Frédéric François Chopin

Közzétette:

 

 

205 évvel ezelőtt született Frédéric François Chopin lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz.

Frédéric François Chopin (eredetileg Fryderyk Franciszek Chopin), Żelazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.)

Frederic_Chopin_photo.jpeg

Az egyetlen fennmaradt fényképfelvétel Chopinről (1848)

Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott.

Chopin már nyolcéves korában nyilvánosság előtt játszott. Tanára a cseh Adalbert Zywny és Josep Elsner, a Varsói Zeneiskola igazgatója volt. Egy 1827-es varsói koncert után 1829-ben a bécsi Operaházban adott két nagy sikerű hangversenyt. 1830-ban Párizsban telepedett le, ahol csakhamar méltó baráti körre talált (Liszt, Berlioz, Heine, Balzac, Meyerbeer). Zongorista és zeneszerzői sikerei nyomán hamarosan rendkívül keresett tanár lett. Rövidesen tüdőbaj aggasztó tünetei jelentkeztek nála, ezért 1838-ban Mallorcán keresett gyógyulást, ahova elkísérte az általa rajongva tisztelt költőnő, George Sand. 1848 elején gyógyíthatatlan betegsége javulni látszott, így régi vágyának engedve több koncertet adott Londonban; teljesen kimerülten tért vissza Párizsba, ahol a következő év őszén meghalt.

Zeneszerzőként Chopin egy korábban teljesen ismeretlen, új zongorastílus megteremtője, amellyel Beethoven után a zongorajátéknak új irányt mutatott. Virtuóz, ugyanakkor konstruktívan kidolgozott stílusát, amelynek melodikáját és ritmikáját alkalmanként, mindenekelőtt mazurkákban és polonézekben, a lengyel népzene elemeiből merítette, ritmikai differenciáltság, gazdagon moduláló kromatikus harmóniavilág, kifejező díszítések sokasága és poétikus, varázsos hangzás jellemzi. Ehhez a stílushoz kapcsolódott többek közt Liszt, Rachmaninov, Szkrjabin és Szymanowsky.

Művei kizárólag zongoraművek vagy zongorát is tartalmazó darabok. Nagyobb arányú művei, a balladák, scherzók, a barcarolle és a szonáták szilárd helyet foglalnak el a repertoárban, úgy mint a rövidebb művek: impromptuk, mazurkák, noktürnök, keringők és polonézek.

Két fontos gyűjteményes műve a 24 prelűd (Op. 28), amely lazán kapcsolódik Bach Wohltemperiertes Klavier-jához, és az Etűdök, amely a zongoristák alapművének tekinthető.

Két zongoraversenye (Op. 11 és 21) ma is gyakran játszott mestermű. Ezeken kívül lengyel szövegre több dalt is írt, valamint zongoratriót és szonátát csellóra és zongorára.

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről

 

 

Eugène_Ferdinand_Victor_Delacroix

Delacroix festménye

Fryderyk (Frédéric) Chopin

Szinte csak zongorára komponált, és alig adott nyilvános koncertet. Tanításból és művei eladásából tartotta fenn magát. Kilenc évet töltött élettársi viszonyban George Sand írónővel.

 

 

Egy este, mikor mindenki a szalonba gyűlt, Liszt eljátszott egy Chopin-noktürnt, és nem állta meg, hogy néhány díszítést ne rögtönözzön hozzá. Chopin finom, intelligens arca – melyen látszott, hogy nemrég még beteg volt – egyre feszültebb lett, aztán nem tudta tovább türtőztetni magát, és fagyosan így szólt:

– Drága barátom, ha már megtisztelsz azzal, hogy a művemet játszod, kérlek, játszd úgy, ahogy írva van, vagy sehogy.

– Akkor játszd el te! – állt fel a zongorától, kicsit sértődötten.

-Örömmel – mondta Chopin. Ebben a pillanatban egy lepke beleesett a lámpába, és kioltotta a lángot. Meg akarták gyújtani, de Chopin elhárította őket: – Ne, inkább oltsunk el minden lámpát! A hold fénye bőven elég lesz.

Azzal játszani kezdett, és vagy egy órán át rögtönzött. De micsoda improvizáció volt ez! Nem lehet leírni, mert Chopin ujjai olyan érzéseket keltettek, amelyeket szavakkal nem lehet kifejezni.

Amikor eljött a zongorától, a hallgatóság a könnyeivel küszködött. Liszt mélyen meg volt hatva, és így szólt Chopinhez, miközben átölelte:

– Igazad volt, barátom. A te műveddel nem szabad önkényeskedni. Mindenki más csak elrontja őket, ha változtat rajtuk. Igazi költő vagy.

– Ugyan már – felelte Chopin vidáman. – csak mindkettőnknek megvan a magunk stílusa.

