Arcangelo Corelli

Közzétette:

 

 

302 évvel ezelőtt meghalt Arcangelo Corelli olasz barokk zeneszerző, hegedűművész.

Arcangelo Corelli (Fusignano, 1653. február 17. – Róma, 1713. január 8.) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész, zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű állt, ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű, ő a concerto grosso műfajának a megteremtője.

Meghatározó éveket töltött Bolognaban, majd 1671-ben Rómában telepedett le, ahol tehetségével elnyerte a Saint-Louis-des-Français kápolna karmesteri állását és Ottoboni bíboros zenekarának vezetője lett. Európa szerte híres hegedűtanár volt. A kamarazene történetében maradandóak szonátái. Legnagyobb műve a 12 Concerti grossi (1714) egy századon át a műfaj mintájának számított.

 

Arcangelo_Corelli

Arcangelo Corelli

(1653-1713)

Olasz zeneszerző. A későbbi versenyművek alapját megvető műfaj, a concerto grosso mestere volt.

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

Egyik este [Ottoboni bíboroshoz] nagy és művelt társaságba kapott meghívást, hogy játssza el remek szólódarabját, amelyet nemrég komponált. Már a közepén járt, amikor a közönség egy része, meglehetősen tapintatlanul, csevegni kezdett. Corelli csendben letette a hangszerét. Megkérdezték, hogy valami baja van-e. Semmi, felelte, csak tartok tőle, hogy zavarja a beszélgetést.

Corellit, aki óriási becsben állt Rómában, rábeszélték, hogy lépjen föl a nápolyi udvarban, és ő kíséretnek magával vitte zenekara két tagját. Ott Alessandro Scarlatti és más mesterek meggyőzték, hogy mutassa be szerzeményeit a nápolyi királynak. – Nincs velem a zenekarom, az ittenivel nem volt időm próbálni – szabadkozott , de hamar rájött, hogy a nápolyi muzsikusok lapról lejátsszák azt, amit római kollégáikkal többször el kell próbálni.

Az első darab egy szonáta volt, amelyet a király olyan hosszúnak és unalmasnak talált, hogy Corelli legnagyobb keserűségére elhagyta a termet. Ezután megkérték Corellit, hogy játsszon el egy báli zenét Scarlattitól. Nem sikerült neki, és teljesen elképedve hallotta, hogy a nápolyi hegedűsök tökéletesen előadják. Végül egy dalt kapott c-mollban, amelynek C-dúrban fogott neki. – Riccominiciamo (Kezdjük újra) – mondta Scarlatti minden él nélkül. Corelli megint rossz hangnemben játszott, amíg Scarlatti, most már ordítva, helyre nem igazította. Corelli mint megbukott előadó hagyta el Nápolyt, és nem sokkal később végleg befejezte a hegedülést.

Forrás: Magyar Larousse Enciklopédia, Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (23-24. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s