Fokozottan védett növényeink – Tátogató kökörcsin

Közzétette:

 

 

Levédia és Etelköz füves sztyeppjein vándorolt eleink ősi ismerősei a pusztai kökörcsinek. Még szürke mozdulatlanságba dermedt az erdei tisztások, homoki legelők és a száraz lejtők gyepszőnyege, amikor bundácskáikba burkolózva, lila virágkelyheikkel beharangozzák (pulso-are= lüktetni, harangozni) a kökörcsinek a tavasz érkezését. Legismertebb az ibolyaszínű leánykökörcsin (Pulsatilla grandis WENDER.), sokkal ritkább a Nyírség savanyú homokján élő tátogató kökörcsin.

 

Pulsatilla patens

Tátogó kökörcsin – Pulsatilla patens (L.) MILL (Fotó: Wikiwand)

Leírása: karógyökere mély és erős. Az 5-30 centiméter magas növény gyapjas-bozontos, a levelek csak elvirágzás után jelennek meg. Jellemzők viszont az elszáradtan is megmaradó tőlevelek, amelyek hármasak (a többi kökörcsin levelei szárnyaltak) és a levélszeletek cimpái 5-10 milliméter szélesek. A virágtakaró csak színes lepellevelekből áll; ezek száma rendszerint 6. A lepellevelek nagy, kehelyszerű, eleinte teljesen kocsánytalannak tűnő virágokat alkotnak. A virág nagy és sötétibolya színű. (A leánykökörcsin virágánál sokkal sötétebb.) A termés tollas bóbita, a terméskék bibeszála szőrös, éretten hosszú farkszerű.

Virágzásának ideje: március-április. A leánykökörcsinnél valamivel korábban

virít, de mivel virágzási idejük találkozik, együttes előfordulásuk esetén természetes keverékfajuk is keletkezhet. Ez a × Pulsatilla valentiana, amelyre természetesen a védelem ugyancsak kiterjed.

 

Pulsatilla patens

Tátogó kökörcsin – Pulsatilla patens (L.) MILL (Fotó: Wikiwand)

Élőhelye: Mivel meleg- és szárazságkedvelő, fényigényes és mészkerülő faj, a szikár homoki legelők laza homoktalajait vagy a homoki legelők bolygatatlan tisztásait szereti.

Elterjedése: Síksági-kontinentális faj, amely határainkon kívül az Erdélyi Mezőségen, Moldvában, a lengyel és orosz sztyeppeken honos. Magyarországon egyetlen bizonyított előfordulása a Nyírségben van.

Előfordulása: Nyírségi előfordulásai közül legszebb állománya a Bátorliget melletti Bátori-legelőn található, mind ez ideig védelem alá nem vont területen. Előfordul ezenkívül még Haláp és Guth községek határában, a Bagaméri-erdőben. Somogyi populációi eltűntek (Mikepuszta, Kadarkút).

Védelme: Homoki ritka termőhelyeit érintetlenül kell hagyni. Ezeket sem felszántani, sem trágyázni vagy meszezni nem szabad. Gyökerestül történő kiásása nemcsak lehetetlen, hanem céltalan is, mert hajszálgyökerei gyorsan tönkremennek és átültetése reménytelen. Virága csokorvirágnak alkalmatlan, és szedésével bő magtermésétől és terjeszkedésétől fosztjuk meg. Növényföldrajzi jelentősége és ritkasága miatt védjük. Németországban veszélyeztetett, Finnországban és Svédországban sebezhető, míg Csehország és Románia területén ritka faj.

Eszmei értéke: 250 000 Forint

 

Forrás: Csapody István – Védett növényeink (79-80. oldal) Gondolat Budapest, 1982 ISBN 963 281 066 X

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s