélék.

 

     

Mississippi-aligátor | krokodil | Tüskéspók | Lamantin | Hókócsag

Az Everglades éghajlata átmenetet képez a mérsékelt és a szubtrópusi között, ezért kedvező élettér két amerikai krokodilféle számára is. Az alapvetően mocsárlakó, de időnként nyíltabb vizekbe is merészkedő, a sósságnak csak egy mérsékelt szintjét tűrő Mississippi-aligátornak ez a legdélebbi lakóhelye, míg a lagúnákban tanyázó hegyesorrú krokodilnak éppen hogy a legészakibb. Az utóbbiak vannak valamivel kevesebben, pedig a tompább orrú, sötétebb bőrű aligátor léte veszélyeztetettebb errefelé a tengerszint esetleges emelkedése (és így a víz sótartalmának megnövekedése) miatt. Pedig az éghajlatváltozás nagyon is ebbe az irányba hat ezen a földterületen, amely lényegében csupán csak egy kevéssel a vízszint fölé emelkedett lapos tengerfenék. Időről időre – egy-egy jégkorszak elmúltával, mikor a gleccserek elolvadnak, és a tenger szintje ettől megemelkedik, a sótartalma pedig csökken – az ilyen területeket el szokta árasztani a víz; a következő lehűlés során szoktak kiemelkedni onnan. Nem lehetetlen, hogy az Everglades előbb-utóbb vissza fog süllyedni a tengerbe.

A park névjegye

• Hol található: Florida legdélibb részén
• Megközelítése: Miamiból vagy Evergldes Cityből
• Területe: 6105 km²
• Alapítva: 1947
• Állatvilága: puma, vidra, tengeri tehén, 50 hüllőfajta (közte krokodil- és teknősfélék, leguán), több mint 360 madárfaj (pl. simacsőrű ani, flamingó, daru, kanalasgém, óriásguvat, pelikán, íbisz, csér, ölyv, csigászkánya, halászsas, kígyónyakú madár)
• Növényzete: mangrove, ciprus, örökzöld tölgy, kaucsukfa, vadcitrom, orchidea
• Útvonalai: Anhinga, Mahogany Hammock, Shark Valley, Flamingo
• Éghajlata: mérsékelt és szubtrópusi között

• Mikor utazzunk: novembertől márciusig

  
  

Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (228-231. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739