Közzétette:
Anjou-kori szobrászatunk legkiemelkedőbb emléke a Prágában fennmaradt Szent György-szobor. Ez az egybeöntött bronz lovasszobor technikailag is kimagasló teljesítmény. Ugyanakkor elevensége, fejlett térbelisége a körplasztika történetében előkelő helyre sorolja, még ha érződik is, hogy egy főnézetre komponálták. Elveszett felirata szerint 1373-ban öntötte a Kolozsvárról származó testvérpár, Márton és György. Bár felmerült, hogy a mintázás mástól eredt, ezt sem a szobor itáliai elemeket is hordozó stílusa, sem egyéb forrásaink nem indokolják: tudjuk ugyanis, hogy tőlük származott a váradi Szent László-lovasszobor és a Szent István, Imre és László álló alakját ábrázoló bronzegyüttes is (ezek sajnos nem maradtak ránk). A prágai szobor a XIV. század megélénkülő lovagi kultúrájáról tanúskodik, amely a magyarországi Anjouk udvarában éppúgy elképzelhető, mint IV. Károly prágai központjában, ahol a szobor 1541 óta ismert.
Kolozsvári Márton és György: A sárkányölő Szent György, 1373. Prága, Narodni Galerie
Szerző: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (76. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
A Kiadó engedélyével
