Székely életek – Bölöni Farkas Sándor

Közzétette:

 

 

219 évvel ezelőtt, ezen a napon született Bölöni Farkas Sándor erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező.

 

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Bölöni Farkas Sándor

250px-BoloniFarkasSandorEKT1795. december 14-én született a háromszéki Bölönben. Tanulmányait Kolozsvárott, részben az unitáriusok főiskolájában, részben az ottani líceumban végezte. Közéleti szereplését egyéves, a marosvásárhelyi Királyi Táblánál folytatott joggyakorlat után, 1817-ben mint az Erdélyi Főkormányszék tiszteletbeli jegyzője kezdte meg, majd 1830-ig az erdélyi udvari kancellárián dolgozott. Tagja volt annak a kolozsvári Tudóskörnek, amely Gyarmathi Sámuellel, Kenderessy Mihállyal és Hegedűs Sámuellel együtt támogatta a fiatal – göttingai tanulmányútjáról nemrég hazaérkezett – Kőrösi Csoma Sándor nagyszabású tervét, a magyarság ázsiai bölcsőjének megkeresését. Ez a kérdés Bölöni Farkas Sándort is élénken foglalkoztatta. Ő is gondolt egy ilyen kalandos utazásra, azonban az élet más célok és országok felé fordította. Mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Kazinczy Ferenc barátja, hazája sorsának jobbra fordításán, nemzete felemelkedésén munkálkodott, a reformkor szellemétől áthatva. Egész életét e cél szolgálatába állította.

Majdnem féléves útjukról Farkas tanulságos naplót írt, amelyért a Magyar Tudományos Akadémia felvette utazas-eszak-amerikaban--8903303-90tiszteletbeli tagjai sorába. Híres könyve, az „Utazás Észak-Amerikában, 1834-ben jelenik meg ; az Akadémia nagydíját kapta jutalmul. Könyvét igazi közönségsiker kísérte s így másodszor is kiadták. Farkas útja nem pusztán tanulmányút, hanem küldetés volt. Sok mindent megfigyelt, meglátott. Könyve egy merőben új világot nyitott meg kortársai előtt. Az „Utazás Észak-Amerikában” nem csupán útleírás, hanem egyszersmind szociológiai, gazdasági, néprajzi, irodalmi, politikai és technikai mű is. Beszámolt Észak-Amerikán keresztül megtett útjáról, a hajóútról a Hudson folyón, a Niagaráról, a városokról, falvakról, amelyeken áthaladtak. Korát jóval megelőző érdeklődést tanúsított szociológiai és néprajzi kérdések iránt. Különösen a szokások, a települések és bevándorolt lakóik helyzete, életkörülményeik érdekelték. A róluk szóló leírásokat pontos számadatokkal egészítette ki. Írt a városok és falvak keletkezéséről, a kötelező iskolai oktatásról. Megtudjuk például a könyvből, hogy New-Yorknak 1831-ben 200000 lakója és 463 iskolája volt. Farkas meglátogatott utópista szocialista telepeket is (Shekers-telep, New Libanon mellett, Economyban a „harmonisták” telepe), amelynek irányadó elve a közös vagyon, a teljes egyenlőség és az egyenlő munka volt. Hírt adott a különféle vallási felekezetekről, (az Amerikában ma is annyira dívó) vallási szektákról, sőt még híveik számáról is. Gazdasági szempontok figyelembevételével ismertetett mintagazdaságokat, szervezési és értékesítési rendszerüket, feldolgozó üzemeiket. Összehasonlítva ezeket a magyarországi és erdélyi állapotokkal, kénytelen volt levonni a szomorú következtetést: hazája és Amerika gazdasági és politikai fejlődése között hatalmas szakadék tátong.

Megfigyelte és megírta a sajtó tevékenységét és foglalkozott az olvasottság kérdésével. Megint szomorú eredményre jutott: New-York államban 1831-ben pl. 237 különféle lap jelent meg. Ezzel szemben Erdélyben csak egy, Magyarországon mintegy tíz. Írt Farkas az amerikai polgári társadalomról és a demokráciáról, azt is észrevette, hogy a kapitalizmus felé fejlődnek.

