Koalák az Állatkertben

A ritka erszényesek először láthatók Magyarországon

 .
koala
Nagyítható kép

Sem Magyarországon, sem más, az egykori vasfüggönytől keletre eső európai ország állatkertjében nem tartottak még koalát. Mától azonban a Fővárosi Állat- és Növénykert látogatói a saját szemükkel is megtekinthetik az ausztrál élővilág e különleges, állatkertekben csak nagyon ritkán látható képviselőit. A Budapestre került két állat közül Nur-Nuru-Bin Belgiumból, Vobara pedig Németországból érkezett, de mint minden állatkerti koala, ők is az ausztrál állam tulajdonában állnak.

Óriási érdeklődés kísérte a Fővárosi Állat- és Növénykertben ma délután megtartott „koala ősbemutatót”, amelynek során először mutatták be a nemrégiben érkezett koalákat, Nur-Nuru-Bint és Vobarát. Az Állatkertet fenntartó Fővárosi Önkormányzat nevében Tarlós István főpolgármester, a kormány képviseletében pedig L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára köszöntötte az esemény résztvevőit, s ők adták át az új Koalaházat, illetve Koalakertet. A magyarországi ausztrál közösség nevében Anthony Gall építész méltatta a koalák érkezésének jelentőségét. Az eseményen az Állatkert stratégiai együttműködést írt alá a DHL Express Magyarország Kft.-vel, amelynek alapján a DHL Express a koalák platinafokozatú támogatójaként gondoskodik a friss eukaliptusz rendszeres szállításáról. A megállapodást az Állatkert részéről prof. dr. Persányi Miklós főigazgató, a DHL Express Magyarország Kft. részéről pedig John Lucas ügyvezető igazgató látta el kézjegyével.

A két koala másfél héttel ezelőtt érkezett meg Budapestre – egyikük Németországból, a másik pedig Belgiumból -, de az elmúlt napokban az állatkerti munkatársakon kívül senki nem láthatta őket. Péntektől viszont minden nap az Állatkert, illetve az állatházak mindenkori nyitva tartási idejében bárki megtekintheti őket, aki felkeresi a városligeti intézményt.

Az Ausztráliában őshonos koalák, noha külsejükben valóban felfedezhetőek a játékmackókra emlékeztető vonások, egyáltalán nem rokonai a medvéknek. Az erszényesek közé tartoznak, amely állatcsoporton belül nem is annyira a kengurukkal, mint inkább az ugyancsak ritkaságnak számító, s Budapesten szintén megtekinthető vombatokkal állnak rokonságban.

Ausztrálián kívül csak igen kevés állatkertben tartanak koalákat. Európa ezernél is több állatkertje közül mindössze kilencben látható ez az állatfaj, ha a budapestit is beleszámoljuk. A többi koalatartó európai állatkert közül kettő Németországban, egy Ausztriában, egy az Egyesült Királyságban, egy Belgiumban, egy Franciaországban, egy Spanyolországban, egy pedig Portugáliában található. Az egykori vasfüggönytől keletre eső európai országok közül azonban Magyarország az első, ahol a közönség koalákat láthat.

Azoknak az állatkerteknek a körét, amelyek Ausztrálián kívül mutatnak be koalákat, általában az állatkerti koalaállomány gyarapodási ütemének függvényében bővítik. Ha eljön az ideje annak, hogy újabb állatkertet vonjanak be a programba, a jelentkező intézmények közül nagyon szigorú feltételek alapján választják ki a legalkalmasabbat, ahová aztán koala érkezhet. A legfőbb szempont természetesen az adott kert szakmai felkészültsége, illetve az ausztrál fauna, s ezen belül az erszényesek tartása, bemutatása, szaporítása terén elért korábbi eredményei. A döntés elsősorban az ausztrál hatóságok kezében van, hiszen minden koala az ausztrál állam tulajdona, tartásukat így az Ausztrál Államszövetség kormányának Környezetügyi Minisztériuma engedélyezi. Emellett szükséges az Ausztrálián kívüli állatkertek koala programját koordináló San Diegói Állatkert, illetve az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) keretében működő koala tenyészprogram jóváhagyása is. Ez utóbbit a Duisburgi Állatkert koordinálja.

