Kleopátra

 

 

I. e. 30-ban egy királynő és egy tiszteletre méltó katonai vezető szerelmi viszonya botrányt keltett Rómában, olyannyira, hogy az ügy véget vetett egy királyi dinasztia uralkodásának

 

Kleopátrának az ókori és a modern világban egyaránt tiszteletteljes csodálattal adóztak. A történelem egyik legvarázslatosabb és legtitokzatosabb alakja. Marcus Antonius és Kleopátra szövetsége megváltoztatta a világot. A politikai megfontolásból kötött szövetség hamarosan szenvedélyes, később végzetes szerelemmé vált.

Híresztelések ellenére Kleopátrának csak két szeretője volt, mindkettő Róma ura. Kleopátra elismerte Rómát világhatalomként. Az aranyban és gabonában gazdag Egyiptom biztosította az anyagi forrásokat Róma világhatalmának. Mindkét szerelmi viszonya politikai céllal kezdődött. Lehetővé tették, hogy a királynő biztos és nyereséges szövetséget hozzon létre Róma és Egyiptom között. Ám az események nem várt fordulatot vettek, amikor Kleopátra találkozott a fiatal hadvezérrel. Marcus Antonius beleszeretett; olyan előre nem sejthető, szenvedélyes viszony alakult ki közöttük, amelyből előny és bűntudat származott. Azzal, hogy szeretőként és politikusként együtt voltak, halhatatlanná tettek és leromboltak egy dinasztiát. Ugyanis ez a szerelem vetett véget a közel 3000 éves egyiptomi birodalomnak.

Jóval az előtt, hogy megismerte Marcus Antoniust, a királynő gyermeket szült első római szeretőjének, Gaius Julius Caesarnak, és a fiút Caesarionnak (Kis Caesarnak) nevezte el. Ezzel Kleopátra nagy hatalmat szerzett magának, mert Caesarnak nem volt örököse. Gazdagsága ellenére Egyiptomban évekig tartó éhínség pusztított, amely leapasztotta a gabonakészleteket, és gyengítette a királynő népét. Az ország hanyatlott. Kleopátra szövetségesei is érezték, hogy Róma szorítása fojtogatja őket. Alexandria városa régóta nagyon fontos volt Rómának. A Kelet kapuja volt nagy kikötővel, kozmopolita közösséggel. Könyvtárairól, kultúrájáról és kereskedelméről híres város. Ráadásul jó mezőgazdasági években Egyiptomban bőven termett gabona, vagyis élelmezni tudták a hadseregüket. A rómaiak azonban gyanakvással tekintettek az egyiptomiakra és vallásukra, amelynek kultuszai, a furcsa állatfejű istenségek, megütközést keltettek a kifinomult rómaiakban.

 

ACSIE016_-_Cleopatra,_from_the_Ruins_of_Dendéra

Kleopátra ábrázolás ( dendarahi templom )

 

Amíg Róma és Kleopátra szövetsége fennállt, a királynő és trónja biztonságban volt. Ezért Kleopátra kereste Róma és a birodalom vezetőinek kegyét. Kleopátra kezdettől fogva rejtély volt egy olyan embernek, mint Marcus Antonius, aki Rómában nevelkedett, és ismerte az előkelő nők életét, akik házaik falán belül maradtak, és egyetlen szerepük az életben az volt, hogy jó feleségek és anyák legyenek. Az előkelő római nőket a szűziesség és az erény mintaképének tartották; Kleopátra a római nemes hölgyek ellentéte volt.

Kleopátra politikai intrikáktól átszőtt házban nőtt fel, ahol az élet elég bizonytalan volt; a mintegy háromszáz éve uralkodó Ptolemaiosz-dinasztia egészen Nagy Sándor idejéig vezette vissza eredetét. A királyi család tagjai mindenképpen fenn akarták tartani a tiszta leszármazási vonalat, ezért a női uralkodók gyakran saját fivérükhöz mentek feleségül. Ez a gyakorlat kifelé erőt demonstrált, de a családban konfliktusokat okozott. Kleopátra fiatalkorában brutális hatalmi harcoknak volt tanúja. Hatalma növekedésével nem volt más választása, mint kivégeztetni rivális testvéreit. Kleopátra csak az eszére támaszkodhatott. Nagyon művelt nő volt, okos, megérzései kiválóak. Több nyelven beszélt, az egyiptomiak nyelvén is, amivel kivételesnek számított elődei és a dinasztia tagjai között. Pártolta a művészeteket, és rajongott a könyvekért. Későbbi „végzet asszonya” hírneve nem felel meg a valóságnak, kortársai nem tartották szépnek. Elmondták róla, hogy karizmatikus egyéniség, kiváló társalgó, és kellemes, csábító hangja van, a legfontosabb azonban, hogy Kleopátra igazi túlélő volt. Tudta, ha meg akarja tartani trónját, meg kell zaboláznia Róma hatalmát. Marcus Antonius ezt a lehetőséget kínálta. Marcus Antonius és Kleopátra olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Antonius i. e. 83-ban született; igazi római. Kleopátrához hasonlóan ő is az élvezetet és a veszélyt kereste; ivászatainak és a szerencse játékok iránti szenvedélyének híre futótűzként terjedt. Úgy tűnik, az egzotikus vallási kultuszokhoz is vonzódott. Később, hadvezérként hírnevet és komoly vagyont szerzett; s s lovassági parancsnokként nagy megbecsülést vívott ki magának Caesar harcostársaként a galliai hadjáratban. Antonius és Caesar között szoros barátság alakult ki, ezt a szövetséget távoli rokonság is erősítette. Caesar csillagával együtt Marcus Antoniusé is emelkedett, és amikor Caesar egyeduralkodó lett, Antoniust kinevezte helyettesének (magister equitum), aki a császár távollétében Róma ügyeit intézte. Antonius azonban nem bizonyult jó politikusnak; nagyon lobbanékony természetű volt, túlzásba vitte a borfogyasztást és a nőügyeket, és azért is keringett róla annyi szóbeszéd, mert gyakran vetett szemet más feleségére.