Utazása alatt Farkast sokféle kérdés foglalkoztatta. Figyelmét nem annyira a változó tájak szépsége, mint például a csatornaépítkezések, a hajóépítés, vasutak létesítése, valamint ezek gazdasági kihatásai kötötték le. Írásainak célja világos és egyértelmű: a gyakorlati és elméleti tapasztalatok ismertetésén keresztül terjeszteni akarta a népét felrázó eszméket is. Könyvét a bécsi kormány ezért lázító jellegűnek minősítette és 1835-ben betiltotta.

Bölöni Farkas Sándor életművét azonban nemcsak két útikönyve jellemzi. Tevékenysége sokoldalú és szerteágazó volt. Terjedelmes politikai és történelmi művet írt az erdélyi városok múltjáról. Fordításokat készített – bár ezeket nem adták ki – Goethe és Schiller műveiből. Élénk levelezést folytatott kora kiemelkedő egyéniségeivel, így többek közt Kazinczy Ferenccel, és Döbrentey Gáborral. 1833-ban megalapította a Kolozsvári Kaszinót. A nők számára olvasókört, az ifjúságnak olvasóegyletet, sőt vívóiskolát létesített. 1835-ben a kolozsvári Nemzeti Színház titkára volt. 1836-ban megalapította a „Vasárnapi Újság”-ot.

Boloni_farkas_sandor_hazsongard1Számtalan terve megvalósítására azonban rövidre szabott élete nem adott lehetőséget. Alig 47 éves volt, amikor 1842. február 3-án meghalt. A házsongárdi temetőben van eltemetve. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve 1842. VI. számában emlékezett meg róla. Emlékiratai 1870-ben jelentek meg Kolozsvárott.

Farkas Sándor írói, politikai és emberi mivolta a 20. században sokakat foglalkoztatott. Legelőször Hatvany Lajos írt róla 1934-ben. „Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát” címen. 1936-ban Szász Zsombor írását a „Hungarian Quaterly angol nyelven közölte. 1942-ben Jancsó Elemér erdélyi irodalomtörténész tollából az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve részletes életrajzot közölt Bölöni Farkas Sándorról. Ugyancsak Jancsó Elemér a szerzője több cikknek, amelyek az Erdélyi Irodalmi Ritkaságok elnevezésű sorozatban jelentek meg róla, továbbá újra kiadta Farkas kolozsvári naplóját. 1966-ban Erdélyben, Benkő Samu irányában párhuzamot vont az egykorú magyar és román útikönyvek között.

boloni_utazas nyugaton1943-ban Kolozsvárott kiadták Bölöni Farkas Sándor „Nyugat-Európa-i utazás”-át. 1944-ben, ugyancsak Kolozsvárott, az új Erdély hajnalán” című művét. A második világháború alatt zsebkönyv alakban Remenyik Zsigmond előszavával, az Officina kiadó jelentette meg az „Utazás Észak-Amerikában”-t.

1945 után Amerikában is megismerték Farkas Sándort. Lukinich Imre a „Journal of the Central European Affairs”-ben elsőként ismertette Farkas munkásságát. Lukács János, a philadelphiai egyetem tanára, a „Pennsylvania Magazine of History and Biography”-ban írt róla. Gál Istvánnak Bölöni Farkassal kapcsolatos tudományos kutatásai alapján – a már említett okokon kívül – arról is értesülünk, hogy 1977-ben és 1978-ban az amerikai útinapló két, egymástól független kiadású fordításban jelent meg az Egyesült Államokban és hogy Kadarkay Árpád tanulmánya Bölöni Farkas Sándorról az első magyar könyv, amely bekerült az amerikai egyetemek történetszakos hallgatói számára kötelező olvasmányok közé.

Bölöni Farkas Sándor életéről Mikó Imre írt történeti regényt.

Szerző: Balás Gábor – A Székelyek nyomában (310-313. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s