A Túristvándi vízimalom

Közzétette:

 

 

turistvándiTúristvándi egyik fő nevezetessége a ma már országszerte ismert, sok bel- és külföldi látogatót vonzó vízimalom. Arról a malomról, melyet a Váradi Regestrum említ az 1181. évi határjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus (Illés) tudjuk. Lehetett száraz, kerengő malom, de lehetett vízimalom is. Mindenesetre fontos szerepet töltött be, hogy a vagyontárgyak közé felvették. A Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ. Ha már említette, akkor az is való, hogy nem 1315-ben építették, hanem előbb, mert bár faanyag bőven volt a Túr mindkét partján elterülő hatalmas erdőségben, mégis egy vízimalmot egy év alatt felépíteni nem lehetett.

 

Túristvándi_légifotó

Túristvándi vízimalom: légifotó

A helyét is csak következtetéssel lehet megállapítani, s ez alapon mondjuk, hogy ott lehetett, ahol jelenleg is van; a fülesdi, kömörői, túristvándi országút találkozási pontjában, 60 méterre az úttól. De erre utal az is, hogy közel volt hozzá az uradalom központja, 4-500 méterre. Ezután 1344-ben találkozunk ismét a vízimalom megemlítésével. Kölcsei Dénes halála után a Kölcsei család osztozkodásakor a vízimalom, az istvándi birtokrésszel együtt az öt fiú közül Miklósnak jutott. Valószínű, hogy a jelenlegi helyén, hasonló állapotban.

Istvándi 1418-ig egészen a Kölcsei nemzetségé volt, de a birtok fokozatosan apadt. A kölcsei Kölcsei család birtoka 1481-ben véglegesen megszűnt, a kölcsei Kende családé állandóan növekedett. A 2.902 kataszteri hold istvándi határ 75 %-a volt birtokukban. Utolsó tulajdonosa Dr. kölcsei Kende György volt, 1945-ig. 1752-ből származik egy levél, melyet Sárközújlakról küldött a család egyik tagja az Istvándiban élő atyjafiának, megköszönvén benne a vízimalomban őrölt „lánglisztet”. Ez azt igazolja, hogy a malom nem 1752-ből származik, mert ilyen méretű és kivitelű vízimalmot egy év alatt megépíteni nem lehet. Keletkezése tehát előbbre teendő. A vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma. A három, a vízi lapátokkal együtt 6 méter 20 centiméter átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett „parasztlisztet” készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre 22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel. 1921-ben pedig az első keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel a malom és a molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a cölöpökre épített, deszkafalú malomműhely, melyben az elkopott alkatrészeket javították, s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket. Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített, lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az árvizek és nagy vízállás levezetésére. Ma már csak a malom áll. 1995 és 1998 között a kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.

 

turistvand_vizimalom

 

A Túristvándi vízimalom a 2001. évi LXIV. törvény alapján a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal központi hatósági nyilvántartásában szereplő ipartörténeti műemlék, az épített örökség része. Ez a malom megkülönböztetésre, kiemelésre méltó, a magyarság számára történeti, művészettörténeti szempontból jelentős értéket képvisel.
A vízimalom udvarában kerül megrendezésre immár kilencedik éve a Nemzetközi Molnártalálkozó elnevezésű rendezvény, amellyel nem kisebb dologra vállalkoztak a szervezők, mint egy rövid időutazás keretében bemutatni a régi molnárok munkáját, életmódját, és a rájuk jellemző gasztronómiai érdekességeket. Mindezt úgy, hogy a résztvevő országok, tájegységek gazdag kontrasztjaival, vagy épp hasonlóságaival ismerkedhessenek meg az érdeklődők. A rendezvényen versenyző csapatok öltözetét, bemutatkozásuk ötletességét és az általuk elkészített ételeket, valamint az erőpróbáló ügyességi versenyen elért eredményt, független zsűri értékeli. Ezzel a rendezvénnyel a kézműves mesterségek és egy kihalóban lévő szakma méltóságát szeretnék visszaadni, építve az európai tradíciókra, ahol egy-egy mesterséget még ma is, generációról generációra tovább örökítenek. Ennek eklatáns példája Joseph Ljavina úr, aki Katalóniából már nem először vesz részt ezen a rendezvényen előadóként, és aki ma is egy működő, az 1200-as években épült vízimalomban él, és minden felmenője a XV. századig molnár.
A Túristvándi vízimalomnak a Magyar Értéktárba történő felvételével mind a belföldi turizmus, mind a külföldi idegenforgalom szempontjából vonzóbbá lehetne tenni a térséget.

 

Forrás: Túristvándi Község Honlapja, Magyar Értéktár – Hungarikumok Gyűjteménye

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s