Paul Verlaine

Közzétette:

 

 

1896. január 8-án halt meg Paul Verlaine

 

A jóság csak mint vágy élet benne – de mint vágy, nagyon erősen” Szerb Antal

paul_verlaine„(…) a démon minduntalan kiragadja a szelíd világból, és a legalsó emberi dolgok felé taszítja. A különös szakadást élete és költészete közt George Moore egy anekdotája érzékelteti: a fiatal angol költő felkereste az öregedő Verlaine-t, hogy verset kérjen tőle egy új folyóirat számára. Verlaine-t öreg és szörnyű barátnője társaságában találta; a költő és a nő rövidesen össze is vesztek, durva kifejezéseket, majd tányérokat vágtak egymáshoz és Moore riadtan menekült.

Egy óra múlva visszament a versért. Verlaine ragyogó arccal fogadta; közben megírt egy tiszta, ártatlan, szelíd költeményt, olyant, amilyent csak ő tudott.

Egy másik kísértetiesség: 1888-ban elkészül az Amour c. verseskötet, mély áhítatú katolikus versekkel, de egy év múlva megjelenik egy kötetnyi egyáltalán nem áhítatos verse is, amelyeket ugyanaz idő alatt írt, ennek a kötetnek cinikusan a Parallèlement (Párhuzamosan) címet adja. Így élt és írt Verlaine-ben párhuzamosan az angyal és a démon.

Verlaine még Villonnál is erősebb bizonyíték arra, hogy a művészi szempontból értékes ember nem feltétlenül értékes erkölcsi szempontból is; nem igaz, hogy csak nagy jellem lehet nagy alkotó. (…) Verlaine kétségbevonhatatlanul hazug, alattomos, gyáva, képmutató, embertelen és gonosz volt. (…) A jóság csak mint vágy élt benne – de mint vágy, nagyon erősen. És a költészetet nem a valóság ihleti, hanem a vágy.”

(Szerb Antal)

autumnale Őszi chanson
(Tóth Árpád fordítása)

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…Chanson d’automne
(eredeti nyelven)

Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon coeur
D’une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçà, delà,
Pareil à laŐszi dal
(Szabó Lőrinc fordítása)

Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szívem
keserűre.

Fullaszt az éj;
arcom fehér;
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója

S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s