A Babiloni Birodalom harcos királya
Apja nyomdokán megerősítette az Újbabiloni Birodalmat, amely az ő uralkodása alatt jutott fénykorába
Az ókori Mezopotámia utolsó helyi birodalma Nabú-apal-usur ( Nabopolasszár) uralkodása alatt szilárdult meg, majd az ő fia, a Bibliában Nabukodonozor néven említett Nabú-kudurri-uszur tette dicsőségessé. Amikor az ifjú király lett, megkérte az isteneket, hogy ruházzák fel „tündöklő nagysággal” – uralkodása fél évszázada alatt a maga részéről mindent megtett ezért.
Apja kivívta a birodalom Asszíriától való függetlenségét, ő maga Egyiptom, Júda és Türosz ellen háborúzott. Fennhatóságot szerzett a Mediterránum felé vezető mezopotámiai kereskedelmi útvonalak fölött, fővárosát, Babilónt nagyszabású építkezésekkel gazdagította: Szemiramisz függőkertje az ókori világ hét csodájának egyike volt, a városfal – amelynek tetején kocsiversenyeket rendeztek – egyik kapuja máig fennmaradt.
A kereskedelemben és hadviselésben szerzett gazdagsága java részét II. Nabú-kudurri-uszur Babilon városára fordította, és ezzel az ókor egyik csodáját hozta létre
Sokak emlékezetében Nabukodonozor a jeruzsálemi templom elpusztítójaként maradt fenn, aki a zsidókat babiloni fogságba hurcolta.
Uralkodás: Kr. e. 605—562)
Ország: Babilon
Öröksége: Megerősítette és felvirágoztatta az Újbabiloni Birodalmat. Leigázta és fogságba vitte a zsidó népet
Forrás: Királyok és királynők (13. oldal) Kossuth Kiadó 2017 ISSN 2064 8790 ISBN 978-963-09-9133-9
Kép: Wikiwand

