Kódexlapok a Belvárosban

 

 

Szalai Katalin: „Belváros-Lipótváros Krónikája” című rendhagyó könyvbemutatója és kiállításmegnyitója volt néhány nappal ezelőtt a a Józsa Judit Galériában (Városház utca 1.). Megnyitotta: Wohlmuth István kulturális tanácsnok, közreműködött: Raffay Boróka ének, koboz – tudtuk meg Józsa Judittól.

Szalai Katalin kódexíró-oklevélgrafikus művészi pályafutásának legjelentősebb alkotása a Belváros-Lipótváros Krónikája. A Józsa Judit Galériában január 19-től március 10-én csütörtökig tartó rendhagyó kiállításban látható 20 darab, nagyméretű és magas színvonalú kódexlap Belváros-Lipótváros V. kerület Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala tulajdonaként a Díszterem falán találták meg eredeti és méltó helyüket.

 

Szalai Katalin kiállítása

 

A kiállítás apropója az a kultúrtörténeti jelentőséggel bíró könyvritkaság megjelentetése, amelyet e kódexlapokból állítottak össze, angol és német nyelvű fordítással a teljes magyar szöveggel kiegészítve. A kiállítási anyag különleges, mert egy letűnt kor művészetét, a kódexírást eleveníti meg. E tárlat és könyv segítségével bepillantást nyerhetünk abba a gazdag örökségbe, amelyet a X. századtól a XXI. századig létrehoztak nagyszerű elődeink az építőművészet, a kultúra, a gazdaság terén. A tollal, ecsettel írott, rajzolt kódexlapok egyenként is művészi alkotások, kötetbe foglalva pedig az V. kerület történelmének, kultúrájának, építészetének kifejező, szemet gyönyörködtető dokumentumai.

A kódexírás különleges tudomány. A mai modern korban, a számítógépek világában igazi kuriózum. Szalai Katalin grafikus művészi gondossággal készített képei tükrözik azt a vonzódást, amelyet egy régi, letűnt kor iránt érez. Tükrözik a múlt iránti tiszteletet, őseink, az előttünk járó nemzedékek megbecsülését. A kiállításra a Belváros-Lipótváros V. kerület Önkormányzata és a Józsa Judit Művészeti Alapítvány rendezésében kerül sor. Megtekinthető szombat és vasárnap kivételével naponta 10-től 18 óráig. A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várnak!

A kézzel írott, középkori könyv elnevezése, a „kódex” a IV. században jelenik meg. A kódexeket a papír európai elterjedése, tehát nagyjából a XI. századig az állatbőrből készült pergamenre írták. Kötésük általában bőrrel bevont, fémkapcsokkal összefogott, két fatábla volt. Innen származik a név, hiszen a szó latinul fatáblát jelent. A kódex címmel, tehát titulussal és a szerző megnevezésével kezdődött. Első lapján megjelölték készítésének helyét és idejét, a másoló vagy a megrendelő nevét. Mindenki számára ismerős kép a lúdtollal szövegeket másoló, középkori írnok alakja. A legjobb a lúd vagy a hattyú tolla volt, a legapróbb betűket varjú- vagy hollótollal írták. A tintákat két különböző módon készítették. Az egyik alapja a faszén vagy a lámpakorom volt, a másik a gubacstinta, amit tanninsavak és vasszulfát hozzáadásával állítottak elő. A kódexfestők sok színárnyalattal dolgoztak. A vörös színt a természetes cinóber, tehát a rendkívül mérgező higanyszulfid adta. A második leggyakoribb szín a középkori kódexekben a kék – forrása a réztartalmú azurit ásvány volt. A zöld a malachitból, a sárga, vulkáni földből, a fehér, ólomoxidból készült. A festékek őrlése, keverése különösen fontos feladat volt, csakúgy, mint az aranyozás. A kódex több ember összehangolt munkájának eredményeként jött létrre. A másoló a scriptor. A szöveget részekre tagoló címeket kiemelő a rubrikátor. Az aranyozást az illuminátor végezte, az iniciálékat miniátor festette végül a munkát a korrektor és a könyvkötő fejezte be.

Szalai-2XXI. századi kódexíróként, Szalai Katalin fáradhatatlanul rója a betűket a pergamen lapok helyett merített papírra, életre keltve ezzel azon bizonyos letűnt kor művészetét. Aprólékos munkával készített finom rajzain, szövegein, miniatúráin elevenedik meg Belváros-Lipótváros fejlődésének izgalmas története. Ő, egymaga a scriptor, illuminátor, rubrikátor, miniátor és korrektor. A magyar történelemben az első, név szerint ismert női kódexmásoló, a XVI. század elején, a Nyulak szigetén élt domonkos rendi apáca, Ráskay Lea volt. Az első miniatúrafestő pedig rendtársa, Sövényházi Márta. Szalai Katalin mindkettőjüknek méltó utóda. Belváros – Lipótváros Önkormányzata pedig nem más, mint a középkori mecénás, akinek köszönhetően elkészülhettek a kódexlapok, most pedig már az egyedülálló kultúrtörténeti jelentőséggel bíró könyv is.

Szalai Katalin kódex

Forrás: http://www.jozsajudit.hu www.kodexiro.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s