A koalák Budapestre érkezésének előkészületei már 2009-ben megkezdődtek, az utolsó két évben pedig már intenzív felkészülés zajlott. Mindenekelőtt a megfelelő férőhelyről kellett gondoskodni. Az egykori Parasztudvar helyén (ahonnan a háziállatok 2014 elején a Holnemvolt Parkba költöztek át), az Ausztrál zóna bővítéseként teljesen új állatház épült. A Koalaház, illetve a hozzá tartozó Koalakert minden igényt kielégítő, minden előírásnak megfelelő férőhelyet biztosít az állatok számára.

Gondoskodni kellett a koalák gondozására kijelölt állatkerti munkatársak továbbképzéséről is. Az érintett állatgondozóik, illetve az állatorvosok is részt vettek olyan tréningeken, amelynek során a koalákkal már régebb óta foglalkozó európai állatkertekben a helyszínen sajátíthatták el az állatok gondozásának és egészségvédelmének gyakorlati fogásait.

Az egyik legnagyobb kihívást a koalák takarmányának biztosítása jelentette. A friss eukaliptuszlombot az Állatkert egy dél-angliai ültetvényről szerzi be, hetente kétszer érkezik új szállítmány légi úton, s a lomb tárolására külön hűtőkamrát is kialakítottak. Ez természetesen igen költséges dolog, így az egy állatra jutó fajlagos takarmányköltség az Állatkert összes állata közül a koaláknál a legmagasabb. A légi szállításban szerencsére komoly segítséget kapott az intézmény, erről ugyanis a DHL Express a koalák platinafokozatú támogatójaként gondoskodik.

A két koala, Nur-Nuru-Bin és Vobara február 24-én kedden reggel érkezett meg Budapestre, ugyancsak a DHL Express segítségével. Az állatokkal együtt utaztak korábbi gondozóik is, hogy a koalák számára megkönnyítsék az új helyre való beszokást. Szerencsére a két állat nem sokkal érkezése után már elkezdte megjelölni új otthonát, majd majszoltak az előkészített eukaliptuszból, s végül mindketten békés álomba merültek.

Nur-Nuru-Bin Belgiumban, a Mechelen melletti Planckendael Állatparkban látta meg a napvilágot 2012 júniusában, Vobara pedig németországi, közelebbről duisburgi származású, s ugyancsak 2012-ben, de januárban született. Mindketten hímek, és életkoruk alapján fiatalnak számítanak, hiszen a hím koalák nagyjából háromévesen válnak ivaréretté, kifejlett méretüket pedig negyedik életévükben érik el.

A koalák nem medvék!

Ausztrália első fehér telepesei új hazájukban az európaitól minden tekintetben eltérő állatvilágot találtak. A szokatlan teremtményeket vagy valamilyen ismerős állathoz próbálták hasonlítani, vagy az őslakóktól átvett néven kezdték el megnevezni. Mivel a koala megjelenésében kétségkívül van valami, ami az embert a játékmackókra emlékezteti, „erszényes medvének” (marsupial bear), illetve „őshonos medvének” (native bear) kezdték el hívni. De igen hamar elterjedt a Sydney környékén őslakos, ma már nem létező dharuk törzs nyelvéből átvett – és kissé el is ferdített – koala szó is. A különféle elnevezések közül végül ez utóbbi terjedt el az angol nyelvben, majd annak közvetítésével vándorszóként szerte a világon.