 

M_Antonius

 

Caesar meggyilkolása után Kleopátra és Antonius is elmenekült Rómából. Kleopátra visszatért Egyiptomba. Miután a császár meghalt, helyzete labilissá vált. A rómaiak megvetéssel néztek a női uralkodóra, neki pedig nagy szüksége volt szenátor szövetségesre. Miután a császárgyilkosság után Rómában nem tört ki lázadás, Antonius visszatért a Forumra, és azt tapasztalta, hogy a nép dühös, mert felháborodott azon, amit Caesarral tettek.

Hűségének biztosítékaként Octavianus házasságot kényszerített ki Marcus Antonius és saját húga, Octavia között, ami felettébb feldühítette Egyiptom királynőjét

Caesar gyilkosai közül néhányat kivégeztek, mások elmenekültek, és Octavianus (Caesar kinevezett utóda), Lepidus (megbízható parancsnoka) és Antonius feladata lett lecsillapítani a vihart. A második triumvirátus tagjai egyenlő mértékben gyakorolták a hatalmat, együtt kormányozták Rómát.

Antonius erős pozícióba került. A három férfi igyekezett fontos provinciákat megszerezni. Antonius Kleopátrában és Egyiptomban bízott. Üzenetet küldött szerelmesének, és kérte, hogy találkozzanak a mai Törökország területén lévő Tarsus városában. Az volt a célja, hogy elnyerje a királynő támogatását a tervezett hadjáratához.

Ezen a találkozón Kleopátra Vénusz istennő megtestesüléseként jelent meg. Egyiptom felséges királynője aranybárkán érkezett; a a fedélzetet finom vásznakkal borították, drágakövekkel ékesített, tengeri nimfáknak öltözött szolgaszemélyzet szolgálta ki a királynőt. Mitikus lényként siklott Marcus Antonius felé, de nem volt hajlandó partra szállni. Egyiptom királynőjeként elvárta, hogy Antonius járuljon elé.

Marcus Antoniusban tombolt a harag, de ugyanannyira a szenvedély is. Plutarkhosz azt írja kapcsolatukról: „Mikor azonban [Antonius] küldötte, Dellius meglátta a királynőt szemtől szemben, és tapasztalta asszonyi eszességét és ravaszságát, nyomban tisztában volt vele, hogy Antonius soha nem fog bántani egy ilyen asszonyt, sőt a befolyása alá fog kerülni.”

Nem meglepő, hogy Antonius úgy döntött, i. e. 41-40 telét Kleopátrával tölti Alexandriában. Látogatása eredményeként a királynőnek ikergyermekei születtek: Alexandrosz Héliosz és Kleopátra Szeléné; nevüket a Nap és a Hold kettősségéről kapták.

Rómát igencsak aggasztotta az események alakulása. Hűségének biztosítékaként Octavianus házasságot kényszerített ki Marcus Antonius és saját húga, Octavia között, ami felettébb feldühítette Egyiptom királynőjét. A nyilvános botrány elkerülése érdekében Marcus Antonius keserű és veszélyes házasságra lépett. Közben Egyiptom királynője pénzelte Antonius hadseregét, lehetővé téve, hogy elfoglalja Jeruzsálemet, és Heródest ültesse bábkirályként Júdea trónjára. Négy évvel később Antonius, útban a pártusokkal vívandó háborúba, újra ellátogatott Alexandriába. Kleopátrához fűződő kapcsolata újra fellángolt, és ekkor Alexandriát tette meg otthonául. Bár Octavia a felesége volt, házasságra lépett Kleopátrával, és még egy gyermekük született.

