A nemzeti művészet nagy korszaka: romantika, realizmus és historizmus

Közzétette:

 

 

A XIX. század a nemzeti művészet nagy korszaka. A romantika, ahogy az irodalomban, úgy a képzőművészetben is az egyéniség kultuszát, az érzelmek, az álmok és a látomások, a szabadságvágy kifejezését jelentette. Az egyéniség kultuszát a népek egyediségének, az egzotikumnak a keresése teljesítette ki. A sajátosan magyar táj, a magyar emberek, a magyar élet, a magyar történelem képzőművészeti reprezentációja a romantika korának legnagyobb művészeti feladata volt. Mindez különös jelentőséggel bírt a nemzeti megújulás, a reformkor éveiben, főleg pedig 1849 után, az önkényuralom és a durva politikai elnyomás korában.

József nádor és Széchenyi István tevékenysége folytán Pest a XIX. század közepére az ország valóságos szellemi központjává lett. Az 1873-as városegyesítéssel pedig Budapest elindult a modern metropolisszá válás útján. Ez a fejlődés hatalmas inspirációt adott az építészet és a képzőművészet stiláris és tematikai kialakulásához is.

 

Lotz Károly: Ménes a zivatarban

Lotz Károly: Ménes a zivatarban, 1862. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

 

Írta: Bellák Gábor
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (218. oldal) Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s