Vincenzo Bellini emlékére

Közzétette:

 

 

179 évvel ezelőtt, 33 éves korában meghalt Vincenzo Bellini, az olasz operairodalom egyik kiemelkedő képviselője.

 

Vincenzo_bellini

Vincenzo Bellini

(1801-1835)

A bel canto nagy mestere. Ő alkotta a Norma és Az alvajáró nagy szopránszerepeit

 

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

 

Bellini, még a nápolyi konzervatórium diákjaként, bejáratos lett Francesco Fumarolinak, a legfelsőbb bíróság elnökének házába: ő tanította énekre a családfő gyönyörű és tehetséges leányát: Őrülten beleszeretett Maddalenába, aki hasonló hevességgel viszonozta érzelmeit. Mint ilyenkor lenni szokott, mindenki tudott az ügyről, kivéve a szerelmes lány szüleit.

Első operája, az Adelson és Salvini viszonylagos sikere után Bellini közvetítő útján megkérte Maddalena kezét. A szülők felháborodtak az arcátlanságon, és nemcsak elutasították, hanem a házból is kitiltották Bellinit. A szerelmesek először kétségbeestek, de aztán megfogadták, hogy senki sem állhat az útjukba.

– Mielőtt megírnám a tizedik operámat, a szüleid maguk akarnak majd hozzám adni – mondta Bellini.

– Tíz operát megírni, az nagyon sok idő – sóhajtotta szegény Maddalena.

– Pár év mindössze. Fiatalok vagyunk még, tudunk várni – felelte Bellini.

-Hát jó. Akkor fogadjuk meg, hogy hűségesek leszünk egymáshoz, és hogy a tizedik operád után, élve vagy holtan, egymáséi leszünk – mondta a romantikus és költői lelkű Maddalena.

Bellini megesküdött, hogy így lesz.

Második operája, a Bianca és Fernando nagy siker volt, és Bellinit Milánóba hívták, hogy írja meg A kalóz-t a Scala számára. A siker nyomán egész Európa megismerte Bellini nevét.

Gyors egymásutánban Az idegen nő, a Zaira és a Rómeó és Júlia következett, majd Az alvajáró világhírűvé tette Bellinit.

Ahogy Bellini megjósolta, Fumaroliék nem várták meg a tizedik opera megszületését, és Az alvajáró hatalmas sikere után levelet kapott Maddalenától, hogy sürgetésének engedve apja hozzájárult a házassághoz. A levél akkor érte el Bellinit, amikor a híres szoprán, Giuditta Pasta és kolléganője, Giulia Grisi számára a Normá-t komponálta. Ő, aki azelőtt naponta írt örök hűséget ígérő levelet Maddalenának, most kevésbé volt lelkes kettejük jövőjét illetően.

Éppen a nagy sikerek – amelyek Maddalena szívét élete legnagyobb boldogságának reményével töltötték el – kezdték ki Bellini iránta érzett szerelmét.

Nem tudni, hogy érzelmeit a dicsőségvágy vagy Giulia Grisi terelték-e más irányba, de tény, hogy Bellini langyos válaszlevelet küldött. A Norma bemutatója utánra halasztotta a döntést, azt ígérve, hogy majd Nápolyba megy, és akkor megbeszélik a dolgot.

Nem ment! … Szegény Maddalena nem sokkal később belehalt a bánatba, de utolsó levelében emlékeztette Bellinit, hogy a tizedik opera után – élve vagy holtan – egymáséi lesznek!

Maddalena utolsó levele és halála kitörölhetetlen nyomot hagyott Belliniben. Állandó búskomorságba esett. Az olaszok úgy vélték, Maddalena szelleme kísérti őt, fehér galamb alakjában röpköd a hálószobájában éjszakánként. Tizedik operája, A puritánok befejezése után a galamb a kottájára röppent, tízet sóhajtott, és eltűnt.

Bellini nem sokkal A puritánok bemutatója után meghalt.

Catania.Síremléke a cataniai székesegyházban

 

Noha évekig élt Franciaországban, olyan rosszul beszélte a nyelvet, ahogy még az angolok se. Nem is rosszul, mert ez túlságosan hízelgő lenne: vérlázítóan pocsékul, érthetetlenül beszélte – kész katasztrófa volt. Igen, aki egy társaságban volt vele, és hallotta, hogy mint a hóhér az áldozatát, úgy töri kerékbe a francia nyelvet, annak az volt az érzése, hogy óriási robajjal mindjárt elnyeli őt a föld. Ilyenkor síri csend ülte meg a termet, mintha maga a halál festette volna az arcokat fehérre és jajvörösre. A hölgyek nem tudták, elájuljanak vagy kirohanjanak; a férfiak döbbenten a nadrágjukra meredtek, mintha most fedeznék csak fel, hogy mit viselnek, és ami a legrosszabb: ez a feszültség nehezen elfojtható, eszelős vágyat ébresztett bennük, hogy felnevessenek.

Heinrich Heine

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (119-121. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s