Aki rátalált a vogulokra

 

 

A sarki Urál hajdan gleccserek formálta, fenséges tájain egy 1703 méter magas festői gránitcsúcs őrzi Reguly Antal nevét és emlékét

 

Reguly Antalt elsősorban nyelvészként tartják számon, hiszen kimagasló érdemeket szerzett a finnugor népek nyelvének és kultúrájának kutatásában, de életműve a néprajz és a zenetudomány számára is kimeríthetetlen szellemi kincsesbánya. Feldolgozatlan kéziratai a jövőben is támpontokat jelenthetnek nyelvtörténeti és néprajzi kérdések megoldásához.

Zircen született 1819. július 11-én, éppen abban az esztendőben, amikor Kőrösi Csoma Sándor elindult Ázsiába. Regulyban már igen hamar lelkesedés ébredt az ő munkássága iránt.

Élete során tucatnyi nyelvet sajátított el. Jogi tanulmányai végeztével rövidebb utazásokat tett: bebarangolta a Felvidéket, Galíciát, valamint Bécs környékét. Németországban, majd Dániában és Svédországban pedig könyvtári kutatásokat végzett. Stockholmban ismerte meg a cári önkény által elűzött finn nyelvtudóst, Adolf Arvidsont. Az ő hatására döntötte el, hogy életét a finn-magyar rokonság kutatásának szenteli. 1839-1841 között Franciaországban, Mathias Castrén finn nyelvész támogatásával folytatott tanulmányokat. Ezt követően Oroszországba utazott, s a Szentpétervári tudóskör, Köppen, Baer és a magyar származású Balugyánszky Mihály támogatásával kelhetett útra.

Eötvös József az Egyetemi Könyvtár első őrévé nevezte ki 1848-ban

A hazai tudóskörök Toldy Ferenc javaslatára megbízták, hogy tanulmányozza a Volga menti csermisz, csuvas és mordvin népek életét és nyelvét.

A Magyar Tudományos Akadémiára beérkező beszámolóját és tudományos programját, a magyarság eredetére vonatkozó gondolatait elismerően fogadták, és gróf Széchenyi István pártfogásával 1000 Ft támogatást szavaztak meg számára.

Reguly 1843 októberében indult el a votjákok és a baskírok földjére, majd átkelt az Urálon, és Pelimszkoje, Gyemjanszk, Tobolszk, Szamarovó, Berjozov környékén az Ob és az Irtis folyók mellékén végzett embert próbáló körülmények között, néprajzi kutatásokat. Az otthonról küldött leveleket és pénzt nem kapta meg, s az adósságok szörnyű teherként nyomasztották.

A magyar tudós pénztelensége éles ellentétben állt azzal a hatalmas feladattal, melyet önként vállalt, s mely az egyetemes tudomány számára is nagy jelentőséggel bírt. A nyugat-szibériai mocsárvilágban sokat szenvedett a természet elemeitől, szél- és hóviharoktól, s nyáron a vérszomjas szúnyograjok támadásaitól.

A rohamosan előretörő orosz hódítás és a gyorsan terjedő civilizáció igen veszélyes volt az ősi természeti életformát élő népek szokásaira nézve. Reguly patrónusa, Toldy Ferenc így vélekedett erről a helyzetről: „A számos telepei által előnyomuló orosz elemnek nem lesz nehéz az újra alakuló életre saját bélyegét ütni, s az új formákra saját nyelve új ruháját adni fel. A régi élettel a régi nyelv is ki fog halni, s ezzel a nép nyomai néhány évtized alatt végképp elenyésznek.”

A látnoki erejű szavak tükrében érzékelhetjük igazán Reguly Antal munkásságát. A magyar tudós olyan ősi állapotokat mérhetett itt fel, melyekkel más, hasonló felkészültségű szobatudós nem szembesülhetett.

Reguly nagyon nehéz körülmények között hajtotta végre csaknem háromesztendős kutatóútját. Fáradalmai szinte teljesen felőrölték testi és szellemi erejét.

