Tsingy de Bemaraha Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Madagaszkár

A park fő látványossága két karsztos fennsík, a Nagy Tsingy és a Kis Tsingy. Ezek valóságos kőerdőt képező hegyes és vékony sziklákból állnak, közöttük mély és szűk szakadékokkal, oldalaikban csaknem megközelíthetetlen üregekkel. A parkon belül is elkerítettek egy természetvédelmi területet, ahová csak kutatók tehetik be a lábukat; ez afféle természetes erődítmény.

 

Tsingy de Bemaraha

Az erózióval szemben más-más ellenállást tanúsító kőzetrétegek alakítottak ki az idők során ilyen bizarr formákat. A Kis Tsingy lépcsőin , függőhidain és sziklába vájt ösvényein az átlagos turista is nyugodtan közlekedhet, a Nagy Tsingyhez viszont hegymászó felszerelésre van szükség.

A két Tsingy úgy jött létre, hogy földalatti patakok mind vízszintesen, mind függőlegesen lekoptatták a jurakori mészkőtömböt; még az itt élő flóra és fauna sem tudta az összes üreget benépesíteni, pedig minden állat megtalálta a magának való szállást. Némelyikük a fennsíkok belsejének üregeiben lakik, és onnan sohasem mozdul ki, míg mások a sziklalabirintus alján nyíló üregrendszereket lakják be, megint mások a sziklacsúcsokat kedvelik. Például két makifaj is ugyanolyan majomügyességgel ugrándozik egyik szikláról a másikra, akár a sziget középnyugati részének lombhullató erdeiben fáról fára.

 

Tsingy de Bemaraha

Ennek a sziklarengetegnek az alján meggyűlik a víz, amelyből a száraz éghajlatra jellemző kicsiny, pozsgás és tüskés növények szökkennek szárba, és képeznek alacsony, félnedves erdőket.

A számtalan kis szigetre tagozódó ökoszisztéma érthetővé teszi, miért olyan sok a csakis itt megtalálható élőlény. Köztük van a Bemaraha-maki is, mely tudományos nevét, az Avahi cleesei-t a nagy makivédő hírében álló angol színész-komikusról, John Cleese-ről kapta, valamint a kizárólag a park északi részén, a Bendrao erdőben megtalálható, éjjel vadászó, törpe Antsigy-kaméleon. Ugyanez áll néhány csak nemrégiben azonosított békafajra; mellesleg egész Madagaszkár ideális terület a felfedezésekre vágyó zoológusoknak.

Míg a száraz klímájú Nyugat-Madagaszkár legtöbb állatfaja az időszakos mocsarakból származik, némelyik inkább a nedves élőhelyekre, a sziget keleti esőerdeire jellemző bioformáció szülötte. A Madagaszkár közepén észak-déli irányban végighúzódó hegység kettéosztja a szigetet, útját állja a sok esőt hozó keleti (azaz indiai-óceáni) szeleknek, melyek hozzájárulnak a nagyobb fajtabőséghez, különösen a kétéltűek között. Meg kell említenünk három békafajt az úgynevezett keleti kládból (azonos őstől származó állatok csoportja): a 2006-ban azonosított, alapvetően zöldfoltos lila (Tsingymantis antitá-t, az egy évvel később felfedezett, hirtelenzöld és fényes szemű Boophis tampoká-t, valamint a 2011-ben felfedezett, nappal üregben megbúvó, éjszaka a sziklákon ugráló, seszínű Gephyromantis atsigy-t. Ezeknek a jelenléte a parkban valószínűsíti, hogy valamikor Madagaszkár bal felének más volt az időjárása.


A park névjegye

Madagascar

Hol található: Melaky körzet
Megközelítése: Morondavából
Területe: 723km2
Alapítva: 1997
Állatvilága: Cibetmacska, 11 fajta maki, különleges békák, gyíkok (pl. gekkó és iguána)
Növényzete: kutyatej, aloé, gumólábfa
Útvonalai: Anjohimaninti, Tantely, Manambolo, Andadoany, Ankeligoa
Éghajlata: trópusi szavanna
Mikor utazzunk: májustól novemberig (egyébként zárva)

 

Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (110-111. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN
9789631363739

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s