Az örök hírvivő

Közzétette:

 

 

Őseink mindig jelen vannak a köreinkben, amint azt a királyok régi  táblái mutatják. Kőbe vésett különös jelekben,kegyetlen vagy boldog élményekből, tapasztalatokból kikristályosodott gondolatokban. Amióta a világ világ, az ember szakadatlanul keresi lelkében és a földön eleinek nyomát. Lerajzolja arcukat, vagy kőbe-fába vési. Fohászkodik hozzájuk, vagy házába helyezi őket, hogy óvják a rejtélyes erőktől s a véletlen hatalmától. Hosszas szertartás levesektortenelmeköti össze a földön az első embert azzal, aki épp ebben a percben van megszületőben. Jele ez a nagyszerű lény felsőbbrendűségének és tökéletességének, mert ezáltal fedezhette fel a planétát, amelyen él, ismerhette meg a legendás múltat, s nagy néha a jövőt is. Ahol a várak ellenálltak az idők pusztító munkájának s megmaradtak a lélek szentélyeiként, a civilizáció kezdetének ösvényein, málladozó és néha földig omlott falaik közt a szorgos kéz s a kíváncsi lélek feltárta a mély földrétegek alól a két-, három-, négyezer éves tűzhelyek még forró hamuját, s olyan edények töredékét, cserepeit, melyekben valaha a fűszerszámokat, illatos füveket párolták ismeretlen álmot, nyugalmat, lelki vigaszt, emberi meleget és reményt hozó cseppekké. Mi lehetett a titkuk? Mi az az erő, mely felénk sodorja őket, mindannyiunk eleit? A hit azt mondja, hogy az eredendő bűn, az emberré válás bűne, a saját akarat bűne, az Isten akarata előtt való meg nem hajlás bűne sodorta az embert a sivár, barátságtalan földtekére, ahol is a megfogant átok szerint utódokat kellett nemzenie és táplálkozni kényszerült. A paradicsomból kitűzettetek – egy asszony és egy férfi – e kényszerűségeket a mai emberiség alapkövéül helyezték, legyőzvén az átkot, s megisteniesültek  a sártekén, mely áldozatuk árán immár a tulajdonuk. Én azt hiszem, hogy az első teendőjük, még mielőtt utódokat nemzettek volna, a táplálkozás volt, a pihenés, a tűz felfedezése, a házépítés. A ház falára pedig emberarcot rajzoltak, mert szükséges volt, hogy a reménynek, a hitnek és a jövőnek arca legyen. Így aztán bizonyára minden nép  őseitől örökölt legelső könyve az étkek elkészítésének tudását tartalmazza. Ez az az üzenet, melyet a nemzedékek egymásnak adnak, ugyanúgy, ahogyan az önazonosságot átszármaztatják az anyanyelvben, a hagyományokban és a szokásokban. Legrégibb őseink a derűs eget és a napot imádták. Mi mást idéz a sárga párolgó puliszka a szép sima-fehérre csiszolt deszkalapon, mint a földre lehozott napot? S mi más a szőlő zöld levele, hússal gazdagon töltve és a jó tej mélyébe süllyesztve, mint magának az áldozatnak a képe, melyben a szőlő ősi istensége, meg az állattenyésztés és a föld megművelése frigyre kel? Vagy a szépen kelt lepények, melyekben négykézlábra került a magas ég, nem a gyermekkor és az első földi boldogság jelei? Mert boldogtalan az az élet, amely nem egy kemence közelében kezdődött, ott, ahol egy macska dorombolja az örökkévalóság dallamát. Nem tudom, más hogy van vele, de én, ha gyermekkoromra gondolok, a cseresznyefán látom magam, alattam a termőág, anyámat pedig a tűzhely körül, amint a macskát odébb tessékeli. A mesélőhelye már ott van az oltáron  a többi istenségek között. Az a nagy balladaköltő névtelen, aki  annak idején ama nevezetes hegy-völgy térségbe elhelyezte a három pásztorlegényt és azt a szelíd bárányt, a nyájakat, amint a legelőket bejárták, tudta, hogy a nyílvesszők vígan repülnek az égnek, mert azt mondják étel és bor mellé való dalaink, hogy a halál nem félelmetes vég, hanem folytatás a végtelen élet örök urainak körében. Ülj csak le egy csésze párolgó tej mellé, legyen az asztalodon foszlós bélű kalács, s lélekben nyomban őseid körében leszel. Mert most te vagy az, aki az üzenetet a jövőnek átadja. Mi készíthető a csalán leveleiből? Hogyan szolgálhatja ez az egyszerű növény testünk erejét, s hogyan gyógyíthatja meg lelkünket a szerelem fájdalmaitól? Hogyan szunnyadnak évszázadokon át a barackok és a szőlőfürtök a palackban? Mit csörög a csöröge? Hogyan főzik azt a halat, amely a tányérokba kerül és emlékedbe idézi a régi halász-vajdákat, akik két csata között kolostorokat alapítottak, állatokat neveltek, halásztak és hallhatatlan dalaikkal gazdagították az emberiséget? Én valóban úgy hiszem, hogy az emberiség legrégibb könyvei az étkek . A világ legrégebbi istensége pedig az asszony, és a legszebb szentély a konyha. Onnan származik minden, a szelídség és a vigasz, a szerelem is, az erő is, még ha kaján bölcselők azt állítják is, hogy a férfi szerelmének útja a gyomrán át vezet, és még ha a mai szociológusok azt jósolják is (ez néha be is válik), hogy a férfi jövőbeni helye a konyha. Mindnyájunk kötelessége, hogy megőrizzük saját szokásainkat és hagyományainkat, mert ezekben rejlik az erőnk, és ez is annak a gazdagságnak része, mellyel minden nemzet a világ nagy lakomájának bőven terített asztalához járul. Ennél az asztalnál mindannyian örülni szeretnénk egymásnak, a gazdagságunknak; ezen a lakomán, amely korunk civilizációja, melyben percig sem szűnünk meg békességet és megértést keresni. Ennél az asztalnál koccintsunk egy pohár bort a jövő egészségére, és nézzünk bizakodón a megrakott asztalra, melyen ott van a szép pirosra sült verőmalac, szájában ama nevezetes első almával: ettől teljen el örömmel a szívünk, mert a világ minden egyes napon újra kezdetét veszi, és mi vagyunk a megteremtői.

Íme hát, ezért számomra minden reggel jele annak, hogy találkozom ővelük, akik a mi boldogulásunkért, e valaha idegen égitest boldogulásáért küszködtek, e planétáért, melyen valamikor egy férfiember és egy asszony meggyújtották az  első tüzet, mely azóta is kiolthatatlanul ég lelketekben és lelkemben, feleim.

 

Írta: Romulus Guga
Forrás: Kövi Pál – Erdélyi lakoma (256-258.oldal) Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1980

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s