Livingstone nyomában

Közzétette:

 

 

1991-ben a British Museum nagy sikerű kiállítást rendezett Torday Emil és Kongó művészete címmel. Az évtizedekig szunnyadó Torday-örökség a világ egyik legértékesebb, legsokrétűbb Afrika-gyűjteménye

A BBC több műsorában foglalkozott a londoni kiállítással, amelynek anyaga pedig mindössze töredéke Torday gyűjteményének: a Királyi Antropológiai Társaságban, valamint a Royal College of Surgeons falai között őrzött híres koponya-gyűjtemény egy 1941-es bombatámadáskor keletkezett tűzvész következtében pusztult el, számos afrikai feljegyzés és több ezer fekete-fehér fénykép, valamint ezek pótolhatatlan negatívjai is a lángok martalékává váltak. Csupán a British Museum és a Royal Antropological Institute archívumában őrzött feljegyzések maradtak meg.

Tordayt szülőföldjén évtizedekre szinte teljesen elfelejtették, pedig angol, francia és magyar nyelven megjelent útirajzai megjelenésük idején nagy feltűnést keltettek. Ki volt ez a szegény sorsú fiatalember, aki szakított a banktisztviselő kényelmes és biztonságos életformájával azért, hogy megismerje Afrika népeinek mindennapjait?

Torday_Emil

Torday Emil (Budapest, 1875. június 22. – London, 1931. május 9.)

Az 1875-ben született Torday Emil húszesztendős korában telepedett le Belgiumban, s pénzügyi tisztviselőként dolgozott. Így került a belga állam szolgálatába, s a gyarmati közigazgatás részévé válva eljuthatott Afrika mélyére, Kongóba.

A XIX-XX. Század fordulóján – a belga gyarmatosítás következtében – Közép-Afrikában gyors változások kezdődtek. A gyarmatosítók által kiépített utak, vasutak, újonnan feltárt vízi utak lehetővé tették a kontinens sokáig szinte megközelíthetetlen belsejének megismerését. Kongó Szabad Állam, 1886-1908 között II. Leopold belga király személyes fennhatósága alatt állt. Gazdasági jelentőségét elsősorban a Kongó-medence őserdeinek vadonjában élő kaucsukfából nyerhető gumiexportja adta, de az értékes fát is ipari mértékben kezdték kitermelni.

A belga kereskedők, ültetvényesek, katonák gazdasági érdekeiket kíméletlen, olykor brutális fellépéssel érvényesítették. A belga gyarmatosítás idején, II. Leopold uralkodása alatt több mint ötmillió kongói lakos vesztette életét.

Torday a gyarmati hatóságok révén kapta az első alkalmat arra, hogy Afrika földjére lépjen, de személyiségétől távol állt a hódítók leigázó, harácsoló mentalitása. Helyzete azért is volt nehéz, mert a belga gyarmati adminisztráció tagjaként kellett elnyernie a helybéliek bizalmát. A fehérekkel szemben tartózkodó, olykor ellenséges magatartást tanúsító kongói törzsek nehezen fogadták bizalmukba a fehér bőrű idegent.

Külön tanulmányt érdemel az a különleges beleérző képesség, amely Tordayt alkalmassá tette arra, hogy bepillanthasson az afrikai törzsek életének legrejtettebb mozzanataiba. Torday kíváncsisága a bennszülöttek életformájának szinte minden részletére kiterjedt. Sokat utazott Matadi és Kinshasa környékén, majd később a Kongó-folyamon. Vízi utakon vagy helybeli fekete kísérők kalauzolásával járta be a Kongó-medence fehér ember által alig-alig ismert tájait.

„Az európai civilizáció és az afrikai barbárság legrosszabb hajtása sajátságosan keveredett. Ott volt Leopoldville, ez a fejlődő városka, néhány százfőnyi fehér lakosságával, hajóépítő műhelyeivel, amelyekben egész tekintélyes nagyságú hajók épültek, a villamosvilágítás tervben volt éppen, az egészségügyi intézkedések terén is megtétettek már az első lépések. Voltak áruházak, missziók, szállók, kórház, fogház, törvényszék, katonai zenekar” – írta Torday. A város szomszédságában, a falvakban azonban olyan elmaradottságban éltek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt. Az újonnan érkezett fehérek felfogásával ütköző szokásokat csak titokban gyakorolhatták. A bűn és az erény mást jelentett a kongóiak számára, mint ahogyan arról az európaiak vélekedtek.

Torday Emil elsajátította nyolc afrikai törzs nyelvét, így nemcsak tárgyi kultúrájukat ismerhette meg, hanem gondolkodásmódjukat is. Ebben az időszakban még előfordult Kongóban a kannibalizmus. Az emberevést már szigorúan büntették a gyarmati hatóságok, de képviselőik nem juthattak el minden településre.

