A szerzetesi életről …

Közzétette:
Szerzetesség, ma
A szerzetesi élet a Keresztény Egyház történetében mindig szorosan kapcsolódott egyfajta tökéletességideálhoz. Úgy is szokták hívni, hogy a “tökéletesség útja“. Ez ugyanakkor nem azt kell, hogy jelentse, hogy minden ember számára EZ a tökéletes út, sem azt nem jelenti, hogy ha valaki a tökéletességre vágyik, feltétlenül erre az útra kell, hogy lépjen. Szent Ignác szerint mindenkinek személyes útja van. Egyedül az viszi őt a tökéletességhez. Tehát mindenki számára az a tökéletes út, amelyre meghívást kap, illetve amelyre az isteni akarat rendelte. Van akire kis feladatot bíznak és van, akire nagyot. De mindenkinek az a dolga, hogy azt a feladatot tegye a legjobban, legtökéletesebben, amit rá bíztak.
Egy sajátos pont a bibliai vallásokban, hogy mindegyikben megjelenik, hogy Isten az egyénhez, egy-egy emberhez szól: először hív, aztán küld. A Szentírásban a hívásnak központi szerepe van. Tehát Isten és ember kapcsolata meghívás jellegű, a hívást küldés követi. Ezt látjuk Ábrahámnál, Mózesnél, illetve az apostoloknál is. A szerzetesi életre vállalkozó erre az életre különösen is meghívást kap. Így tudja vállalni az emberi erőt meghaladó feladatot. Ez a meghívás mindenkinél másképpen történik, mindegyik meghívásnak megvan a maga története. Lehet katartikus élmény is, és lehet olyan is, amilyennekŰŰ Ádám atya egyik lelkigyakorlaton elmondta, valahogy így hangzott:  “én mindig CSAK azt tettem, amit a leghelyesebbnek tartottam. És lám, itt vagyok. Az lett belőlem, aki vagyok“.
A szerzetesi élet vállalásával a szerzetesek egy radikálisabb életvitelre kötelezik el magukat, életüket gyökeresen Istennek szentelve, szabaddá téve magukat Isten és embertársaik szolgálatára.
II. János Pál azt mondja “az Istennek szentelt élet célja a Jézus Krisztussal való azonosulás és az iránta való teljes odaadás” ( VC 65).
A szerzeteseknél alapvetően a hármas fogadalom a közös: ígéret a szegénységre, a tisztaságra és az engedelmességre. Ezeket szoktuk úgy is hívni, hogy az “evangéliumi tanácsok“, melyek az egyház értelmezése szerint Jézus tanításán alapszanak. Ezeket a tanításokat, legalábbis radikális formájukban, Jézus nem várja el minden követőjétől, hanem azt mondja: “Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Máté 19:12). Ezt csak azoktól várja ezt el, akiket erre külön meghív.  
A fogadalmakról:
Jézus Isten dicsőségét és gazdagságát hagyja hátra, kiüresítette magát és az emberekért szegény lett. A szegénységi fogadalomban a szerzetes lemond mindenről, amit birtokol és amivel rendelkezik.
A tisztasági fogadalomban a szerzetes a testét ajándékozza Istennek. Jézus önátadása nem egyetlen emberért valósul meg, ahogyan a házasságban, hanem az egész emberiségért, azt mondja: “ez az én testem, mely értetek adatik”. Ez a testi dimenzióban való önátadás.
Az engedelmességi fogadalom az akarat és az értelem fölajánlása Istennek. A szerzetes Krisztusnak szóló engedelmességet ígér, akit a közösség elöljárója személyében is felismer. Ebben valósul meg a szellemi dimenzióban való önátadás.
A fogadalmaknak a jellegét tekintve vannak ideiglenes fogadalmak, és az örökfogadalom. Az örökfogadalmat általában ideiglenes fogadalmak előzik meg az első, harmadik, illetve hatodik évben, az utolsó fogadalom, az örök fogadalom pedig egy életre szól. Általában az örökfogadalom vállalásával lesznek a szerzetesek a rend teljes jogú tagjai.

 Szerző: Vandlik Ottília Eszter – Magyar Jezsuita Portál

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s