Kőrösi Csoma Sándorhoz vagy Vámbéry Árminhoz hasonlíthatjuk utazásainak megpróbáltatásait. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy finnugor rokonság elméletét hirdető Reguly személyesen ismerte a később a török-magyar rokonság elméletét hirdető Vámbéry Ármint, aki Küzdelmeim című könyvében emlékezik meg személyes találkozásukról, s arról a biztatásról, amit az idősebb pályatárstól kapott.

Úttalan utakon, ingoványos, bizonytalan terepen, sebes sodrású, hideg vizű patakokon átkelve, kidőlt fák között botladozva, olykor térdig süppedve a latyakban kellett előrehaladnia. Napokig nedves ruhában tartózkodni, nélkülözve a tűz melegét és a főtt ételeket – a legerősebb ember fizikumát is kemény próbák elé állítja a természet Urálban és Nyugat-szibériában.

Reguly volt az az európai tudós, aki őshazakutatóként bejárta ezeket a zord tájakat, és szorgalmasan feltérképezte az általa beutazott vidéket. Legnagyobb érdeme, hogy csillagászati mérések, geodéziai helymeghatározások nélkül, mérőműszerek hiányában képes volt elkészíteni az Északi-Urál területének addig legrészletesebb térképét.

Borbély Andor kutatásai szerint Reguly térképe 380 000 négyzetkilométernyi területet ölel fel, azaz csaknem négy Magyarországnyi tájat ábrázolt mappáján! Útja során több mint 30 000 kilométert tett meg gyalogosan, rénszarvasszánon és természetes vízi utakon, csónakon.

Reguly térképének címmezeje

A Konda folyó vidéke Reguly nyomtatásban megjelent térképén

Munkája későbbi expedíciók számára is értékes forrást jelentett. Toldy Ferenc így örökítette meg a magyar tudós indítékait: „Az e vidéken divatozó életmódot bárkinek, kit csupán szükségesség, vagy kötelesség vet oda, tűrni nehéz volna … Egy füstös jurta zugában meghúzódni, iramszarvas bőrén hálni, vízben főtt vagy szárított halat enni, só és kenyér nélkül lenni folyvást, s változat nélkül, oly feltételek , melyek szokásainkkal ellenkeznek, sőt rövid időre elviselhetetlenekké lesznek. Csak oly ember, kit valamely eszme iránti lelkesedés vezérelt oda, kinek az új világ, mely sokévi óhajtásaimnak célja volt, szellemi szükségek gazdag kielégítését nyújthatta: csak oly ember feledheti el azon anyagi szükséget, mely ott körülvette, s érezhetett megelégedést, sőt boldogságot.”

Regulynak nagy figyelmet kellett fordítania arra, hogy elnyerje a nomád körülmények között élő helybéliek bizalmát. A votjákok (udmurok) és baskírok földjén átkelve jutott el a vogulokhoz (manysik. Fáradhatatlanul vezette nyelvészeti feljegyzéseit, szótárakat írt és énekeket gyűjtött . Az ősi szó nyomozása közben jutott el az északi vogulokhoz, majd kezdte meg az osztják (hanti) nép és nyelv vizsgálatát. Ezt követte a cseremisz (mari) nép tanulmányozása, majd nyenyecek között töltött hosszabb időt. Eljutott a Jeges-tenger partjáig, s az Urál legkietlenebb, legvadabb északi tájaira is.

Reguly nyelvészeti kutatásai mellett néprajzi és antropológiai vizsgálatokat is végzett. A furcsa külsejű európai idegent nem mindenhol fogadták barátsággal. Előfordult, hogy ellenségesen, sőt támadóan léptek fel a magyar tudóssal szemben. Az egyik faluban csalárd módon félrevezetett asszonyok ordítozva, késsel hadonászva fogadták a védtelen magyar tudóst, akinek minden nyelvtudására és diplomáciai érzékére szüksége volt, hogy megnyugtassa a felkorbácsolt kedélyeket.

