Párizs városépítészete a középkorban

Közzétette:

 

 

Matthaus Merian-Párizs_500x

Amikor Matthäus Merian a XVII.sz. közepe táján Párizs látképét rézlemezbe metszette, észak felől, az egyik domb lejtőjéről tekintette át a várost(1.kép). A nagy távolságból a Szajna csupán keskeny világos sávot rajzolt Ile de France enyhén dombos tájaira, s a Cité szigete, a város ősi magja is inkább csak sejthető, mint látható volt a városfallal és árokkal övezett háztenger közepén. Aki Párizst már ismeri és emlékezetében felidézi, talán nem is a környező dombokról feltáruló panorámára gondol. Szemei előtt önkéntelenül a város belső látványa vagy azok a madártávlatból készült metszetek, rajzok, látképek jelennek meg, amelyeken a a város testét a Szajna középen hasítja ketté, karjaival átölelve a Matthäus MerianBelváros szigetét. Merian – mint olyan sok művész a múltban – évekkel előbb, 1615-ben maga is ilyen képzeletbeli nézőpontból rajzolja Párizst. Most azonban a város tényleg látható valósága ragadta meg, az a Párizs, melynek tornyai messze, Európa távoli vidékei felé sugározták a művészetek évszázados fejlődésének eredményét, a francia gótikát. Amit Merian szép metszetén ábrázolt, az a középkor “városműalkotása” volt. A háztenger akkor már maga alá temette temette a kezdetet, az első Párizst – a kelta és római települést -, de ennek alapjain felnőtt az új Párizs, a középkori Európa fővárosa. A XVII. század elején azonban már tovább is lendült fejlődésének útján, újabb virágkor felé. A harmadik Párizs a reneszánszból átívelő fejedelmi barokk város. Ez ismét új világ. A barokk Párizs még csak csírájában látható Merian metszetén. Viszont a legújabb kor Párizsát – a XIX. és XX. század metropoliszát – ekkor még sejteni sem lehetett. Legfeljebb csak a város mindig megújhodó, újat teremtő szelleme hordhatta méhében távoli jóslatként, ígéretként. De milyen is volt a tájkeret, a természeti foglalat, amelyben a város kifejlődött?
Mintegy 150 km távolságra a tengertől Ile de France alacsony dombsorai kiszélesedő medencét koszorúznak. A lapályos területre kelet felől lép be a Szajna, miután közvetlen közelben a Marne vízét is magába fogadta. Egyetlen nagy ívben szeli át a folyó a 10-12 km átmérőjű, egykor jobbára erdős területet, hogy aztán szeszélyesen kanyarogva érje el végcélját, a tengert. Az említett szűkebb párizsi medence közepén több apró szigetet öleltek körül a Szajna hullámai. Közülük a viszonylag legnagyobb, a mintegy 1200 méter hosszú sziget – az Ile de la Cité – lett a mag, amelyből a mai ötmilliós világváros kifejlődött. TörténelmiKONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA szükségszerűséggel alakult ki a szigeten település, hiszen a Rómából Flandriába vezető nagy jelentőségű útvonal – a mai Rue Saint-Jacques – itt keresztezte a Szajnát, s a sziget – megosztva a folyó szélességét – kényelmes és jól védhető átkelést biztosított. A városképződés magától értetődő feltételei: észak-déli szárazföldi útvonal és vízút kereszteződése s a metszéspontban a Szajna hullámai által védett sziget. Már a római hódítás előtt kis kelta település keletkezett a szigeten, Lutuhezi – “vízi otthon” -, melynek lakói a a parisi nemzetséghez tartoztak. A népcsoport nevét immár kétezer esztendő óta őrzi a város.
A harcokban elpusztult kelta telepet Julius Caesar építtette újjá, s a most már római-gall város – Lutetia Parisiorum – jelentőségében megnövekedve rohamos fejlődésnek indult. Igen korán, i.e. az első században átterjedt a település a Szajna bal partjára, a folyó menti mocsaras területtől kissé délre. Az enyhén lejtős terep szegélyén épült római városok két szokásos reprezentatív intézménye, az amfiteátrum és a fürdő. A városi élet súlypontja a római korban mindinkább erre a területre tolódott át. A katonai hatalom centruma azonban mindvégig a szigeten maradt. A Cité szigete a vallásos kultusz terén is megőrizte jelentőségét, annak ellenére, hogy Lutetia feltehetően legfontosabb római templomát szintén a déli déli városrészen, a mai Rue Soufflot területén építették fel. Ez a környék a későbbiekben is – egészen a mai napig – megtartotta kultikus jellegét.
A Szajna szigetén sajátos formába kényszerítették a természet adottságai a római katonai települések szokásos rendjét, alkatát. A kasztrumok sémája négyszögletes formája – az Ile de la Cité egykori alakjához idomult, s az észak-déli főútvonalra cardóra – merőleges decumanus is helyi jelleget öltött; jelentős közlekedési szerepe folytán  a főút valójában maga a Szajna volt.
A Cité – bár körülötte gigantikus város épült – ma is önmagában szinte külön világ.Fokozatosan nőtt, alakult ez a városépítészeti együttes, amely mintha magába sűrítené mindazt, amit számunkra maga Párizs jelent.  A kis szigetet könnyen átfogjuk tekintetünkkel, különösen, ha a környező partokról nézzük. Amikor benne járunk, mint valami nagy épület belső rendszere s az abban lüktető élet, úgy bontakozik ki a sziget sajátos világa.