Magyar nyelvű szövegben először Cuvier Állat-országának 1841-es hazai kiadásában írtak a koaláról, bár Vajda Péter, a könyv fordítója – a nyelvújítás neológ, sőt bugátista irányzata jegyében – a hamvas csút nevet használta az állat megnevezésére. 1885-ben azonban Kossuth Lajos a Természettudományi közlöny hasábjain úgy foglalt állást, hogy azon fajok esetében, amelyre nézve a legkülönbözőbb nyelveken mind ugyanaz az egy név használatos, azzal – a szó eredetétől függetlenül – a magyar is bátran élhet anélkül, hogy a nyelv tisztaságának ártana. Ezt az elvet követve Brehm Az állatok világa című munkájának 1903-as első magyar kiadásában Bálint Sándor fordító már magától értetődően használta a koala szót, bár egy darabig még gyakran szerepelt „koála” helyesírással is.

A koala név használata – az erszényes medve, vagy akár a koalamackó elnevezéssel szemben – már csak azért is helyes, mert ennek az állatfajnak rokonság szempontjából semmi köze sincs a medvékhez. Még annyi sem, mint mondjuk nekünk, embereknek.

A koalák (Phascolarctos cinereus) az erszényesek (Marsupialia) közé, azon belül az úgynevezett kúszóerszényes-szerűek (Diprodotontia) rendjébe tartoznak. Legközelebbi rokonaik nem a kenguruk, hanem a vombatok, amelyek egyébként szintén megtalálhatók a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Azonban ez a rokonság is csak mérsékelt, egészen közeli rokonai a koalának nincsenek. Éppen ezért ez a faj egyedül alkotja a koalafélék családját (Phascolarctidae).

A koalák őshazája Ausztrália. Ezen belül főként az ország keleti és délkeleti felében fordulnak elő. Bár elterjedési területük ma már lényegesen kisebb, mint száz esztendővel ezelőtt, ez a terület földrajzi értelemben még ma is igen nagy kiterjedésű, hiszen maga Ausztrália is hatalmas területen fekszik. Queensland északi része, illetve Dél-Ausztrália koalák lakta vidékei között a légvonalban mért távolság nagyobb, mint mondjuk Magyarország és Portugália között. Ezen a hatalmas területen természetesen az élőhelyek sem mind egyformák, így a koala fajon belül – a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás nyomán – több, egymástól némileg különböző alfaj alakult ki. A természettudósok manapság három ilyen alfajt különböztetnek meg, a új-dél-wales-i koalát (Phascolarctos cinereus cinereus), a victoriai koalát (Ph. c. victor) és a queenslandi koalát (Ph. c. adustus). A budapestre érkezett állatok ez utóbbi alfajhoz tartoznak.

Koalák a világ állatkertjeiben

A koalák állatkerti tartását már a gyarmati időkben megkísérelték. Európába például 1880 áprilisában érkezett először eleven koala, természetesen a Londoni Állatkertbe. Az egyetlen nőstény állatot 14 hónapig sikerült életben tartani, ami akkoriban óriási eredménynek számított. Amerikába 1920-ban került először koala, éspedig New Yorkba, a Bronx-i Állatkertbe. Ázsia első koaláit a tokiói Tama Állatkert mutatta be 1984-ben, Afrikában pedig a Kairói Állatkerté az elsőbbség, hisz ott rövid ideig már 1915-ben láthatott a közönség egy koalát. Ausztráliában, a koalák őshazájában az első állatkertek a XIX. század második felében jöttek létre, Melbourne 1862-ben, Adelaide 1883-ban, Perth 1898-ban, Sydney pedig 1916-ban nyitotta meg a maga állatkertjét. Ez utóbbi helyen, a Sydney-beli Taronga Parkban már a nyitás előtt két évvel, 1914-ben elkezdték a koalák tartását. Az első állatkerti szaporítási eredményekre az 1930-as években került sor: Melbourne és Adelaide első koalái 1937-ben születtek, Sydney-ben pedig 1938-ban sikerült először a faj szaporítása.

