Camille Saint-Saëns emlékére

Közzétette:

 

 

179 évvel ezelőtt megszületett Camille Saint-Saëns francia zongora és orgonaművész, karmester.

Charles Camille Saint-Saëns

A művész családnevének a kiejtése olykor viták tárgya, mivel az írásmód a “szenszaen” ejtést sugallja. Ennek ellenére, francia anyanyelvűek kiejtése nyomán tisztázhatjuk, hogy a névnek legalábbis a jelenkori kiejtése: sárl kámijj szenszansz

Camille Saint-Saëns Párizsban született. Apja kormányhivatalnok volt, aki fia születése után néhány hónappal elhunyt. A fiút anyja, Clémence nevelte fel, akit nagynénje, Charlotte Masson segített anyagilag. Ők tanították először zenére is, mert a gyermek zenei tehetsége már igen korán nyilvánvalóvá vált, hároméves korában már megírta első zongoradarabját. Hétévesen kompozíciót tanult, 11 évesen pedig sikeres zongorahangversenyt adott Párizsban Mozart és Beethoven műveiből. 1848-ban felvették a Conservatoire-ba, ahol Stamatynál zongorát, Halévynél és Rebernél zeneszerzést tanult, de tanára volt Gounod is. Sok neves zenésszel ismerkedett meg, és tehetségét elismerte Liszt, Rossini és Berlioz is.

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

 

Camille Saint-Saëns

Camille Saint-Saëns

(1835-1921)

 

Francia zeneszerző, aki leginkább Sámson és Delila című operájáról és Állatok farsangja című kamara-zenekari művéről ismert.

 

A szüleim elvittek egy szimfonikus koncertre, és én anyám ölében ültem, az ajtótól nem messze. Addig csak szóló hegedűt hallottam, és nem tetszett a hangja. A zenekar azonban egészen más volt, nagy élvezettel hallgattam egy vonósnégyesen megszólaló részt. Egyszer csak iszonyú erővel fölharsantak a rezek – a trombiták, a harsonák és a cintányér. Kiabálni kezdtem:

– Ne! Ne hagyjátok őket! Nem hallom tőlük a zenét!

Ki kellett vinniük.

Saint-Saëns emlékirataiból

1875 novemberében Saint-Saëns Moszkvába érkezett, hogy eljátssza és vezényelje néhány művét. Az alacsony, élénk, zsidós külsejű emberke elbűvölte Csajkovszkijt, akit nemcsak szellemességével és eredeti ötleteivel nyűgözött le, hanem óriási mesterségbeli tudásával is. Hamar kiderült számukra, hogy rengeteg dologban közös az ízlésük. Ifjúkorukban mindketten nagy balettrajongók voltak, és sokszor próbálták utánozni a táncosokat. Ez adta az ötletet, hogy együtt táncoljanak. Elővettek egy kis balettet, a Pigmalion és Galateá-t, és Galatea szerepében a negyvenéves Saint-Saëns, Pigmalionéban a harmincöt éves Csajkovszkij lépett fel a konzervatórium színpadán. A zenekar szerepét a zongoránál ülő Anton Rubinstein töltötte be. Sajnos, hármukon kívül senki nem élvezhette ezt a nem mindennapi előadást.

 

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 194. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s