Torday sokat barangolt a Kongó-medence legeldugottabb vidékein, s kíváncsisága űzte, hajtotta olyan tájakra, ahol előtte fehér ember még nem járt.

bapente kunyho

bapende kunyhó

A mocsárvilágban sárgalázat kapott, később maláriától szenvedett, de hűséges bennszülött kísérői nemcsak ápolták, hanem gyógyították az „őserdő patikájának” titokzatos készítményeivel. A fűben, gyökerekben, fakéregben rejlő orvosságok ismerete – mely a négerek féltve őrzött titka volt – megóvta Torday életét. Az afrikaiak főzetei hatástalanítottak egy rovarcsípés okozta súlyos mérgezést, amely miatt Torday hosszú hónapokig élet és halál között lebegett.

Torday feladatul kapta, hogy kutassa fel a Tanganyika-tó partján az Akalunga-fokot, amely brit és belga birtokok határait jelölte. E földrajzi pont szerepelt a híres brit Afrika-utazó, David Livingstone egyik térképén, de a belga területről oda vezető út és helyszín felderítése Torday feladata lett. A felfedezőexpedíció nehézségeit jellemzi, hogy a belga határmegállapító bizottság korábban három expedíciót küldött ki a területre, s a vállalkozások súlyos emberveszteségek ellenére sem jártak sikerrel.

Már a koporsómat is megcsináltatták. Amikor átestem a válságon, újból kellett járni tanulnom

Torday néger szolgája önfeláldozó segítségével elérte a nagy afrikai tó hőn áhított partjait. A Tanganyika-tó vízszintváltozásai nehézzé tették a feladat megoldását. Rengeteget apadt a tó vízszintje, s emiatt az új partvonaltól távolabb bukkantak rá a szárazulatok által övezett, elveszettnek hitt Akalunga-fokra.

Torday Emil jelentősebb felfedezései az afrikai emberekhez kötődnek Két évet töltött Bangveoló- és a Kiszále-tavak vidékén, valamint rézércben gazdag Katanga tartományban. Szárazföldi úton vándorolt a Szankuru-folyó mellékén, majd gőzhajón tért vissza a civilizált területre.

bakongo magtar

Magtárak egy bakongo faluban

Számos cikket írt, s kapcsolatot teremtett francia és angol szakemberekkel. Első útját követően Londonban megismerkedett a legkiválóbb kutatókkal, akik ráéreztek arra, hogy Torday megszállottsága mögött egy ízig-vérig kutatómunkára termett ember van, aki saját elhatározásából vállalta nehéz feladatát, a Kongó-medence népeinek kutatását.

utohangszer

Tökhéjból készült ütőhangszeren játszó bambalák

A British Museumnak ajándékozta a magával vitt, balubák között gyűjtött néprajzi tárgyakat, részletes leírásokkal. A Néprajzi Osztály kurátora, Sir Hercules Read úgy vélte, támogatni kell Tordayt, s így második útjára már brit támogatással indulhatott el Southamptonból. Ezúttal a Kwilu folyó mentén élő törzsek körében kutatott. Hivatali kötelezettségektől mentesen végezhette terepmunkáit. Minden energiáját a meghatározott szempontok szerinti gyűjtésekre és a terepmunkára koncentrálhatta. Szisztematikus gyűjtéseket folytatott a Kongó-medence törzsei, a bambalák, bajakák, a bajanzik és a bushongók között. Részletesen leírta lakóhelyeiket, kunyhóikat, használati eszközeiket, étkezési szokásaikat. Az egyik falu főnöke tisztelete jeléül embercombbal kedveskedett neki. Ő nem fogadta el ezt a kínálást, de végig kellett néznie, hogyan fogyasztja el vendéglátója az iszonyatos étket. Máshol putuval, azaz méreggel akarták a túlvilágra küldeni, mert megakadályozta, hogy Kolokotó falufőnöke elevenen eltemettessen egy boszorkánysággal megvádolt embert. Sajátos módszert talált arra, hogyan tanulja meg a bambalák nyelvét, a kimbalát és a bajakák nyelvét, a kijakát. Tanítómesterei helybéli asszonyok voltak, akik jó szívvel segítették a furcsa idegent. Különös figyelmet fordított a házassági szokásokra.

Első kijaka szótárát egy csomag varrótű árán készíthette el: minden szóért egy tűt adott cserébe az asszonyoknak