Napjainkban az ausztrál állatkertekben a koala viszonylag gyakori látványosságnak mondható, hiszen Ausztrália szerte mintegy negyven állatkertben találkozhatunk ezzel az állatfajjal. Ausztrálián kívül azonban rendkívüli ritkaságnak számítanak. Az Egyesült Államokban több állatkertben is akadnak koalák, mi több, az Ausztrálián kívüli koalaállomány tenyészközpontja is az USA-ban, a San Diegói Állatkertben van. Azért itt, mert ebben az állatkertben 1925 óta foglalkoznak a fajjal, s az őshazán kívül először itt sikerült őket szaporítani, még 1960-ban. Japánban is akad néhány koalatartó állatkert, s van még koala Kínában, Tajvanon, Thaiföldön, Izraelben és Dél-Afrikában is, mindenütt egy-egy állatkertben.

Európában – Budapesttel együtt – jelenleg 8 ország 9 állatkertje mutat be koalákat. Ezen állatkertek áttekintését a következő táblázat tartalmazza:

állatkert település, ország koalatartás kezdete hol szaporodott már?
Jardim Zoológico de Lisboa Lisszabon, Portugália 1991 X
Zoo Duisburg Duisburg, Németország 1994 X
Dierenpark Planckendael Mechelen, Belgium 1998 X
Zoo Aquarium de Madrid Madrid, Spanyolország 2001
ZooParc de Beauval Saint-Aignan, Loir-et-Cher, Franciaország 2002 X
Schönbrunner Tiergarten Bécs, Ausztria 2002
Edinburgh Zoo Edinburgh, Skócia, Egyesült Királyság 2005 X
Zoo Dresden Drezda, Németország 2013

A fenti állatkertek mellett a régi időkben Londonban (1880-1882, 1890, 1927) próbálkoztak a faj tartásával, az újabb időkben pedig ugyancsak Londonban (1989-től 1992-ig), továbbá Dublinban (1988), Antwerpenben (1993), Barcelonában (1994), mindkét berlini állatkertben (1994) és Stockholmban (2005-től 2006-ig) éltek koalák rövidtávú, határozott időre szóló kihelyezés keretében.

A jelenlegi európai állomány az észak-amerikai állatkertekben élő koalákkal áll rokonságban, így mind az amerikai, mind az európai állatkerti koalák a queenslandi alfajt (Phascolarctos cinereus adustus) képviselik.

Hol laknak és mit esznek a budapesti koalák?

A koalák az Állatkerten belül az úgynevezett Ausztrál zónában kaptak helyet. Ezen a területen már most is több létesítmény (Ausztrálház, Dombház és kifutói, Vombatház, Ausztrál ösvény) működik számos érdekes állatfajjal. A zóna bővítésére azután nyílt lehetőség, hogy az egykori Parasztudvarból a háziállatok 2014 tavaszán a Holnemvolt Parkba költöztek át. Az így felszabadult területen jelölték ki a koalák új férőhelyét. Az új Koalaházhoz kifutó, illetve egy parkosított sétány, az úgynevezett Koalakert csatlakozik. A koalák számára az állatház belső terében két bemutató férőhelyet, egy mérlegelő szobát, és egy a színfalak mögé rejtett elkülönítőt alakítottak ki, amelyez további kiszolgáló terek (konyha, közlekedő) kapcsolódnak. Az épület természetesen fűtött és klimatizál, így mindig a megfelelő hőmérsékletet és légállapotot lehet biztosítani az állatok számára. A kapcsolódó kifutóba csak a megfelelő időjárás esetén fogják kivinni az állatokat, folyamatos állatgondozói felügyelet mellett. A Koalaházat körülvevő Koalakertben botanikai bemutató és játszóhely várja a látogatókat, de akad itt egy kisebb kiállítás is a koalákról, illetve egy ablakon át be lehet lesni az eukaliptusz tárolására szolgáló hűtőkamrába is.

