Mihail Ivanovics Glinka

Közzétette:

 

 

158 évvel ezelőtt hunyt el Mihail Ivanovics Glinka orosz zeneszerző.

 

Mihail Ivanovics Glinka (oroszul: Михаил Иванович Глинка) (Novoszpasszkoje, 1804. június 1. – Berlin, 1857. február 15.) orosz zeneszerző, az orosz zenei hagyomány megteremtője.

 

1818-ban abba a pétervári nemesi intézetbe került, amelyben C. Cavos vezette a kóruséneklést, emellett hegedű-, zongora- (J. Field, Ch. Meyer ), zeneelmélet – és olasz énektanulmányokat folytatott. Itáliai útján (1830-33) megismerkedett Donizettivel, Bellinivel és Mendelssohnnal, zongoravariációkat és fantáziákat írt, zongoraszextettet Bellini Alvajárójának témáira, szerenádot Donizetti Anna Bolenájának dallamaira (hárfa, klarinét, brácsa, gordonka, fagott, kürt), és az Esz-dúr zongoraszextettet. Hazatérőben megszakította útját Berlinben, ahol S. Dehn irányításával tanulmányozta J. S. Bach zenéjét, a régi egyházi zenét és a bécsi klasszikus szimfóniákat; tanulmányai elősegítették saját stílusának, különösen harmóniavilágának kialakítását. Hazatérése után d-moll szimfóniát kezdett komponálni (Sebalin fejezte be 1938-ban), és megírta első főművét, a Zsizny za carja (‘Életünket a cárért’ , eredeti címe Ivan Szuszanyin) operát, amelynek bemutatása (Szentpétervár, 1836. XI. 27.. [XII.9.] az orosz nemzeti zene kezdetét jelenti. 1837-39 az udvari kórus igazgatója, 1840-ben kísérőzenét írt Nesztor Kukolnyik Knyaz Holmszkij című tragédiájához, 1842. XI. 27. (XII. 9.) elkészült második operája a Ruszlán i Ljudmila (Puskin nyomán), 1845-ben Spanyolországba utazott a spanyol népdal tanulmányozására. Ott felvázolt két nyitányában : Jota aragonese (1845), Recuerdos de Castilla (1848, Souvenirs d’une nuit d’été á Madrid címen is ismert) és az 1848-ban komponált Fantázia 2 orosz népdalra című művében (Kamarinszkaja címen is) a zenekari dal- illetve táncfantáziának sajátos orosz formáját teremtette meg, Amelyet Borogyin, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov is átvett. Számos románcával, dalával is hagyományt teremtett a következő generációk orosz szerzői számára. Párizsi tartózkodása után (1852-54), ahol Gogol Tarasz Bulbája nyomán ukrán szimfónia komponálásába fogott (Befejezetlen), megírta memoárjait.

 

Michael_Glinka

Mihail Ivanovics Glinka

(1804-1857)

„Az orosz zene atyja”, az első igazi orosz opera, az Ivan Szuszanyin (Életemet a cárért) szerzője.

 

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

 

A feleségem olyan asszony volt, akinek a pompa, a bálok, a hintók, a lovak, az öltözködés meg a többi ilyesmi volt a mindene. Nem nagyon vonzódott a zenéhez, jobban mondva, néhány könnyű románcon kívül semmit nem fogadott be. Ami egy kicsit is emelkedett, költői volt, az lepergett róla. Csak egy kis példa Maria Petrovna zene iránti közönyére: amikor 1835-ben az Ivan Szuszanyin-t kezdtem írni, arról panaszkodott a nénikémnek, hogy kottapapírra költöm a pénzünket!

Glinka emlékirataiból

Amikor Liszt 1843-ban Oroszországban járt, az egész Ruszlán és Ludmillá-t eljátszotta zongorán, és kijelentette, hogy remekmű.
– Ön és Weber olyanok, mint két lovag, aki ugyanannak a hölgynek teszi a szépet.
A következő évben Glinka Párizsba ment.
-Monsieur Glinka, hogy lehet az – kérdezte tőle Meyebeer –, hogy csak a hírét ismerjük, a műveit nem?
– Ez teljesen érthető, én ugyanis nem házalok a szerzeményeimmel.

Források: Brockhaus Riemann – Zenei Lexikon (II. kötet, 42. oldal) Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1984 ISBN 963 330 543 8 2 , Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (127. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s