Spárta

Közzétette:

 

 

gör. Sparté, dór: Sparta

Város a Peloponnésoson, az Eurótas folyó völgyében, a Taygetos hegy lábánál.
Régebbi eredetű (
mykénéi kori) neve Lakedaimón (Homéros is így nevezi Menelaos és Helené “országát”), ami az ókorban a spártai állam hivatalos megnevezéséül szolgált. A spártai polgárok elnevezése ókori íróknál tehát így hangzott: lakedaimóniak vagy lakónok, a spártai állam fennhatósága alatt álló területet pedig Lakónikének, Lakóniának hívták.

Az ókori hagyomány a spártai állam alapítását a Hérakleidák visszatéréséhez (a dór vándorlás) kötötte. A település eredetileg négy falu szövetségéből állt, amelyek dór bevándorlók településeiből jöttek létre Kr.e. 950 körül. A négy falut Artemis Orthia kultusza kötötte szövetségbe. 

A vix-i kratér

A vix-i kratér, A bor és víz vegyítésére szolgáló bronzedény harcba vonuló spártaiakat ábrázol.

A spártai vezetőréteg folyamatos terjeszkedésének első állomása, hogy a Kr.e. 8. században elfoglalták Amyklait és bevonták a település-szövetségbe, majd ennek révén meghódították Dél-Lakóniát. A további terjeszkedés vezetett a Kr.e. 8. sz. végén – 7.sz. elején az ún. első messénéi háborúhoz. Ezidőtájt történt különböző belső ellentétek miatt, hogy a lakosság egy része elköltözött Itáliába, és megalapította Tarast. Ezt követte a Kr.e. 7.sz. végén a második messénéi háború, ami azzal végződött, hogy Messénét a spártai állam részévé tették. A háború idején Tyrtaios (a legenda szerint Athénból a spártaiak segélykérésére küldött sánta költő) írt a spártaiaknak harci elégiákat a hős harcosokról, akik hazájukért esnek el az első csatasorban.
A Kr.e. 6. sz. elején sikertelenül próbálta alávetni Tegeát, ezért inkább a század közepén szerződést kötött vele és ezzel új korszak nyílt meg Spárta külpolitikájában. A Kr.e. 6. sz. végéig Spárta vezető hatalomként szerződéseket köt peloponnésosi államokkal, amelyek katonai szolgálattal tartoztak és el kellett ismerniük Spárta katonai vezető szerepét. Az athéni elnevezéssel: “peloponnésosi szövetség”-be Argos és Achaia kivételével beletartoztak a peloponnésosi államok, és ezen kívül Megara és Aigina is.
leonidasA
perzsa háborúkban Leónidas vezetésével hősi halált halt thermopylai hősök emlékét hirdeti a sírfeliratuk: Arramenő mondd meg Spártának, hogy pihenünk s az ős hagyományaiért hullt el a hősi sereg.
300 spártai sírverse (József A. ford.)
A spártai flotta részt vett a salamisi csatában is, a plataiai csata pedig elsősorban a spártaiak, és a spártai hadvezér Pausanias dicsőségének számít.
A “Salamis pátoszán felnövekvő” Athénnal kiéleződött ellentétek vezettek a peloponnésosi háborúhoz (Kr.e. 431-404), amely során Spárta kerekedett felül. Ekkor jutott Spárta hatalmának tetőpontjára. A Kr.e. 4. sz
ázadban különböző államokkal való harcok során azonban lassanként elvesztette vezető szerepét. A makedón és a római uralom idején – katonai és politikai jelentéktelenségében is – megőrizte ősi spártai intézményeinek jó részét és turisztikai látványossággá vált; tömegek keresték fel a várost régi hírnevének nyomait kutatva.
A jellegzetes spártai államszervezetről az archaikus és a kora-klasszikus korból egykorú forrás nem áll rendelkezésre. Erre utal 
Thukydidés legendás megjegyzése: “mivel ők államuk dolgaiban olyan titkolózóak”. Spárta jó törvényeit a hagyomány Lykurgos nevéhez és a nagy spártai törvénykönyvhöz, a Rhatrához kötötte. (Részletes, idealizált leírás Xenophónnál és Plutarchosnál.)
A második messénéi háború fontos választóvonalat jelent a spártai társadalom életében és viszonyaiban.
A Kr.e. 6. sz. közepén következett be – egy évszázados folyamat eredményeképp – a váltás Spárta életében, aminek a következménye a szinte teljes bezárkózás lett. Ezt az „idegenek kiutasítása” néven emlegették. Felhagytak az arany-és ezüstpénz használatával, elzárkóztak a külkereskedelemtől.
Pedig előtte Spárta elevenen részt vett a görög kulturális életben és kereskedelemben: erről tanúskodnak a 
lakón vázafestészet remekei, a bronzművességé, valamint Spártában az Artemis Orthia szentély gazdag leletei (fogadalmi ajándékok). A spártai építészet emlékeit csak Pausanias leírásából ismerjük, az egyetlen jelentősebb épületmaradvány a spártai akropolison Athéna Chalkioikos szentélye.
(…) Tegyük fel, hogy Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belőle semmi más, csak a szent helyek és az épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövőben a későbbi nemzedékek nagyon kételkedve hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnészosz kétötöd része az ő birtokában van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külső szövetségesre is kiterjeszti. Hatalma mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint faluszerűen húzódik szét.
Thukydidés I 10. Muraközy Gy. ford.

Bélyácz Katalin (Szépművészeti Múzeum 2004)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s