Jezsuiták Dél-Amerikában

Közzétette:

 

 

Az 1700-as években két bátor magyar hittérítő , Brentán Károly és Éder Xavér Ferenc kutatott és dolgozott az őserdei indiánok világában

El_mistiAz El Misti 5822 méteres csúcsa az Andokban

 

Dél-Amerika ismeretlen tájainak feltárásában fontos, de sokáig alig ismert szerepet játszottak a magyar utazók. Többségük egyházi szolgálatban, a jezsuita rend tagjaiként, misszionáriusként vállalta az olykor igen kockázatos munkát a távoli vidékeken. A civilizációtól messze, igen nehéz körülmények között dolgoztak. A hittérítő tevékenység mellett jelentős szerepet játszottak egy-egy táj alaposabb feltárásában. Kik voltak ezek az emberek, s hogyan kerültek Dél-Amerikába?

A jezsuita rendet Loyolai Szent Ignác (1491-1556)alapította meg Jézus Társasága névvel. A nem titkolt cél az volt, hogy a jezsuiták akadályozzák meg a reformáció elterjedését, segítsék elő a protestánsok katolikus hitre való visszatérését és hittérítő munkát végezzenek a távoli földrészeken. A tudományos élet és a kultúra nagyon sokat nyert a képzett, felkészült, teljesítményorientált jezsuiták tevékenysége révén. Az első magyar jezsuita rendházat Nagyszombaton alapították 1561-ben.

A XVII. és XVIII. században Mexikóban, Brazíliában, Peruban, Ecuadorban, Argentínában és Chilében tevékenykedtek azok a bátor magyar hittérítők, akik értékes leírásokban örökítették meg tapasztalataikat, köztük Szentmártonyi Ignác és tragikus sorsú társai, Fáy Dávid, Kayling József, Szluha János, akik a jezsuita rend portugáliai feloszlatását követően tömlöcökben végezték.

Brentán Károly (1694-1752) 1724-ben indult útnak az ecuadori Quitóba. Csaknem másfél évtizedet töltött a aomagua indian Marañon és az Ucajali menti missziókban. Az andoa, jameo, az omagoa, a miguiano, az amaono és parano indiánok csoportjait kereste fel nehezen járható őserdei ösvényeken. Első európaiként hatolt fel a Nanai és Itatay folyókon. Útja során mindent megfigyelt, mindent leírt és feltérképezett. Alapos munkájára felfigyeltek előljárói, és 1742-ben provinciálisként bízták meg a hatalmas ecuadori jezsuita tartomány vezetésével. Öt év alatt bejárta ezt a területet, s eljutott a legtávolabbi őserdei missziókhoz is.

baratTöbbkötetnyi feljegyzésben örökítette meg tapasztalatait. Szárazföldi úton szinte járhatatlan dzsungeleken és mocsárvidékeken áthatolva, harcias és ellenséges indián törzsek tagjaival találkozva jutott el Panamába. A Darién és Coco tartomány ingoványaiban és dzsungeleiben moszkitók milliárdjai okoztak leírhatatlan szenvedéseket Brentánnak és társainak. Túlélésük titka szinte felfoghatatlan a mai utazó számára. Brentán sikeresen eljutott Panama városba, ahol 1744-ben találkozott a spanyol királyi audiencia elnökével, Dioniso de Alcadoy Herrerával. Visszafelé már a kényelmesebb tengeri úton haladt, s Guayaquilon keresztül tért vissza Quitóba. Ezt követően végighajózott az Amazonason, abban az időben, amikor elkeseredett küzdelem zajlott a spanyolok és portugálok között Dél-Amerika gyarmati felosztása érdekében. A portugálok – akik Brazília jelentős részét uralták – megtiltották vetélytársaiknak, a spanyoloknak az Amazonason való közlekedést.

A várható nehézségek ellenére Brentán spanyol hittérítő társával, Nicolas de la Torréval törékeny csónakon elindult a sebes sodrású Napo folyón, majd az Amazonason. Hetekig eveztek az Atlanti-óceán felé. Manausnál, Rio Negro erődje mellett észrevétlenül haladtak el, de a mai Obidosnál portugál katonák észrevették, és fogságba vetették őket. Sorsuk bizonytalanná vált. Hiába küldtek kérvényt a portugál kormányhoz, hogy engedélyezze áthaladásukat, választ nem kaptak.

Kilátástalanságukat és reménytelenségüket egy váratlanul kitört himlőjárvány csak tovább fokozta. Nem tudták, mi vár rájuk övéiktől távol, egy ellenséges hatalom fogságában. Indián kísérőik a himlőtől félve megszöktek, cserbenhagyták őket. Visszaút nem volt, csak előre, az Amazonas torkolata felé. Egy éjszaka sikerült megszökniük, s csónakon folytatták útjukat, lefelé a folyón. Gurupánál ismét a portugál katonák tartóztatták le őket, s csak másfél éves várakozás után engedélyezték, hogy felszálljanak egy Liszabonba tartó hajóra.

Minden bizonnyal Brentán Károly volt az első hazánkfia, akinek sikerült végigutaznia az Amazonasson, azon az útvonalon, amelyet a folyamóriást felfedező Francisco Orellana kétszáz évvel korábban tett meg.

Brentán és társa 1750. december 13-án érkeztek meg Portugáliába, ahonnan szárazföldi úton jutottak el Rómába.

