Málik Irén textilművész

Málik Irén, Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész – szinte hihetetlen! – elérkezett oda, hogy életmű katalógusa legyen. Ő azonban nem hagyta abba a munkát, közel sincs kész ez az életmű! Remélhetőleg még sokáig nem is látjuk a végét! Legutóbb a Vigadóban rendezett Nemzetközi Textiltriennálén tekinthettük meg Málik Irén egyik jelentős művét, a Kitörést.

A megjelent életmű katalógushoz Wehner Tibor művészettörténész írt előszót. Kazinczy Ferenc majd’ kétszáz éves mondatát idézte: „…a nemzeti festészet egyedül lehetséges forrása az antikvitás művészete”. Az 1960-as évek óta alkotó Málik időtlensége valóban az antikvitásból táplálkozik, de eszközeiben egyesül a hagyományos és a modern. Ősi technikával, erőteljes gondolatokat jelenít meg, bár a textilművészet csupán a 90-es évektől vált népszerűvé. Málik „változatos, gazdag eszköztárral” rendelkezik. Wehner itt László Emőke szakértő írásából vesz egy mondatot: „A régi kopt szövetekhez hasonlóan [kárpitjainak hatását] még olykor hímzéssel is fokozza”. Málik Irén számára a legkedvesebb a jaquard technológia, amit rusztikus alapanyagokkal társít, mint: kender, juta, len, gyapjú és pamut. A plasztikus hatás azonban mindig „tartózkodó és visszafogott”. A kárpit nem festmény, nála minden anyagnak külön szerepe van – ez csak a textilművészet eszközeivel kifejezhető. Az eredmény azután végül a festői hatás. Hol absztrakt, hol megfogható formában jelennek meg antik emlékek, épületek, kövek, tájak, élőlények vagy szimbólumok.

Wehner vázolja a művésznő, Málik Irén tevékenységét is. 1975-től dolgozott a textiliparban: a Magyar Posztógyár, a Soproni Szőnyeggyár és a Lakástextil Vállalat tervezője volt. Az 1970-es évektől vett részt kiállításokon, fontos múzeumok kincsihez tartoznak az alkotásai. A 2005-ös Nemzetközi Kárpitművészeti Kiállításon, a Szépművészeti Múzeumban való szereplésekor azt mondták: „időigényes folyamat” a szövés, bár „ennyi idő alatt sok képet lehetne festeni…” Csakhogy „a kárpitban gondolkodóknak nincs más választásuk” – állapítja meg Wehner Tibor. A bevezetőt Zerkovitz Judit fordította angolra.

Torday Alíz művészeti író véleménye ez a következő fejezetben: „Málik Irén 1970-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. 1972-ben jelentkezett először a II. Fali- és Textilbiennálén Augusztus című falikárpitjával, amellyel első díjat nyert… bravúros szövéstechnikával és hímzéssel… Málik már teljes fegyverzetében lépett ki a főiskola kapuján… Olasz útjai során sokat rajzolt, gyűjtött…”, majd természetes anyagokból megszőtte a kőemlékeket. Ábrázolásmódja erősen filozofikus. A millenniumi évben egyházi témákkal foglalkozott. Jelentős műalkotás 1994-ből a Pannonhalma. 1997-ben tüntették ki Ferenczy Noémi-díjjal.

Málik Irén saját magáról: „a szövés új konstrukciót hoz létre… Az ipari és egyedi textilek készítése egyforma jelentőségű”. 1972-ben járt először Olaszországban, 1975-ben perugiai ösztöndíjat kapott. Ekkor készült munkái: Gubbio, Umbria I-II. Katedrális (a sienai dómról), Vakablak. 1985-ben durvább fonalakból szőtte a Köveket antik töredékekről. Római emlék az Ezer emlék fogságában című falikép egy sírkő nyomán, amelyen ókori házaspár kezeit örökítették meg. Több munkáján látszik, mennyire elvarázsolta a vulkán (Vezúv) és a tűz ereje. Bevallása szerint a Kecskeméti Alkotóházban találta meg a saját útját. Elgondolkodtató minden egyes műve, akár gobelinről, akár falikárpitról van szó. A legjobb művének tartja az Első ezredfordulót. Málik művésznő ma is keményen dolgozik, Végtelen című szőnyegével készül a következő, 2016-os Apokalipszis kiállításra.

Az életmű katalógusban ezután – időrendi sorrend nélküli – válogatás készült Málik legismertebb munkáiból: Pannonhalma, Az út, Oltár, Kis csomag (montázs, 1991. családi emlékek), Teljesség, Végtelen, Fosszília, Időtlenség, Főnix, Grimm mesék, Szent György, Nézőpont, Merre?, Daloskönyv, A Kapu, Vakablak, Sziklafal, Alkonyat, Kitörés. 2001-2011-ből a kecskeméti képek gyönyörű, színes madarakat ábrázolnak. 2004-ben születtek a Provence-i tájak, majd a Csendélet, Így kezdődött…, Vége!!! – mármint egy szerelemnek (2008.).

A nagyméretű album 74-75. oldalán találjuk a művek jegyzékét, a végén fényképeket a művésznőről. A katalógust 2015-ben adta ki Budapest XXI. kerületi Önkormányzata. A fotókat és a borítót Tóth Alíz készítette. A katalógus olvasóinak gyönyörködést, Málik Irénnek pedig további jó egészséget és más csodálatos művek megvalósítását kívánjuk!

Dobi Ildikó – EuroAstra