Mohamed próféta, a szeretetteljesség és kedvesség embere

Közzétette:

1379 évvel ezelőtt (0632.06.08) Meghalt Mohamed próféta, az iszlám vallás megalapítója.

Jelmondata a mosolygása volt

Korunkban egyre erősödnek a társadalmi nyomások és a lelki betegségek, az embernek nagy szüksége lenne a mosolygásra, olyanra melyet Mohamed a küldött rajzolt híveinek és követőinek arcára. Sikerült neki és tanításaihoz hű követőinek túlhaladni az élettel járó nehézségeket, a társadalmi nyomást és megmentette őket az életet megrontó lelki válságoktól, boldogságot és nyugalmat biztosított nekik.

Mohamednek, a küldöttnek otthonléte vagy utazása alatt a mosolya volt az állandó jelzője. Mindig ilyennek látták őt az emberek és bárkivel találkozott, enyhítette annak fájdalmait és meggyógyította sebeit.

Abdullah ibn al-Háriszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: Nem láttam senkit jobban mosolyogni Allah küldötténél! Ugyanakkor Mohamedsosem lépett volna túl az illemszabályokon és a tekintélyét sem vetette volna latba a túlzott nevetéssel és hahotázással, hanem illemtudóan és tisztelettudóan mosolygott. Ugyancsak Abdullah ibn al-Háriszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: A küldött nevetése csupán mosolygás volt. At-Tirmidzí hagyományozta. Ez azt jelenti, hogy nevetése nem járt hahotával, mely ellentétes a kiegyensúlyozottsággal és a tekintély megőrzésével.

A könnyítés embere

Mohamed, a küldött kedvelte a könnyítés alkalmazását az emberek és ügyeik vonatkozásában, ezzel szemben nem szerette a velük szembeni keménységet és a megszorítások alkalmazását ügyeikben. A próféta mondta: „Hozzatok örömhírt és ne riasszatok el, könnyítsetek és ne nehezítsetek” (al-Bukhárí és Muszlim). Azt is mondta: „Csupán könnyítőkként lettetek elküldve, nem pedig nehezítőkként” .

A béketűrés és a megbocsátás embere

Aki szemügyre veszi a nagy vezérek és történelmi személyiségek történeteit, miután győzelmet arattak egy vereséget vagy egy vesztes fordulót követően, rá fog találni egy közös tulajdonságra, mely összekapcsolja őket, melytől csupán a próféták mentesülnek, ez a tulajdonság pedig a bosszúállás.

Mohamed páratlan példát mutatott a győztes ember nemességére: annak ellenére, hogy kiűzték Mekkából és elkobozták minden vagyonát és prófétaságának kezdetén súlyos bántalmazásban részesült a város lakói részéről, amikor elsöprő győzelemmel lépett be a városba, nagysága és nemes erkölcse nem engedte meg neki a bosszút. Megbocsátott mindenkinek, aki igazságtalan volt vele szemben és amnesztiát hirdetett, miközben képes lett volna bosszút állni rajtuk. Azt mondta nekik: Menjetek, szabadok vagytok!
Ekképpen nevelte az iszlám Mohamedet és követőit ezekre a magas erkölcsökre, melyek megszabadultak az egoizmus és az önzés béklyójától.

Hogyan is lehetett volna másképp, miközben a Könyv, mely kinyilatkoztatásra került azt mondja: „Fogadd el a könnyen végezhetőt (légy elnéző velük), parancsold meg a szokásost (a jótettekből), és fordulj el a tudatlanoktól!” (7. szúra, 199. ája)

Gyengéd, kedves társ

Mit tenne a kedves olvasó, ha tiszta szívéből szeretne és kedvelne valamit, majd jönne egy ember, aki lealacsonyítóan beszélne arról és megalázná azt? Mit tenne akkor, ha vallásos ember lenne és valaki durva módon bemocskolná az imahelyét?
Minden bizonnyal megharagudna, indulatossá válna és azt sürgetné, hogy minél előbb megbüntessék a tettest. Mohamed azonban nem cselekedett így, mert nem hitt a hirtelen reakciókban. Ellenkezőleg, olyan ember volt, aki irányította és kordában tartotta indulatait és mindent meggondoltan cselekedett. Minden esetet körültekintően kezelt. Vegyük példának a következő esetet, mely alátámasztja mindazt, amit mondtunk:

Történt, hogy egy beduin férfi érkezett Medinába, aki nem érintkezett az új várossal, melyet Mohamed próféta épített újjá követőivel együtt s ez a beduin rendkívül furcsán viselkedett a civilizált város lakóinak szemében.
Mi volt ez a furcsa viselkedés?
Ha valaki belép egy nyilvános és köztiszteletben álló helyre, majd az emberek előtt vizel, az bizony igen furcsa viselkedés. Pont ezt tette a beduin férfi Mohamed és társai gyülekezőhelyén, mikor nekilátott vizelni a mecsetben, amely a legszentebb hely a muszlimok szemében és a próféta államigazgatásának székhelye. Ennek a borzalmas látványnak hatására Mohamed követői nem tudták magukat türtőztetni és rettenetesen rákiabáltak a férfire, követelve, hogy azonnal hagyja abba ezt az undorító magatartást.
Bár az esemény néhány pillanatig tartott csupán, Mohameden nem lett úrrá az indulat, hanem egy pillanat alatt elemezte a beduin férfi személyiségét és arra a megállapításra jutott, hogy ez a férfi tudatlan. Tette nem hordozott semmilyen támadó szándékot, csupán azért viselkedett így, mert el volt maradva attól a tisztaságot és illemtudást hirdető civilizációtól, melyet Mohamed alapított fővárosában. Ezért arra utasította követőit, hogy hagyják békén a beduint és ne bánjanak vele erőszakosan, majd mikor befejezte a vizelést, Mohamed maga ment a beduinhoz. Kedvesen, gyengéden és elnézően megtanította arra, hogy ez a hely nem való az efféle cselekedetnek. A beduint örömmel töltötte el a jó bánásmód és szép erkölcs, ahogyan Mohamed tanította őt, és azt mondta: Istenem, könyörülj rajtam és Mohamedon, és ne könyörülj rajtunk kívül senkin sem!