Brentán Károly temérdek kéziratot hozott magával Európába. Részletesen feldolgozta Amazónia földrajzát, folyóvizeit, egzotikus növény-és állatvilágát, valamint az általa megismert missziók történetét.

 

„Érdeklődtem, mi a véleményük a hold- és napfogyatkozásról? Legtöbben azt felelték, hogy ilyenkor a Hold vagy a Nap beteg. Ha pedig azt látják, hogy elsötétednek, azt mondják, hogy meghaltak vagy éppen haldokolnak ezek a planéták.

Vannak, akik a Napot férfinak, a Holdat pedig a feleségének tartják, a csillagok pedig a gyermekek. S valahányszor fogyatkozást észlelnek, azt állítják, hogy ilyenkor a Nap egyesül a Holddal, új csillagok nemzése végett: nehogy idő múltával elfogyjanak a csillagok az égboltozaton, hiszen minden nap sok meghal közülük. Arról mondják, hogy meghal, amelynek szikrázó lehullását látják.

Ma a páterek megtanították őket az igazságra. El is fogadják a tanítást: elsősorban azért, mert látják, hogy a jelenség a páter által megjelölt órában következik be. Ilyenkor aztán növekszik a páter tekintélye, hiszen előre tudta, hogy mit tesz egy bizonyos napon vagy éjszakán a Nap vagy a Hold.”

(Bodrogi Tibor [szerk.]; Messzi népek magyar kutatói. Gondolat Kiadó, 1978)

Könyvének nyomdai előkészítése ügyében utazott, amikor Genova közelében váratlanul megbetegedett és meghalt. Halálának pontos okát nem ismerjük, de az átélt megpróbáltatásoknak szerepük lehetett benne. Az egyetemes tudományt nagy veszteség érte, mivel kézirtai eltüntek, s a mai napig kallódnak valahol, ha még egyáltalán megmaradtak.

Éder_Xavér_Ferenc1Szerencsésebb sors jutott Brentán kortársának, Éder Xavér Ferencnek (1727-1772), aki a felvidéki Selmecbányán született, majd a jezsuiták nagyszombati kollégiumában tanult. 1751-ben érkezett meg a perui Limába, s a mai Bolívia földjén a Mamore folyó mellékén élő moyo indiánok között végzett hittérítő munkát.

Éder Xavér Ferenc több mint 4000 kilométeres utat tett meg az Andokban, kietlen, hófedte hegyláncok között, majd egészségtelen klímájú trópusi dzsungeleken át, hogy elérkezzen állomáshelyére. Másfél évtizedet töltött Amazónia dzsungeleiben olyan indián népcsoportok között, melyek alig-alig érintkeztek civilizációval.

Éder Xavér Ferenc megismerte az indiánok hitvilágát, babonáit, szokásait, a természeti jelenségekkel kapcsolatos hiedelmeit.

ederIndián-ábrázolás Éder Xavér Ferenc  híres könyvéből

 

A hajdani Inka Birodalom vezetőjét, Cuscó uralkodóját a napisten leszármazottjaként tisztelték a helybéli indiánok. Legendák és mítoszok övezték az Andok keskeny folyóvölgyeiben, verejtékes munkával megművelt teraszokon élő inkák hétköznapjait.

Az őserdő körülvette romváros, az évszázadokon át megközelíthetetlen Machu Picchu féltékenyen őrizte titkait. Éder Xavér Ferenc a Mamore folyó mellékén megtelepedett törzsek tagjairól élethű, az antropológia és a néprajz számára máig becses leírást adott: „Az indiánok termete rendesen közepes, az asszonyok többnyire kicsinyek, ámbár törzsek szerint is különböznek egymástól. Színük nem fekete, mint sokan hiszik, hanem sötétbarna – különösen azoké, akiknek nincs ruhájuk, s a nap erősebben süti őket.”

Amazónia indián törzseinél nem ritkaság a többnejűség. Egyes népcsoportok körében a házasságkötés nem más, mint olyan adásvételi szerződés, melynek során a férj állatokat vagy színes köveket fizet leendő jövendőbelijéért.

Az európaiak számára furcsa szokásokat Éder Xavér Ferenc így örökítette meg: „Mindenkinek a tetszésére van bízva, hogy akár naponta is az egyik asszonyt a másikkal cserélje fel, növelje vagy csökkentse számukat, saját asszonyait – beleegyezésükkel – másnak engedje át. De nem szabad megbecsteleníteni a férfinak a hozzá nem tartozó nőt, ha nem akar életveszélybe keveredni. …bármekkora volt is a házassági felkészülés, a házasság mégsem volt végleges. Elég volt, ha a férfinak megtetszett valaki, vagy az asszony nem volt elég jártas az italkészítésben, vagy már öregebb volt, úgy kidobták a házból, mint egy kutyát.”

Éder Xavér Ferenc a trópusi dzsungelekben élő more-itonama és chiriguano indiánokat is felkereste. A Mamore mellékén számos missziós telepet létesített. Elsajátította az indiánok nyelvét, aprólékosan leírta a Bolíviában növényeket, állatokat. Dél-Amerika feltárásának egyik legjelentősebb latin nyelvű munkáját írta meg Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano címmel, melyet 1791-ben, csaknem két évtizeddel Éder halála után Makó Pál apát jelentetett meg Budán.

éderxavérferenc2Éder Xavér Ferenc által készített térképvázlat

 

Forrás: Magyarok a Föld körül (20-24. oldal) Kossut Kiadó 2014 ISSN 2064-8790

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s