Az Ile de la Cité múltjából három jelentős fázist emelhetünk ki. Mindhárom egy-egy történelmi korszak jellemző kultúráját, építő, környezetátalakító magatartását tükrözi.

A sziget római kori szerepéről, amikor Lutetia – miként a franciák mondják: Lutéce – központja volt, már beszéltünk. Sajnos, kevés nyom maradt a római múltból, ezért az eredeti városközpont alig rekonstruálható. A mai Palais de Justice – Igazságügyi Palota – helyén, az Ile de la Cité nyugati csúcsán állt a császári helytartó palotája, előtte terült el a fórum s több templom biztosította a városközpont kultikus szerepét is. A belváros szigetének virágkora azonban a XIII. századtól kezdődő, mintegy félezer esztendő volt. A fokozatosan alakuló, fejlődő városszerkezet szabálytalan utcahálózatában a középkor természetes városépítő magatartása tükröződött. Mai szemmel, korunk igényeivel aligha találkoznánk kívánatos kívánatos életkörnyezetnek a szűk utcákba zsúfolódó házak tömegét, de ne feledjük: minden aktuális igény erőszakolt visszavetítése jogtalan. S kétségtelen, hogy a Cité területe a fejlett középkorban tele volt tűzdelve értékes épületekkel. Hová tűntek azonban a sziget pompás műemlékei? A múlt század városépítői  csupán a kiemelkedő értékeket becsülték. Párizs katedrálisát, a Palotakápolnát – a Sainte Chapelle-t – és a Palais de Justice egy-egy részletét. Hol keressük ma már azt a közel 50 középkori templomot, kápolnát, értékes világi épületet, termet, amely csakis itt, a gótika szülőföldjén sarjadhatott ki a hazai kultúra gyümölcseként? Végigsöpört a XIX. század városépítő tevékenysége, s míg levegős utcákat nyitott, eklektikus rendszerbe kényszerítette a Citét. Ezzel nem kárpótolhatta a jövőt az elveszett középkori emlékekért. Csupán az Ile de la Cité északkeleti szöglete őrzi még a középkori úthálózatot. Bár eredeti épület itt is csak elvétve található, de a Quai aux Fleurs, Rue de Ursins, Rue Chanoinesse  s különösen a Rue de la Colombe még most is a régi Párizs hangulatát idézi. A XIX. század második felében keletkezett eklektikus utak, terek merev szabályosságával szemben jellegzetes kontrasztot alkot a még itt felejtett múlt.

S lépjünk most a Notre-Dame előterére. A székesegyház helyén Notre-Dame de Parisvalamikor római szentély állt. A katedrális őse azonban egy hatodik században épült korai keresztény templom volt. A régi templom kicsinynek bizonyult, hiszen a város fokozatosan nőtt, terebélyesedett. Az új katedrális alapkövét 1163-ban helyezték el. Közel nyolcvan évvel a kezdés után készen állt a mű, mellyel a középkor Párizst megkoronázta. Ma hatalmas térről tekintjük át a templomot, de egykor, midőn az épület tömege szinte szétfeszítette szűk környezetét, ünnepélyesebb, monumentálisabb volt a hatása. A Notre-Dame előtere kétszer bővült a történelem folyamán.

 

Forrás: Pogány Frigyes – Párizs (9-14. oldal) Corvina Kiadó, 1965  ISBN 963 13 1604 1

Kép: raremaps.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s