Közzétette:
Az európaiak számára évszázadokon át elérhetetlenek voltak a hó koronázta hegygerincek és a mély völgyek, ahol szinte teljes elzártságban éltek az emberek. E tájak megismerésében úttörő szerepet játszott Décsy Mór
A Kaukázus főgerincétől e csúcs a kontinens felé esik. Így Európa legmagasabb pontját képviseli ez a kialudt vulkán.
Az Európa és Ázsia határán található magashegység, a Kaukázus ősidők óta vonzotta az embereket. A sokáig megközelíthetetlennek vélt merész ormok, félelmetes hegycsúcsok ezernyi misztikummal kapcsolódtak össze.
Décsy Mór Budapesten született 1851-ben. Középiskoláit Temesváron és Budapesten végezte, majd jogot tanult a budapesti és a bécsi egyetemeken. Egyetemistaként hallgatta Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait, melyek fogékony érdeklődését a természettudományok felé fordították. Több hegymászóutat tett az Alpesekben, s ezek örökre eljegyezték a magashegységek lenyűgöző birodalmával. Hunfalvy János révén 1872-ben, mindössze 21 évesen már ott volt a Magyar Földrajzi Társaság megalapításánál, s egész életében önzetlenül segítette a Társaság célkitűzéseit.
„Az ókor gazdag mondaköre szövi át a Fekete- és a Kaszpi-tenger közt fekvő tájat, azóta nagyrészt eltűnt népek laktak ott. És a két tengert összekötő utak a népvándorlások irányát jelzik. Különböző népfajok harcai, vallási küzdelmei folytak le ezen területen. (…) A vándornépek töredékei, a harcok menekültjei odavetődtek a hegység völgyeibe, fölhatoltak a hegység északi lejtőjén, a terek mellékfolyamait követvén (…). Az etnográfus gazdag anyagot talált vizsgálódásokra a Kaukázusban, az archeológus kincseket fedez fel, a természetbúvár és a geográfus olyan területet tapos, amely a tengerparttól 18 ezer 500 láb magasságig a legkülönbözőbb régiók faunáját és flóráját, a magashegység gazdagon taglalt képződéseit és formáit tárja elé. (…) Hogy megpillanthassuk, hogy belehatolhassunk a Kaukázus gleccser- és hegyvilágába, mely az örök hó határán túl, óriás területen elterül, meg kell küzdenünk az akadályokkal és veszélyekkel.”
(Décsy Mór: Utazásaim a Kaukázusban, Földrajzi Közlemények, 1884)
Kezdetben a Magas-Tátra sziklavilágát járta, majd Erdály havasaival és a Dinári-Alpokkal, a Pireneusokkal és Norvégia északi tájaival, illetve a Spitzbergákkal ismerkedett.
1878-ban a Himalája keleti vonulatai között hosszú utat tett Andreas Maurer hegyi vezetővel, azzal a clkitűzéssel, hogy Szikkimben átkel a hegység fő láncolatának déli oldalán, és megpróbál eljutni a rejtelmes Tibetbe.
A sors azonban közbeszólt. Maláriás fertőzést kapott, súlyos lázrohamok gyötörték, így le kellett mondania tervéről. Szenvedései nem vették el a kedvét attól, hogy egész életét a magashegységek kutatásának szentelje.
A Kaukázus első pontos, 1:400 000 méretarányú topográfiai térképét Décsy Mór készítette el
Dardzsilingben lerótta kegyeletét Kőrösi Csoma Sándor sírjánál. Első, 1884-es, Kaukázusba tett útja olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, minden energiáját e vidék kutatására fordítja. Élete során hét tudományos expedíciót szervezett e zordon sziklabirodalomba.
Előtte Douglas. W. Freshfield járt a hegységben, melynek legmagasabb csúcsát, az Elbruszt sikerült meghóditania. Mások is jártak – köztük igen neves tudósok – e vidéken és folytattak különféle tudományos vizsgálatokat, de a hegyvilág természeti akadályai és a harcias lakosság gyakran fenyegető, ellenséges viselkedése miatt a XIX. század végére is bőven maradt még felfedezni, leírni való.
Décsyt első kaukázusi útjára, 1884-ben két svájci hegyi vezető, Alexander Burgener és Peter Ruppen kísérték el. Megszerezték a hivatalos orosz hatóságok támogatását, Dondukov Korszakov kaukázusi főkormányzó ajánlólevelét. A jól felszerelt kis karaván a Bakszán völgyön keresztül közelítette meg az Elbruszt. Décsy bátorságára jellemző, hogy részletes, megbízható térképek, magassági adatok ismerete nélkül már az első alkalommal vállalkozott a hegycsúcs megmászására. A kaukázus első pontos 1: 400 000 méretarányú topográfiai térképét később ő készítette el. Ebben az időben még fényképek sem voltak a Kaukázusról, így sok bizonytalansági tényezővel kellett számolnia a messziről érkezett utazónak.
Mollei Tirbolasz helybéli vadász segítségével sikerült feljutniuk az Elbrusz 5629 méter magas főcsúcsára.