Az olykor reménytelen helyzetben a magányos Reguly kitartóan kutatott, dolgozott, gyűjtötte a földrajzi adatokat. Reguly első európaiként hatolt be az Északi-Urál zordon, de fenséges sziklabirodalmába.

A Konzsakovszkij Kameny- és az Osztraja Koszva-hegy (Északi-Urál)

Az Orosz Földrajzi Társaságtól kapott megbízás alapján részletesen megrajzolta a bejárt vidékek térképét, amelynek adatai nagy értéket jelentettek a később szervezett Hoffmann ezredes vezette expedíció tagjai számára.

A Hoffmann -expedíció tagjai számára sokszorosították a Reguly-térképet, melyet az orosz fővárosban, Szentpéterváron igen elismerően méltattak a szakemberek. A St.Petersburger Zeitung dicsérően azt írta: „Azok előtt, akik az Urál vidék térképén egykor volt, de most már betöltött fehér foltot ismerik, nem is lehet többé kétséges, hogy Reguly ezzel a térképével és a hozzáadott magyarázatokkal Oroszország etnográfiájában és geográfiájában egy terjedelmes Terra Incognita felfedezője lett.”

Vlagyiszlav Georgijevics Karelin orosz tudós javaslatára az Urál egyik csúcsán, irdatlan sziklakolosszusok szegélyezte kőtömbön 1990 óta orosz és magyar nyelvű fém emléktábla dacol az időjárással. A felirata így szól: „Ez a hegycsúcs 1990 júliusától a magyar Reguly Antal (1819-1858) nevét viseli. Reguli múlhatatlan érdemeket szerzett a finnugor népek, főként az ob-ugorok nyelvének, néprajzának tanulmányozásában. Helyszíni kutatásai (1843-45) alapján ő készítette el az Északi-Urál első térképét. Az emléktáblát a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Társaságok megbízásából a névadás tiszteletére szervezett szovjet-magyar Reguly-expedíció résztvevői helyezték el.”

Súlyos betegen tért haza Oroszországból. Németországi gyógykezelések után, 1847 szeptemberében tért vissza Magyarországra, de betegsége következtében szervezete legyengült. Toldy Ferenc javaslatára Eötvös József kultuszminiszter az Egyetemi Könyvtár első őrévé nevezte ki 1848-ban. A szabadságharcot követően állásától megfosztották, és csak megalázó vizsgálatok után foglalhatta el ismét hivatalát. A híres festőművész, Barabás Miklós ekkor örökítette meg a koránál öregebbnek tűnő, elgyötört Reguly arcvonásait.

Hatalmas nyelvészeti és néprajzi kéziratos jegyzeteinek feldolgozására már nem futotta erejéből. A gyógyíthatatlan kór felemésztette erejét, s fiatalon, tüdővérzés következtében meghalt. Hunfalvy Pál és Budenz József nagyra becsülték tevékenységét, és támaszkodtak jegyzeteire, melyek feldolgozására a beteg tudósnak már nem maradt ideje és energiája.

Reguly Antal mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban

1858-ban bekövetkezett halála után – elismerések mellett – igazságtalan elmarasztalással illették azok, akiknek nem tetszett „a halzsíros atyafiságot kutatók” tevékenysége. Az emigrációban élő történész, Padányi Viktor Dentumagyaria című művében a besúgás gyalázatos gyanúját vetette rá, mintha Reguly a Habsburg-hatalom és a cári önkényuralom ügynökeként járta volna be Oroszország tájait. Sajnálatos, hogy tárgyi tévedésekben bővelkedő rágalmai széles körben találtak visszhangra, s a mai napig fellelhetők egyes publikációkban.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszéke Reguly Antal térképének fakszimile kiadásával tisztelgett az ősi szó nyomába szegődött kutató munkássága előtt. Szülővárosában könyvtár viseli a nevét. Szülőházát a Magyar Földrajzi Társaság 1953-ban emléktáblával jelölte meg.

Forrás: Magyarok a Föld körül (32-37. oldal) Kossuth Kiadó, 2014. ISSN 9 772064 879007 14002