A koalák a természetben elsősorban az Eucalyptus, illetve a Corymbia és az Angophora nemzetségbe tartozó növények leveleivel táplálkoznak. Az eukaliptuszoknak a botanikusok manapság több mint félezer faját különböztetik meg, amelyek közül mintegy hetven az, amely a megfigyelések szerint a koalák étlapján szerepel. De még ezen a körön belül is vannak kedvenceik, attól függően, hogy épp melyik vidéknek élnek, vagy hogy milyen az egyéni ízlésük. Mivel e növények levelei nagy rosttartalmúak és – ezzel összefüggésben – igen nehezen emészthetők, ráadásul olyan vegyi anyagokat is tartalmaznak, amelyek bizonyos töménységben mérgezők is lehetnek, nagyon kevés állat fogyasztja őket. A koalának evolúciós előnyt jelent, hogy nem kell sok más növényevővel versengenie a táplálékért. Ugyanakkor épp az eukaliptuszlomb összetétele miatt a koalák emésztőszerveinek olyan szélsőségesen kellett alkalmazkodnia ehhez a táplálékhoz, hogy más egyébbel állatkerti körülmények között sem lehet etetni őket.

Mivel a szóban forgó növényfajok fajok Ausztráliában őshonosak, a más kontinenseken működő koalatartó állatkertek számára nem mindig egyszerű a megfelelő takarmány biztosítása. Az Egyesült Államokban ez viszonylag kisebb probléma, mert a nagy aranyláz idején kivágott fák pótlása érdekében megalkotott erdőtörvény nyomán Kaliforniában már a XIX. században jelentős eukaliptusz telepítésekre került sor. Nem véletlen, hogy a koalákat először épp San Diegóban sikerült szaporítani Ausztrálián kívül. Betelepített ültetvényeken ugyancsak megterem az eukaliptusz az Ibériai-félszigeten is, így Lisszabonnak és Madridnak sem kell messziről hozatnia a koalák takarmányát. Európa többi koalákkal foglalkozó állatkertjében viszont más megoldás után kellett nézni. Van, ahová az Egyesült Államokból hozzák az eukaliptuszt, van, ahol üvegházban próbálják meg termeszteni, s van több olyan állatkert is, amely Dél-Angliából szerzi be a szükséges takarmányt. A Fővárosi Állat- és Növénykert is a dél-angliai Devon megyéből, egy ottani nagyon sikeres eukaliptusz ültetvénytől vásárolja az eukaliptuszt. Ezen a helyen több különböző fajt is termesztenek, így a budapesti koalák számára változatos takarmányt lehet biztosítani. A lombot hetente kétszer légi úton szállítja Budapestre a DHL Express az Állatkerttel kötött stratégiai megállapodás alapján.

Koala költségvetés

A Koalaház és a Koalakert kialakítására nagyrészt a 2014-es évben került sor, egyes befejező munkálatok húzódtak csak át a 2015-ös esztendőre. A létesítmény kivitelezése 40 millió forintnyi beruházást jelentett, amelynek nagy része még a tavalyi évben jelentkezett kiadásként. További 16 millió forint egyéb költség is felmerül, így összességében 66 millió forintot költött az Állatkert a koalákkal kapcsolatos előkészületekre.

A koalák takarmányának szállításáról az állatok platinafokozatú támogatója, a DHL Express gondoskodik az Állatkerttel kötött stratégiai megállapodás alapján. Azonban a lombot magát így is meg kell vásárolni a dél-angliai termesztőtől. Ez az előzetes kalkuláció alapján nagyjából 9 millió forintos költséget fog jelenteni évente. Így az Állatkert csaknem tízezernyi lakója közül fajlagosan a koalák etetése kerül a legtöbbe. Emellett – az összes többi Ausztrálián kívüli koalatartó állatkerthez hasonlóan – a Fővárosi Állat- és Növénykert is évente 5000 USA dollárt fizet be a San Diegóban működő központnak. Ezt az összeget sokan „bérleti díjként” értelmezik, ám valójában arról van szó, hogy a koalákat tartó állatkertek egytől egyig ezen a módon járulnak hozzá a vadonbeli koalák védelmét szolgáló programok költségeihez. Ezzel a koalák voltaképpen fajtársaik és az egész ausztrál fauna „nagykövetei”, s meglátogatásukkal, az állatkerti belépőjegy megváltásával a Fővárosi Állat- és Növénykert közönsége egyúttal a vadon élő koalák védelméhez is hozzájárul.

Forrás: EuroAstra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s