Öt nappal később a baráti kör ismét összegyűlt. Ugyanott, ugyanabban az időben. Liszt leoltatta az összes fényt, behúzatta az összes függönyt, és megkérte Chopint, hogy játsszon. Amikor Chopin felállt, hogy a zongorához menjen, Liszt a fülébe súgott valamit, és helyette ő ült a billentyűk mellé. Ugyanazt játszotta, mint legutóbb Chopin, és a hallgatóság ismét el volt bűvölve. A végén Liszt gyufát gyújtott és lángra lobbantotta a zongorán álló két gyertyát. Természetesen teljes volt a megdöbbenés.

– Na milyen volt? – kérdezte Liszt a riválisától.

– Ugyanazt mondom, amit mindenki. Én is azt hittem, hogy Chopin.

– Látod, Liszt bármikor Chopinné változik – mondta a nagy virtuóz. – De vajon Chopin tud-e Liszt lenni?

Megkért, írjak beszámolót [ritka nyilvános koncertjeinek egyikéről], de Liszt magának kérte a megtiszteltetést. Azonnal Chopinhez mentem, hogy közöljem vele a jó hírt.

– Jobban szerettem volna, ha te csinálod meg – mondta nagyon kedvesen.

– Te ugratsz engem, kedves Chopinem. Egy cikk Liszt tollából! Nagy szerencse ez neked és a közönségnek is. Biztos vagyok benne, hogy elismeri: a magad területén egyeduralkodó vagy.

– Igen – mondta mosolyogva –, a magam területén, de az ő birodalmában.

Ernest Legouvé

Chopin koncertet adott a saját műveiből Párizsban. Dreyschock* és Thalberg** is jelen volt. Nagy élvezettel hallgatták az előadást, de amikor kiértek az utcára, Thalberg hangos kiabálásba kezdett.

– Mi történt? – kérdezte Dreyschock megdöbbenve.

– Semmi – felelte Thalberg. – Csak egész este pianó-t hallottam, és már hiányzott egy kis forte.

Pauline Plater hercegnő egy Párizsban élő lengyel nemes hölgy, egy nap ezt mondta Chopinnek:

– Ha még fiatal és szép volnék, kicsi Chopinom, te lennél a férjem, Hiller a barátom és Liszt a szeretőm.

Volt egy biztos módszer, amellyel el lehetett csalni a zongora mellől: meg kellett kérni, játssza el a gyászindulót, amelyet a Lengyelországot ért csapások után komponált. Sose tért ki előle, de amint befejezte, vette a kalapját és távozott.

Egy este összehívtad a lakásodra a francia irodalom krémjét. Természetesen ott volt George Sand is. Hazafelé Chopin így szólt hozzám:

– Micsoda visszataszító nő ez a Sand! Egyáltalán, nő ez? Komoly kétségeim vannak.

Ferdinand Hiller nyílt levele Liszt Ferencnek
* Alexander Dreyschock (1818-1869), cseh zongorist.J.B. Cramer azt mondta róla: – Ennek az embernek nincs bal keze – ez itt két jobb kéz!
** Sigismond Thalberg (1812-1871), svájci születésű osztrák zongoraművész, Liszt ellenlábasa.

 

George Sandnak volt egy kiskutyája, amelyik gyakran forgott maga körül, mintha el akarná kapni a saját farkát. Egy este, amikor épp így csinált, az írónő ezt mondta Chopinnek:

– Ha lenne hozzá tehetségem, írnék neki egy zongoradarabot.

Chopin nyomban a zongorához ült, és némi próbálkozás után megírta bájos Desz-dúr keringőjét (op.64), amely azóta is a

Valse du petit chien [Kiskutya-keringő] , ismertebb nevén „Perc-keringő”

melléknevet viseli.

– Játszani fogtok az emlékemre – mondta legkedvesebb barátainak és muzsikustársainak –, és én majd hallgatlak titeket odaátról.

Franchomme *, régi barátja és segítője a cselló-zongora-szonáta megírásában ezt felelte:

– Nos, akkor a szonátádat fogjuk játszani.

– Ne, ne tőlem! Valami igazán jó zenét játszatok! Például Mozartot.

Egy úr, aki kétségtelenül jó muzsikus volt – nagyon szerette és igen jól játszotta Chopin zenéjét. Amikor közöltem vele a szomorú hírt, hogy Chopin meghalt, így kiáltott fel:

– Óriási! Végre az összes műve meglesz nekem. Egy kötetben!

Sir Charles Hallé
* Auguste Joseph Franchomme (1808-1884), francia gordonkaművész

 

Perelachaise-Chopin

Sírja a párizsi Père Lachaise temetőben
Forrás: Brockhaus Riemann – Zenei Lexikon I. kötet (324. oldal) Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1983 ISBN 963 330 474 1
Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (132-135. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s