Székely anekdoták

Közzétette:

 

 

Álljon kend félre!

Álljon kend félre az útból! – kiált a szekeres székely a szász atyafira, – mert ha nem, úgy jár, mint a másik. A szász megijed, s kitér az útból; de midőn a székely elhaladt, bátorságot vesz magának s utána kiált:

székely_humor – Hát a másik hogyan járt, hallja, szomszéd!?

– Hát csak úgy, bolond, hogy nem akart kitérni az útból, s én tértem ki.

 

A síró székely

 

Nagypéntek volt. A pap oly szépen prédikált Jézus szenvedéseiről, hogy az egész templom népsége sírva fakadt. Csak egy ember akadt, akin nem fogott az elegikus hangulat, aki nemcsak hogy nem sírt, sőt nevetgélt a többiek kesergése fölött, – ez is idegen volt.

Amint kijönnek a templomból, megszólítja az idegent egy, még akkor is könnyező hívő:

– Hát kendnek hol volt a lelke, hogy kacagni mert kend, mikor a többi kesergett?

– Csak ott, hogy hát ha én sírni akarok, otthon sírok, a mi templomunkban.

 

Dialektus

 

A marosszéki fiút bekerítették a vásárhelyi kollégiumba, hadd váljék belőle írástudó ember. A fiút egy falujabeli filozófus vette védő szárnyai alá. A gyerek nem tudván hamarjában leszokni arról az édes marosszéki dialektusról, a filozófus sokszor figyelmeztette, hogy ne beszéljen mindig á-val. Egy este, a szokott takarodó alkalmával, a fiú kerülvén az á-t, így szólott a protectorhoz:

– Batyam! Adj’ide a parnamat!

 

Sorompó

 

Egy úri család utazik Borszék felé. A mint egy falun mennek keresztül, látják, hogy az utca vége el van zárva sorompóval. Megszólítanak egy arra őgyelgő embert:

– Merre kell mennünk bátyá?

– Hát arra, ni, a hol a sorompó van.

– Hiszen ott el van zárva az út!

– Azárt mehetnek, bátran, mert azt úgy is csak a marhák számára csinálták.

 

Hallgatsz!

 

Csata után temették a halottakat. Az orvosok előbb megviszgálták őket: „ez meg van halva, ez is, ez is stb. Ezeket el lehet temetni.”

Az ide-oda való cipelésben egy baka föléled, látja hogy mi történik körülötte, s fájdalmas hangon megszólal:

– Bajtársak! Ne temessetek el, hiszen még élek.

Hamar megfelel az egyik egészségügyi:

– Hallgatsz! A doktor úr csak jobban tudja, mint re.

 

A béka

 

Paplakot építettek egy faluba, a mely a filiája volt a szomszéd községnek. Ez a dolog sehogy sem tetszett a papnak. Megszólít az építők közül egy embert:

– Hallja-e János bá! Hiába építik olyan nagy garral azt a házat, mert ebbe a szegény faluba sohasem kapnak kendtek papot.

– Egyet se búsuljon, tiszteletes uram! Csak tó legyen, békát eleget kapunk.

 

(Forrás: Székely Humor. Adomák és rajzok. Szerzé: Mátyás  Sándor. Temesvárott, Nyomatott Veres Sámuelnél, MDCCCLXXXIX.)

A hosszú kezű Majom

Azt mondják a Természet-vizsgálók hogy a Majmoknak Ázsia és Afrika a Hazájok; s nálunk csak ritkaságból hordoztatnak: de az ujabbi észrevételek szerént Európában is bőven találtatnak, legfőképpen a hosszú kezű Majmok, s ezek sok helyeken a lakosoknak nagy károkat is tesznek – azonban minthogy az emberekhez ábrázatjokra nézve amazoknál még inkább hasonlítanak s igen jól tudnak magokra ügyelni, keveset lehet közülük elfogni.

A Nyerges és az Ostorhegyes
(egy félig mese, félig anekdota)

Közönségesen tudjuk azt mi itt Erdélybe, hogy a falusi úgy nevezett Por – szászokná néha magok a fejérnépek szokták hajtani a lovakat. Egykor egy Szászné szekerezni indul; az ostorhegyes mint fiatal jól tartott ló vickándozott, s néha néha ki ki rúgott a hámból – az öreg nyerges, aki csak nevette a délceg Csikó vickándozását, monda egykor nékie: „Néked jó kedved van, úgy látom édes öcsém, de majd-majd ha az tereh kezdi nyomni a hátadat a mi most az enyimet, gondolom hogy meg fogsz lassadni” – „Az enyimet?” fele kevély hangon az ostorhegyes – „Én azt nem hiszem, hogy valaha egy fejérnép azt tehesse velem”. „Na, na! el jön még az idő, mond az öreg nyerges, hogy szavamra térsz”. Ugy is lett, mert nem sok időre ki dőlt az öreg a hámból, s az erős ostorhegyesre tették a nyerget, s milett belőle? Az hogy esztendő sem tölt el, s a dacos le konnyasztotta fülit Gazdaasszonya alatt.
Néktek jámbor szásznék szabad lészen ezután is a nyergesre rá ülni: de ti kedveseim, magyar fejérnépek velünk ezt ne cselekedjétek mert jól lehet közöttünk is találtatnak néha olyanok akik önkéntesen megeingedik magokat nyergeltetni, – de tudjátok meg azt, hogy ritka a békességes tűrő Magyar. Hallgat ugyan õ egy darabig, de mindenkor lehet attól tartani, hogy hallgatásának levetés, és megrugdosás lesz a vége.

Csak kár, hogy Menyét természetű

Egy társaságban azzal dicsérnek meg egy leányt, hogy igen jó gazdaasszony lesz belőle, csak kár benne, hogy menyét természetű. Ezt nem értvén egy valaki, kérdezé, hogy mi lehessen aza menyét természet? „Az úgy – mond egy valaki – hogy a gúzsajtól erősen irtózik, úgy, hogy a házat is el kerüli ahol azt látya.

Forrás: Lövéte Honlap

Kapcsolódó tartalom: Humoros székely történetek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s