Elbrusz, Kaukázus, Európa legmagasabb hegye
A visszatérés sem volt veszélytelen. Nagyon sok hegyi baleset nem a csúcsok meghódításakor, hanem a leereszkedéskor következik be., amikor már fáradtabb a vándor, csökken figyelme, s azt hiszi, hogy túl van már megpróbáltatások nehezén. Az időjárás kiszámíthatatlanságát, a rossz látási viszonyokat nehezebb leküzdeni, mint megtalálni az utat a jégszakadékok között. Décsy így írt a leereszkedésről: „Egy nagy lejtőről, amelynek a megfagyott firnjén már felfelé is sok lépcsőt kellett vágnunk, úgy elsöpört a vihar minden kis homokszemet, hogy csillogó, tükörsimaságú jég keletkezett. Egyetlenegy lépést nem lehetett tenni rajta anélkül, hogy lépcsőket ne vágjunk bele. És négy teljes órán át vágtuk a lépcsőket a jégbe, hold és csillagvilág nélküli sötét éjszakában, kitéve szélnek, fagynak négyezer méternél nagyobb magasságban. A dühöngő szélvész szemünk közé vágta a jégszilánkokat, amelyek tompa ütődéssel koppantak meg odalent a sötétlő mélységben. A sötétben csak a lábunkkal tapogatózva tudtuk a legközelebbi fokot elérni. Egyetlen ballépés feltétlenül vészhozó lett volna.”
Hegyi falu a Kaukázusban
A következő esztendőben a hazai tudományos körök ösztönzésére Décsy bővítette a programját, és ismét a Kaukázust járta Lojka Hugó botanikus társaságában. Egy évvel később, 1886-ban Schafarzik Ferenc geológus kíséretében kutatta a Kaukázus középső részét. Későbbi útjain is kora kiváló szakembereinek, Papp Károly és Laczkó Dezső geológusoknak, valamint Hollós László botanikusoknak nyújtott segítséget kaukázusi tereptanulmányokra. E szakemberek munkájukkal valamennyien hozzájárultak a magashegység alapos természettudományos megismeréséhez.
Milyen gyorsan mozog a gleccserek jege? Miért változnak az időjárási viszonyok a magashegységben? Miért jelentősebb az eljegesedés a Kaukázus nyugati tájain, mint a keleti vidékeken? Milyen eszközöket használnak, hogyan élnek, hogyan ünnepelnek a kaukázusi őslakók, a szvátok, az oszétek, az ingusok, a hevszurok?
Décsy Mór mindenre kíváncs, mindenre fogékony lélekkel járta be a Kaukázus hegyvilágát. Elsősorban természeti földrajzi megfigyeléseket végzett. Megállapította, hogy a Kaukázusban a hóhatár kisebb-nagyobb ingadozásokkal nyugatról keletre emelkedik. A középső Kaukázusban Décsy kutatásai szerint1840 négyzetkilométert takar jég, ami körülbelül azonos a svájci Alpok gleccserek borította területével. Ő közölte először – saját mérési adatokkal alátámasztva – a Kaukázus gleccsereinek hosszúsági és felületi méreteit, s számos ismeretet köszönhetünk neki a jégárak mozgásviszonyairól is.
Décsy Mór szenvedélyes természetszeretetét jellemzi, hogy vasúttervező mérnök fiaként – nem élt a modernizáció, a technikai fejlődés bűvkörében. Felismerte, milyen károsak lehetnek a természetpusztítások, s ezek látványa arra sarkallta, hogy szót emeljen a civilizáció romboló hatása ellen.
A nemzeti parkok létrehozásának első hazai szorgalmazójaként – korát megelőzve – látnoki gondolatokat fogalmazott meg.
Amikor Ulysses Grant tábornok, az Egyesült Államok elnöke kezdeményezésére létrehozták a Föld első nemzeti parkját, a csodálatos vulkáni működésekben, gejzírekben, szurdokokban és vízesésekben gazdag Yellowstone Nemzeti Parkot, Décsy Mór széles látókörű hazafiként úgy érezte, hogy az ő szakterületén is vannak tennivalók.
Biológiai észlelőállomások létrehozását is szorgalmazta, s felvetette, hogy a tudományos társaságok tagjainak áldozatkészségére érdemes volna támaszkodni. Nem rajta múlt, hanem a körülményeken, hogy írása megjelenése után még hat évtizednek is el kellett telnie, míg 1972-ben létrehozták az első Nemzeti Parkunkat.
Meg kell indítani a mentés munkáját, felállítani Magyarország első Nemzeti Parkját
Déchy Mór szédítően meredek sziklafalak peremén húzódó ösvényeken vándorolva felkapaszkodott a sokak számára örökre elérhetetlen csúcsokra. A szó szoros értelmében és jelképesen is messzebbre látott kortársainál, s szellemi horizontja olyan távlatokat fogott át, melyek ma is tanulságosak.
Életművét a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagsággal ismerte el. „Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei” című székfoglaló előadását 1910. március 14-én tartotta. Utazásainak természetrajzi gyűjteményeit a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Földtani Intézetnek adományozta. Könyvtára a Debreceni Tudományegyetem Földrajzi Intézetébe került.
Déchy Mór sírja
Décsy 1917-ben hunyt el, sírköve a Kerepesi temetőben magasodik. Legmaradandóbb emlékműve azonban a Kaukázusról írt monográfiája, melynek művészi fényképei örökbecsű alkotások.
Forrás: Magyarok a Föld körül (38-42. oldal) Kossuth Kiadó, 2014. ISSN 9 772064 879007 14002
Lighthouse 