1875. október 12-én nyílt meg a Keresztény Múzeum

Az esztergomi Keresztény Múzeum Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, mely több évszázad európai és magyarországi emlékeit őrzi. Képtárának magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák anyaga révén az ország harmadik legjelentősebb festészeti gyűjteményeként ismert, mely szorosan követi a budapesti Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát. A Keresztény Múzeum gyűjteménye sokoldalúságával is kitűnik. A későközépkori művészet itt őrzött alkotásai mellett – köztük Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, a garamszentbenedeki Úrkoporsó és MS Mester Passióképei – jelentős az újkori festészeti gyűjtemény, valamint a rendkívül gazdag iparművészeti és a több mint 5000 lapot számláló grafikai gyűjtemény is.

A Keresztény Múzeum állandó kiállítása a Prímási Palota második emeletén tekinthető meg.

Az állandó kiállításon bemutatott gyűjtemények:

magyar, német és osztrák későgótikus festészet és szobrászat (15-16. sz.)
olasz festészet (13-18. sz.)
magyar, osztrák és német barokk festészet (17-18. sz.)
németalföldi festészet (15-16. sz.)
falikárpitok (15-20. sz.)
ikongyűjtemény és orthodox fémművesség (16-20. sz.)
az iparművészeti gyűjtemény legszebb darabjai: ötvösművek, elefántcsont-faragványok, órák, szelencék, kerámiák üvegfestmények, keleti csomózott szőnyegek (12-20. sz.)

Földszinti kiállítótermeiben a Keresztény Múzeum az 1980-as évek óta rendszeresen rendez időszaki kiállításokat is.

A múzeum története

A Keresztény Múzeum Simor János (1813-1891) esztergomi érsek, hercegprímás magángyűjteményén alapul. Alapítója azzal a szándékkal hozta létre, hogy a régebbi és újabb korok művészetét, mint a történelem tanúit ismertté tegye, és ezzel nevelje a látogatók esztétikai szemléletét. Az érsek elsősorban hagyatékokból és külföldi utak során vásárolt, a főegyházmegye területéről pedig összegyűjtötte a használaton kívüli középkori oltártöredékeket. E tudatos gyűjtőmunka eredményeképp összeállított műtárgygyűjteményt a prímás 1875. október 12-én nyitotta meg a nagyközönség számára, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált. A Főszékesegyházi Könyvtár emeletén berendezett első kiállításon 206 kép szerepelt, elsősorban későközépkori és 19. századi művek. Az érsek a következő évek folyamán is jelentősen gyarapította gyűjteményét. Legnagyobb jelentőségű az 1878-ban, Rómában vásárolt Bertinelli-gyűjtemény, amely hatvan, nagyobbrészt olasz reneszánsz festménnyel gazdagította a múzeumot. További fontos gyarapodás volt 1884-ben a kölni Schnütgen-gyűjteményből származó faszobrok és iparművészeti tárgyak megvásárlása. A bővülő gyűjtemény 1882 után az újonnan kialakított Duna-parti Prímási Palota második emeletén kapott helyet, ahol az állandó kiállítás a mai napig található. A képtárról 1878-ban, majd – az új szerzeményekkel kibővítve – 1891-ben katalógust is készített Maszlaghy Ferenc kanonok. Simor János 1887-ben jogilag is biztosította az akkor már kimagaslóan gazdag és értékes gyűjtemény jövőjét azzal, hogy azt az Esztergomi Főkáptalan gondjaira bízta. Ez alkalommal adta gyűjteményének a Keresztény Múzeum nevet is.

Simor prímás 1891-ben bekövetkezett halála után a múzeum csak a I. világháborút követően gyarapodott jelentősebb mértékben. Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök végrendeletében lehetővé tette, hogy kiemelkedő jelentőségű, főként késő-középkori olasz, német, osztrák és magyar festményeket és szobrokat tartalmazó gyűjteménye az esztergomi múzeumba kerülhessen. Erre azonban csak a II. világháborút követően került sor (1926). Az Ipolyi-hagyaték megszerzésével szinte egy időben a múzeum egy másik, főúri mivoltából fakadóan egészen más jellegű anyaggal, San Marco herceg főként iparművészeti tárgyakat és festményeket tartalmazó hagyatékával gazdagodott (1925). Azóta egyedi vásárlások és ajándékozás révén gazdagodik a gyűjtemény.

A múzeum teljes anyagáról 1948-ban jelent meg katalógus, Genthon István összeállításában. Az 1950-es évek közepétől megindult a muzeológia modern módszerei szerinti katalogizálás, a kiállítás újrarendezése és a tudományos eredmények publikálása is. A jelenlegi állandó kiállítás négyéves felújítás után nyílt meg 1973-ban.