Az Üdvhadsereg

A vallásosság és a katonás szellem látszólag nagy ellentétben állnak egymással. Formailag és tartalmilag is sok a különbség köztük. A valóságban azonban szépen összeférnek és kiegészítik egymást. A vallások sokszor használnak katonás formákat, uniformizálják az életet és közvetlen kapcsolatban is vannak a hadsereggel. Az iszlám hívei imádkozáskor csatarendbe sorakoznak, s az előimádkozóval egyszerre végzik testgyakorlatszerű imamozdulataikat, s ugyanez az iszlám az arabok és a törökök kardja hegyén viszi előre vallását. A katolikus szerzetesek abszolút engedelmességet fogadnak elöljáróiknak, minden parancsukat engedelmes alázattal teljesítik, egyformán élnek, egyforma ruhában járnak és egyforma lendülettel hadakoznak lelki fegyvereikkel az egyház ellenségei ellen. Az egész világ katolikus klérusának szervezete sok külső és belső rokonságot mutat a katonaság uniformizáló szervezetével. A vallásos tartalom és a katonai forma legkülönösebb összeillesztése azonban kétségtelenül az Üdvhadsereg, amit William Booth angol metodista lelkész alapított. Az eset annál különösebb, mert benne a vallásos lényeg és a katonai forma tulajdonképpen semmiféle benső vonatkozásban nincsenek egymással, a katonai külsőségek csak a feltűnést, a reklámot szolgálják, csak csalétek számba mennek, vagy csak a szervezet presztízsét növelik, hogy az emberek figyelmesekké legyenek rá és a szervezet nagyobb súllyal és hatással léphessen fel.

William Booth

Az Üdvhadsereg megalapítója, William Booth (1829-1912) kiváló tehetségű prédikátor és nagy szervező, a térítésnek és a prédikálásnak mindenesetre különös hatásvadászó formáit gyakorolhatta, hogy a metodisták nem adtak számára megfelelő működési teret. Négy gyermekes családapa volt, amikor 1861-ben önálló munkához kezdett. London keleti részén a leghírhedtebb vidéken szerzett helyiséget, s a reklám minden módját felhasználta, hogy híveket toborozzon. Istentiszteleteit egy régi táncteremben tartotta, majd egy korcsmát, később egy színházat bérelt ki, s ott prédikálta a megtérést, s hívogatta a megtérők padjára a töredelmes szíveket, hogy ott öntsék ki őszinte vallomásban bűneiket, s ott fogadják meg a jobb útra való térést. Külvárosi csirkefogók, a társadalom söpredéke, tolvajok, iszákosok, utcai lányok közt lebujokban és nyomortanyákon dolgozott, s kitűnően értette annak a módját, hogy azokat, akiket megnyert, nemcsak bűneikből emelje ki, hanem munkájában is felhasználja. A munka állandóan nőtt, 1878-ban már nyolcvan missziói állomása volt, 127 missziói munkással. A szervezet a hetvenes években egyházias formákat öltött, helyi vezetőségei alakultak ki, William Booth azonban céltudatos energiával kiküszöbölte a széthúzó erőket és saját kezében összpontosított minden hatalmat.
A szervezetben előszeretettel használtak katonai kifejezéseket: munkájuk harc volt a bűn ellen, munkásaik egy halleluja-hadsereg katonái, vezetőjük pedig természetesen generális. 1878-ban tartott nagygyűlésükön,amit haditanácsnak neveztek, hivatalosan bevezették, állandósították és kiépítették ezt a katonai frazeológiát, William Booth elkészítette az Üdvhadsereg szabályait. Mintául Sir Garnet Wolseley angol tábornok katonai szervezetről szóló művét használta fel, s ebben a szolgálati szabályzatban előírja az üdvkatonák teendőit. 1879-ben megcsinálták az Üdvhadsereg zászlóját: vérvörös alapon arannyal hímzett címer látható rajta; a címer kereszten levő kígyó, mely fölött két keresztbe tett kard és ötágú korona, (feliratuk: vér és tűz), alattuk egy szalagon pedig a „Salvation Army” felírás. Missziói állomásaik katonai elnevezéseket nyertek, hadtesteknek, főhadiszállásoknak nevezték őket, vezetőiket tiszteknek hívták, istentiszteleteik gyakorlatok, marsok, beszédeik üdvlövések lettek, a tábornok ellenőrző szemléket tartott, a megbeszélések haditanácsok lettek, a tiszteket képző iskolákat kadetiskoláknak hívták, a lapjuknak „csatakiáltás” címet adtak.
Ez a hadseregmajmolás nevetséges volt, sokan gúnyolódtak rajta, Booth azonban megfogta vele az embereket és sikeres küzdelmet folytatott a nagyvárosi bűnök ellen. Munkása és tisztjei közt 1878-tól nőket is rendszeresen alkalmaz, 1880 óta pedig egyenruhát is hordat velük: a férfiaké vörös zubbonyból áll, melynek gallérjára a „Salvation” szó van hímezve, sapkájukon S betű van, azonfelül rangjelzésük is ki van tüntetve, a nőtisztek sötétkék ruhát hordanak, nagy karimájú, állon megkötött kalappal és szintén S jelzéssel. A generális vezérkara sisakokban jelent meg, sőt nagy díszszemléken lóra is ültek. A nagy lármával és agresszivitással fellépő Üdvhadsereg ellen az érdekelt korcsmárosok összefogtak, utcai felvonulásaik, közrendbe ütköző összejöveteleik rendőrségi eljárást hívtak ki maguk ellen, de az „üldözések” csak növelték energiájukat úgy, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben már sok sikerre tekinthettek vissza, s 1883-ban arról számolhatnak be: „Vederszámra hullattuk a könnyeinket, de se a szemünk nem homályosult, se a szívünk nem lett szomorúbb. Az isten öt fontos bankjegyekkel törülte le a könnyeinket!”
1880-ban Amerikában veti meg a lábát, 1881-ben Francia-, 1882-ben Svédországba mennek át, 1883-ban az angol államegyház az Üdvhadsereg mintájára megszervezi az egyház hadseregét (Church Army). Nagy eredményeket érnek el Indiában, ahol 1883-ban kezdték a munkájukat. Az európai kontinensen, ahol az emberek a komoly és méltóságos vallási formákhoz vannak szokva, aránylag nehezebben tudott megtelepedni. Németországban, Stuttgartban (1886) szervezte az első hadtestet. Hanem azután gyorsan haladt előre. 1897-ben már 52, 1898-ban száz hadteste volt, főként a nagy városokban (Berlin 15, Breslau 8), Budapesten csak a háború után telepedtek le (1923).