Ne szólj szám, nem fáj fejem!

Közzétette:

 

Számos olyan szólás, kifejezés él a nyelvünkben, melyekből sokat megtudhatunk az egészségről, illetve arról, a régiek hogyan gondolkoztak a gyógyításról.

neszóljszámA következő szólások és közmondások nem csupán egy-egy állapotra, betegségre utalnak: sokszor abba is bepillantást nyerhetünk, milyen házi praktikákat használtak őseink rosszullét esetén.

„Nincs emberi ábrázata”

A köznyelvben is ismert szólás arra a jelenségre utal, amikor valakinek az arca a felismerhetetlenségig eltorzul. Ennek oka többféle lehet: valamilyen betegség vagy akár szerencsétlenség is okozhatja, hogy az ember arca átalakul. Természetesen a szólás tágabb értelmezésében az arc akár egy erős indulat hatására is megváltozhat. Ennek eredete az az ősi elképzelés, hogy az arc a testtől különállóan is létezhet, és ami rajta látszik, az később el is tűnhet róla. Ezt a gondolatot a szólás egy régebbi verziójában is felfedezhetjük: „Nincs rajta emberi ábrázat.”

„Elönti az epe”

Az epe több más finnugor és indoeurópai nyelvben is a haragot, gyűlöletet jelképezi. Úgy tartották, az ember dühe a testében felgyülemlett epéből származik. Az epe pedig csak egy módon távozhat: a hirtelen kirobbanó dühös ember indulataival, aki mérgében másokat sérteget. Egy másik szólás szerint „belesárgult az irigységbe”: itt szintén az epe és a benne „felgyülemlett” negatív érzések tehetnek a rossz közérzetért.

„Kimutatta a foga fehérjét”

A foga fehére szókapcsolat már régóta ismert a magyar nyelvben. A fog fehérsége annak a jele volt, ha valaki hosszasan koplalt. Később az ebből kialakult szólás már átvitt értelmet nyert, és arra mondták, aki csalódást okozott, noha előtte csupa jót feltételeztek róla. A régi hiedelmek szerint a negatív tulajdonság, az alávalóság itt is fizikai valójában jelenik meg. Az egyik legrégebbi feljegyzés a szólásról 1608-ból származik: „Farkast sem hallottunk hogy meg marná kölykét, Láttuk Kolonicznak már foga feirét.”

„Mintha hájjal kenegették volna”

Természetesen a dicséretnek is jutott hely a régi magyar köznyelvben. A mondat eredete egy régi népi praktikából ered: a beteg testrészeket hájjal vagy más zsíros szerrel dörzsölték be, masszírozták. Így segítettek a rossz vérkeringésen és a különböző lerakódások okozta problémákon is. A különböző kenőanyagokkal járó dögönyözés pedig olyannyira kellemes érzést nyújtott a betegnek, hogy ebben a formában is emléket állítottak neki.

„Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye”

Ez a régies közmondás a testi tüneteket vetíti ki a lelki fájdalmakra. Az el nem múló sebhelyek szimbolizálják azokat a mély lelki bánatokat, amelyeket nem lehet könnyedén elfelejteni. A kutatók szerint eredeti értelemben főként közeli hozzátartozók halálakor használták a kifejezést, csak később fejeztek ki vele megbántottságot, csalódottságot.

„Ne szólj szám, nem fáj fejem”

A mai napig az egyik leggyakrabban használt szólás, amelyben szintén egy érzés és egy testi tünet között vontak párhuzamot őseink. A jelentés szerint jobb elkerülni a túl sok beszédet, mert az sok gondot, bonyodalmat, esetleg fájdalmat is okozhat. A rosszérzés nem csak fizikai lehet, hiszen a túl sok pletyka akár olyan lelki sérüléseket is okozhat, amelyek után már késő lesz a „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” szólást használni.

 

Forrás: Tóth Mónika  (ötvenentúl.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s