Közzétette:
Séta a városban
Nagy Péter, aki 1689-től 1725-ig volt minden oroszok cárja, meg akarta reformálni az országot és kitárni a nyugati hatások előtt. Úgy vélte, ehhez új fővárosra van szüksége, mivel a régi Moszkva minden újításnak ellenszegülne. Az új város alapkövét 1703 májusában helyezte el a Néva folyó balti-tengeri torkolatánál. A folyó közepén lévő szigeten először a Péter-Pál-erőd készült el, amely védőbástyaként szolgált az északi ellenséggel, a svédekkel, de a belső ellenszegülőkkel és a reformokat ellenzőkkel szemben is. Az erődítmény oltalma alatt bontakozott ki a hatalmas, pompázatos új főváros. Leningrád ma is a paloták, a díszes polgárházak, a csodálatos kertek és parkok, a nyílegyenes utcák és fasorok városa.
A város egyik első épülete a Péter-Pál erőd volt, ami érthető is, hiszen az építkezések háborús időben kezdődtek. Szimbolikus jelentősége abban áll, hogy Pétert a balti-tengeri kijáratért indított háborús győzelmére emlékeztette, melyet a svédek fölött aratott, 1700-ban.
A Péter-Pál-erőd közepén magasodik a hasonló nevű székesegyház, ahová Nagy Péter óta – két kivételtől eltekintve – az orosz cárokat temették. A Romanov-dinasztia tagjai, akik az 1917. évi forradalomig uralkodtak, világos márványszarkofágokban nyugszanak. A székesegyház 122 méter magas harangtornyán angyal áll, kezében egy 7 méter magas, aranyozott kereszttel.
A Palota tér Leningrádban, az 1905-ös és az 1917-es forradalom színhelye, itt döntötték meg a cári rendszert; manapság díszfelvonulásokat tartanak. Az egykori vezérkari épületet diadalívvel és közel 48 méter magas Sándor-oszloppal a 19. század első felében építették a Napóleon fölött aratott győzelem emlékére.
Szemben a székesegyházzal, a Néva túlsó partján áll a cárok palotája, a Téli Palota. A gyönyörű épületet mai formájában Bartolomeo Rastrelli olasz építész építette 1754 és 1762 között. A 46 000 négyzetméter alapterületű palotában több mint ezer helyiség, száz lépcsőfeljáró, majdnem kétezer ajtó és ugyanannyi ablak van.
Téli Palota
1917. november 7-én világtörténelmet írtak itt: az Auróra cirkálóról – ma emlékhelyként a Néva egyik ágában horgonyoz – adták meg a jelet a Téli Palota ostromához; a vörösgárdisták elűzték a Kerenszkij-kormányt, és átvették a hatalmat.
Ma a Téli Palota melléképületeivel együtt hatalmas múzeum: az Ermitázs, Oroszország legnagyobb és a világ egyik legjelentősebb múzeuma. Hivatalos adatok szerint több mint 3 millió kiállítási tárgyat őriz, melynek mindig csak egy része látható a mintegy 400 teremben.
Az Ermitázs múzeum a Téli Palota épületét kapta meg, 1918-ban csupán egy részét, majd 1922-ben az egészet.
Az Ermitázs eredetileg zárva volt a nyilvánosság előtt. Nagy Katalin cárnő állítólag így gúnyolódott a zárt „remetelak”-on (az „Ermitázs” szó ezt jelenti ugyanis franciául): „Csak én és az egerek gyönyörködünk benne”. Sok a látnivaló: orosz, kínai, japán, indiai, egyiptomi és görög művészeti alkotások. Nyugat-Európa művészetét több mint 120 teremben mutatják be: Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Tiziano, Velázquez és Rubens jelentős műveit ugyanúgy megcsodálhatjuk, mint a francia impresszionistákat.
A világ múzeumai közül az Ermitázsban van a legtöbb Rembrandt-festmény.
Az orosz barokk-stílusú Alekszandr Nyevszkij-kolostort 1713-ban kezdte építtetni Nagy Péter. A névadó nemzeti szent és hadvezér, aki a XIII. század közepén legyőzte a svédeket. Nagy Péter parancsára az új kolostorban helyezték el Szent Vlagyimir ereklyéit is. A kolostort szegélyező temetők legalább olyan híresek, mint az egyházi épület: itt nyugszik Dosztojevszkij, Muszorgszkij és Csajkovszkij is.
A 19. században épült pompás Szent Izsák- székesegyházat 1931-ben múzeummá alakították át, 1990-ben került vissza ismét az egyház tulajdonába. A főkupolában függő Foucoult-inga jelzi a Föld forgását.
A hatalmas Szent Izsák székesegyházat, melynek építését a XIX. század közepén fejezték be, Nagy Péter védőszentjének tiszteletére emelték. A 14 000 embert is befogadó templom építésénél 43 különböző kőfajtát használtak. 562 lépcső vezet fel a kupolába, ahonnét csodálatos kilátás nyílik a városra – fotózni mindenesetre tilos.
Az óriási Kazany-székesegyházat, az orosz klasszicizmus remekét 1802-ben kezdték építeni a tatár fővárosból, Kazanyból származó ősrégi, csodatévő Mária-ikon tiszteletére, amit 1702-ben hoztak Pétervárra. Állítólag 1812-ben az ő „közbenjárására” sikerült megverni Napóleon seregét. A szentképet 1904-ben ellopták, és mind a mai napig nem került elő. A római Szent Péter-bazilikára hasonlító templom ma vallástörténeti múzeum.
A Kazanyi székesegyház
Leningrád ismét elveszítette fővárosi rangját, de megmaradt Oroszország második legnagyobb városának, fontos közlekedési csomópont, és jelentős kulturális központ. Ez a kis körséta csak néhány műemlékre hívta fel a figyelmet. Van még bőven felfedezni való „Észak Velencéjében”.
1991 szeptemberében a város visszakapta történelmi nevét, és ismét Szentpétervárnak hívják.
Norbert Kuchinke
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (392-393. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4
Lighthouse 