Október 6-a az aradi vértanúk napja

 

 

… mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.” Aulich Lajos

 

aradi_13

 

Kossuth felvételen rögzített 1890-es beszéde:

A világ bírája, a Történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a honszabadság istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül.

Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét, hűségükért a haza iránt, s a magasztos példáért, amelyet az utódoknak adtanak, s buzgó imával kérem a magyarok istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen! Ámen.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes), 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok, 3. Kiss Ernő, tábornok, 4. Schweidel József, tábornok

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok, 6. Török Ignác, tábornok, 7. Láhner György, tábornok, 8. Knezich Károly, tábornok, 9. Nagysándor József, tábornok, 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok, 11. Aulich Lajos, tábornok, 12. Damjanich János, tábornok, 13 Gróf Vécsey Károly, tábornok.

1849. október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Latour halálának első évfordulóján – Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet. … Magyarország és Erdély teljhatalommal felruházott ura, Haynau táborszernagy 14 tagú haditörvényszéke – tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül, két tárgyalás után – olyan honvédtiszteket ítélt halálra, akik a szabadságharc kitörése előtt a császári és királyi seregben tényleges tisztként szolgáltak és a szabadságharc alatt tábornoki rangot értek el, vagy önálló seregtestet vezettek.

E katonák sokban különböztek; néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni; a magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, horvát és szerb; kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták.

 

Réthy Endre (szerk.): Aradi vértanúink (Bp.: Tankönyvkiadó, 1988)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s