Jókedvű és viccelődő felnőttel és gyermekkel egyaránt

Mohamed nem volt mogorva, komor arcú férfi, hanem jókedvű és mosolygós, ugyanakkor illemtudó és megőrizte tekintélyét. Sosem tréfálkozott úgy, hogy elvesztette volna a tekintélyét és a méltóságát, vagy úgy hogy megbántott volna másokat érzéseikben. Ellenkezőleg: úgy tréfálkozott, hogy jókedvvel és örömmel töltötte meg mindazokat akik körülötte voltak a családjából és a társaiból.

Anaszra hivatkozva jegyezték fel, hogy egy beduin ember, akit Záhirnak hívtak az volt a szokása, hogy a pusztából hozott ajándékot a Prófétának, aki viszonzásképpen mindig megrakodva indította el, amikor hazafelé indult. Azt mondta Allah küldötte: „Záhir a mi pusztalakónk, mi pedig az ő városlakói vagyunk”. Allah küldötte szerette ezt az embert, aki rút ábrázatú volt és egy napon odament hozzá Allah küldötte, miközben az a portékáját árulta és hátulról átölelte őt. Amaz pedig nem látta, így annyit mondott: Engedj el! Ki vagy? Hátranézett és megismerte a Prófétát, ezután már nem zavarta, hogy a háta hozzátapadt a Próféta mellkasához. Ekkor Allah küldötte azt mondta: „Ki vásárolja meg a rabszolgát?” Erre azt mondta: Ó Allah küldötte, Allahra esküszöm, olcsónak fogsz találni. Allah küldötte azt mondta: „Allahnál azonban nem vagy olcsó” vagy azt mondta: „Ám Allahnál drága vagy!” (Ahmed).

A tisztaság és a környezetvédelem támogatója

Mohamed élete és vallása kiemelkedett a többi vallás és ideológia között a tisztaságra és a környezetvédelemre vonatkozó szigorú tanítások által, melyeket követőinek szabott meg.

A Küldött előírta azon testrészek megmosását, melyek ki vannak téve a szennyezésnek, és melyek a munkavégzés során igénybe vannak véve, mint az arc, a száj, az orr, a két kéz és a két láb. Ezeket a testrészeket ötször kell minden nap megmosni. A fürdést, a test egészének megmosását pedig a lehető legtöbbször kell Mohamed követőinek megismételnie. Követőit szigorúan arra kötelezte, hogy tartsák teljes mértékben tisztán magukat az emberi testből származó tisztátalanságoktól, amelyektől a ruházatukat is meg kell óvniuk. Emellett óva intett attól, hogy az emberek által lakott területek hulladékokkal legyenek beszennyezve.

Ugyanakkor megtanította követőinek az egészségügyi karantén elvét azáltal, hogy megparancsolta nekik azoknak a lakott területeknek az elkerülését, ahol járvány tört ki és azt, hogy nem szabad elhagyniuk településüket, amennyiben járvány terjedt el a közegészség megóvása érdekében. Nehogy világméretű, az egész emberiséget fenyegető járvány törjön ki.

Ilyen és ehhez hasonló tanításokra építette Mohamed próféta az iszlám egységes társadalmi rendszerét, egy egészséges és tiszta környezetben. Tanításaiban nincs helye a piszoknak és a szennyezésnek, sem a ruházkodásban, sem a testet illetően, sem pedig az ember környezetében.

Az ízlés és a szépség ösztönzője

Ha az olvasó feltenné azt a kérdést, hogy mi volt a legkedvesebb Mohamed próféta számára, akkor biztosan az lenne a válasz, hogy a próféta három dolgot említett meg és elsőként az illatszerek használatát, mert nagyon szerette a jó illatokat és az volt a szokása hogy sok illatszert használt. Elképzelhetetlen volt hogy bárki rossz illatot érzett volna rajta. Ehhez még hozzájön a példátlanul kitűnő ízlés, hiszen ő mindig a legszebben, legcsinosabban mutatkozott az emberek között. Ennek a magával ragadó látványnak az által emelkedik a jelentősége, hogy figyelembe vesszük azt az ízléstelen, tisztaságot és szépítkezést elhanyagoló közeget, melyben Mohamed megjelent. Olyan volt, mint egy elbűvölő szépségű virág a sivatag kellős közepén.

Forrás és fotó:Mohamed.hu
Magyarországi Muszlimok lapja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s