Antonius hamarosan belefáradt abba, hogy fényűző életet éljen, egzotikus palotákban lakjon, és a Nílus deltájában vadásszon. Hadi dicsőségre vágyott. Amikor mintegy százezer római és szövetséges katonával lerohanta a pártusok földjét, katasztrofális vereséget szenvedett. A legyőzöttség döbbenetét sohasem heverte ki. Octavianus megragadta a lehetőséget; Lepidust lefokozta, Marcus Antoniust félreállította, és magához ragadta a hatalmat. Emlékeztette Róma népét, hogy Antonius veszélyes kapcsolatban él egy gyalázatos idegen királynővel. Látszólag húga, Octavia sorsán megbotránkozva közölte a rómaiakkal, hogy Marcus Antonius úgy él, mint az egyiptomiak; ez árulásnak számított. Antonius és Kleopátra igen hevesen reagált erre. Miután Antonius sikeresen elfoglalta Örményországot, azzal dühítette római honfitársait, hogy Alexandria városában tartott diadalmenetet, majd rendeletet bocsátott ki, amelyben az általa meghódított területek örökösévé Kleopátrát és gyermekeit nevezte ki. Ez nyílt hadüzenetnek számított. Antonius kijelentette, hogy Caesar törvényes fia és örököse Caesarion.

 

Denderah3_Cleopatra_Cesarion

Denderah Temploma. Hátsó falán ez olvasható: Kleopátra és fia, Cesarion. Kép: Alex Lbh, 2005. április

 

Octavianusnak nem volt más választása, mint megtorolni ezt a botrányos sértést. Közölte a szenátussal, hogy Antonius „barbár lett”, és elnőiesedett az egyiptomi királynő mellett. Marcus Antonius elvált Octaviától, és azzal vádolta Octavianust, hogy meghamisította Caesar végrendeletét. Róma polgárháborúba keveredett, amelynek során Antoniust az actiumi csatában legyőzték.

A római jog szerint Kleopátrát ellenségnek kellett tekinteni, Rómába vinni, diadalmenetben felvonultatni a tömeg előtt

Nyilvánvaló győzelme után Octavianus visszatért Rómába. A következő 12 hónapban hagyta, hogy Antonius és Kleopátra elmélkedjen a vereségen, és megfontolják, mi lesz a sorsuk. Az Egyiptommal szomszédos területek nagy része Rómáé volt, ezért hiábavalónak bizonyult Antonius és Kleopátra próbálkozása, hogy csapataikat újra hadsereggé szervezzék.

Octavianus i. e. 30 augusztusában megszállta Egyiptomot. Antonius még egy elkeseredett kísérletet tett, hogy legyőzze Róma urát, ám sorsa megpecsételődött. Azt tette, amit minden előkelő római katonától elvártak ilyen helyzetben: kardjába dőlt. Gyermekei védelmében Kleopátra tétova kísérletet tett, hogy megvédje őket, békét akart kötni Octavianusszal. Octavianus megengedte neki, hogy eltemettesse Antoniust. Bár barátságosságot mutatott Egyiptom királynője iránt, természetesen a halálát kívánta. Octavianus nehéz helyzetben volt.

A római jog szerint Kleopátrával az állam ellenségeként kellett volna bánnia, vagyis láncra verve Rómába vinni, és felvonultatni a tömeg előtt. Ám a női uralkodó ritkaságnak számított; ez a látvány megbotránkozást kelthetett volna, kellemetlen következményekkel. Megkönnyebbült, amikor Kleopátra megtette a bátor lépést, és véget vetett életének. Egyes történészek szerint fügés kosárba rejtett kígyó marta meg. Mások szerint bürökkel mérgezett bort ivott. Plutarkhosz a Párhuzamos életrajzokban leírja a királynő halálát: „Mikor Octavianus emberei futva megérkeztek, úgy találták, hogy az őrök nem vettek észre semmit. Kinyitották az ajtókat, és ott látták Kleopátrát királyi díszben, holtan, az aranyveretű kereveten. Udvarhölgyei közül Eirasz haldokolva feküdt a lábánál, Karmion pedig kábultan és csaknem teljesen elalélva igazgatta a koronát úrnője fején.

Valaki hangosan rákiáltott:»Szép dolog ez, Karmion!« »A legszebb – felelte erre az udvarhölgy –, és méltó olyan sok király sarjához«. Többet nem is szólt, és összerogyott a kerevet előtt”

Rómában a szónok Cicero fia örömmel jelentette be Antonius és Kleopátra halálát. Marcus Antoniust megfosztották címeitől, képét eltüntették a pénzérmékről, szobrait eltávolították. Octavianus fenyegetésére Iullus Antonius – Marcus Antonius legidősebb fia – öngyilkosságot követett el. Arius Didymusszal egyetértésben – aki azt mondta: „nem jó, ha túl sok a császár” - Octavianus elrendelte, hogy Caesariont is gyilkolják meg. Antonius és Kleopátra többi gyermekének életét megkímélték; Rómában Antonius családja adoptálta őket.

Kleopátra halálával leáldozott a hellenisztikus dinasztia napja... és egyben a fáraók három évezredes uralma is.

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (87-91. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014) ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s