Megjegyezte, hogy a Kongó-medencében az asszonyt vagy gyermekkorában jegyzi el a jövendőbelije, vagy később, amikor már felcseperedett, pénzzel vásárolja meg. Így tartottak számon eljegyzett és eladott feleségeket. A többnejűség általános volt, de valamennyi feleség egyenlő rangúnak számított. A férfi bármikor elválhatott a feleségétől, ha valami miatt nem akart vele élni, de az asszony komoly pénzértéket képviselt, ezért igencsak ritkaságszámba ment a válás. Egyetlen kivétel volt: az asszony hűtlensége. Az elvált feleségért a csábító váltságdíjat tartozott fizetni a férjnek. A házasságot a bambalák között csak akkor tekintik véglegesnek, amikor a gyermekáldás jelei megmutatkoztak. Ettől fogva mindkét részről kötelezővé vált a házastársi hűség. Azt tartották, hogy a hűtlen szülő gyermekének – a sors büntetéseként – meg kell halnia. A csecsemők haláláért mindig a házassági hűtlenséget tették felelőssé. Azt az asszonyt, akinek a gyermeke meghalt, ünnepélyesen háromszor víz alá merítették, hogy ily módon megtisztuljon vétkétől. A férjes asszony csak úgy szabadulhatott meg az urától, ha más törzshöz menekült, ahol viszont gyökértelenül, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. A bushongók földjén a főnök, Kvete Pesanga Kena pártfogásának köszönhetően Torday minden addigi útjánál gazdagabb írásos és gyűjtött anyagra tehetett szert.

bapende anya es gyermeke

bapende asszony gyermekével

Szemtanúja volt több olyan szertartásnak, amely jellegzetes elváltozásokat okozott az embereknek. Felfigyelt arra, hogy számos bushongó nő testét késsel ejtett sebek forradásnyomai, az úgynevezett cikratizáció jelei borítják. A változatos formájú és helyű, az eredeti bőrfelületből ujjnyi vastagságra kidudorodó cikratizáció fájdalmas, véres művelet eredménye. A tüskével vagy késpengével behasított vérző sebekbe az afrikaiak növényi porokat vagy hernyó- és rovarnedveket kentek. A feltűnő forradásnyomok kifejeztek rangot, társadalmi helyzetet, hovatartozást, vagyoni körülményeket, s tükrözték azokat a hiedelmeket, melyek apáról fiúra öröklődtek.

cikratizacio

Rituális sebforradások egy bushongó asszonyon

A Szankúru és Kaszai folyók torkolatvidékén a bohindu törzs tagjai metszőfogaikat hegyesre reszelték. Innen eredt nevük is „ráspolyozott fogú emberek”. Az akelák között pedig Torday a temetési szokásokat vizsgálta.

Torday sokat köszönhetett Afrikának, de kis híján az életével fizetett páratlan élményeiért. Egy váratlanul reá támadó rinocérosz csaknem halálra taposta. A baleset után hónapokig mozgásképtelenné vált, ápolásra szorult, s idegileg, fizikailag egyaránt megrokkant. Élete végéig csak mankóval tudott közlekedni.

Afrika az én egyetlen bűnöm. Ez jobb, mint az ivás és a bódítószerek

Angliába visszatérve széles körű társadalmi munkásságot folytatott. Magyar nyelven megjelent könyvei, az Afrikai emlékek és a Bolyongások Afrikában izgalmasan megírt útirajzok.

Elkészítette az afrikai népek egyetemes leírását közreadó Afrikai rasszok című alapvető munkáját. A könyvről így vélekedett a londoni egyetem antropológiaprofesszora: „A sötét világrész legfontosabb forrásműve, a legnagyobb és legönzetlenebbül végzett tudományos munka gyümölcse.” A világhírű tudós, Darwin fia, Leonard Darwin és Sir Arthur Keith a hatalmas mű előszavában azt írták, hogy tapasztalatainál, irodalmi tájékozottságánál, nyelvtudásánál fogva ő volt a legalkalmasabb ember, hogy hitelesen a világ elé tárja az afrikai népek szociológiájának minden adatát, kirostálja belőle a rengeteg tévedést, valótlanságot, hamis következtetést.

Szülőföldjére visszatérve, a Magyar Földrajzi Társaság-ban Lóczy Lajos üdvözölte 1911-ben tett látogatása során. A hazai szakkörök számon tartották, s a pécsi tudományegyetem néprajz tanszékének élére történő kinevezése is szóba került, de nem született döntés az ügyben. Nem válhatott prófétává a maga hazájában, hiába szerzett már külföldön dicsőséget.

Torday munkásságát francia és angol nyelven írt könyvei tették közkinccsé.

Élete utolsó évtizedeit London Brompton nevű városrészében töltötte. Szeretett volna visszatérni Afrikába, de hanyatló egészségi állapota ezt nem tette lehetővé. Leánya 1989-ben egy Brighton környéki idősekotthonában elmondta, hogy édesapját megkeresték a román követség diplomatái, s egy Torda környéki birtok évi jövedelmét ajánlották fel számára, ha felveszi a román állampolgárságot. Torday Emil visszautasította az ajánlatot, s megmaradt független tudósnak.

1931-ben Londonban halt meg, néhány lépésre attól a könyvkiadótól, mely A bushongók ösvényén című nagy sikerű könyvét elindította a világhír felé…

Forrás: Magyarok a Föld körül (138-142. oldal) Bookazine Kft., 2014, ISSN 2064 8790

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s