Közzétette: Közelítsünk a műhöz a címe felől! A Pünkösd előtt az életmű azon részéhez tartozik, amelynek darabjai (mintegy húsz ilyen vers van) a címükben is hordozzák az Istenhez, kereszténységhez, a hithez kapcsolódás motívumát. Pünkösdöt bízvást számíthatjuk a nehezebben, csak nagyobb szellemi erőfeszítéssel felfogható, átérezhető ünnepek közé.
Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.
Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!
1923. máj. 18.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kapcsolódó anyag: Dsida Jenő – Pünkösdi várakozás
