Skóciai Gyorstalpaló

Közzétette:

Alapadatok:  (2004)

Terület: 78 772 km2 (30 414 négyzetmérföld)
Népesség: 5,2 millió fő
Főváros: Edinburgh (népesség: 420 000)
Népcsoportok: kelták, angolszászok
Nyelv: angol, gael
Vallás: Presbiteriánus Skót Egyház, más presbiteriánus egyházak, anglikánok, katolikusok
Kormányzat: parlamentáris demokrácia
Államfő: II. Erzsébet
Miniszterelnök: David Cameron

Zászló: Skóciának két hivatalos zászlaja van, az egyik a kék alapon fehér kereszt, illetve a sárga alapon piros oroszlán. Előbbit Saltire-nek, utóbbit pedig Lion Rampant-nek nevezik. A Saltire Európa legrégibb zászlaja, Skóciában is inkább ezt használják nemzeti identitásuk megkülönböztetésére. A legenda szerint Szent Andrást, a skótok védőszentjét egy, a zászlón látható keresztre feszítették, ezért is nevezik a Saltire-t más néven St. Andrew’s Cross-nak, vagyis Szent András keresztjének. A kék alapon fehér lobogó egyébként megtalálható a brit zászlóban, a Union Jack-ben is. A Lion Rampant, amely egyébként hátsó lábain álló oroszlánt jelent, a királyság zászlaja volt. Mindkettő használatos.

—————-

Szentek és városok:

St Andrew: Skócia és St Andrews védőszentje

St Nicholas: Aberdeen

St Blane: Dunblane

St Mary: Dundee

St Margaret: Dunfermline

St Giles: Edinburgh

St Mungo/Kentigern: Glasgow

St Molaise: Isle of Arran (Arran szent szigete)

St Columba: Iona (korábban Skócia védőszentje is)

St Cuthbert: Kirkcudbright

St Magnus: Kirkwall

St Baldred: North Berwick

St Mirren: Paisley

St John: Perth

St Ninian: Whithorn

——————–

Gazdasági adatok

GDP: 1054 milliárd USD
Egy főre eső GDP: 18 138 USD
Éves növekedés: 3%
Infláció: 3%
Főbb iparágak: bank és pénzügy, acél, gépjármű, olaj és földgáz, valamint a turizmus
Pénzhasználat: a font sterlinget a határ mindkét oldalán elfogadják, de a skót bankok kibocsátják a saját bankjegyüket is. A skót fontot általában Angliában is elfogadják, de nem mindenhol. Ez gyakran „arcra” megy. Az utazási csekket a bankok beváltják, már eleve font sterlingben kell kérni, hogy ne kelljen kétszer átváltani. A bankautomaták (ATM) mindennaposak Nagy-Britanniában: a legtöbb a nagy bankkártya rendszerekhez csatlakozik, mint például a Cirrus, Maestro és a Plus. Mindenhol tökéletesen működnek, magam is gyakran használtam őket. A legjobb, hogy szinte mindenhol találhat az ember ATM-automatát, akárcsak telefonfülkét. Még a mező közepén is. A gond az automatákkal csak akkor van, ha valami oknál fogva elnyeli a kártyát. Ilyenkor a legtöbb bank kettévágja a kártyát és visszaküldi az otthoni bankfióknak. Szó se róla, ez igen kultúrált és jó megoldás, csak a turista szempontjából nem mindig szerencsés.

Borravaló (vagy inkább whiskyrevaló?)

A skót éttermekben legalább tíz százalék borravalót illik adni, kivéve akkor, ha a kiszolgálással elégedetlenek vagyunk. A pincéreket általában úgy bérezik, hogy számítanak a fizetés megtámogatásával a borravaló által. Néhány étterem – akárcsak Magyarországon – már a számla végösszegébe beleszámolja a felszolgálás költségeit, ilyenkor nem kell külön borravalót adni. A taxisofőrök is általában tíz százalékot remélnek, a kellemes társaság és a kényelmes utazás azonban meg is ér és érdemel ennyit.

Közlekedés

Nemzetközi járatok

Londonból és más Európai városokból közvetlen légi járatok indulnak Edinburgh-ba, Glasgow-ba, Dundee-ba, Aberdeen-be, Inverness-be, vagy Kirkwall-ba. Észak-Amerikából is számos repülő indul, közvetlen járat azonban csak Glasgow-ba és Edinburgh-ba. Európából gyakran olcsóbb, ha előbb elrepülünk Londonba, onnan pedig busszal vagy vonattal utazunk tovább északnak. A vonatjegyet érdemes még itthon előre megvenni, akár bérlet formájában is. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy itthon vásárolt vonatbérlet sokkal olcsóbb, mint a helyszínen megváltott tikettek. Két évvel ezelőtt (2001), amikor Manchesterből utaztam fel egészen Edinburgh-ig vonattal, akkor csak egy oda út majd negyven fontba került. A busz sem volt sokkal olcsóbb, csupán alig néhány fonttal. Javaslom tehát még indulás előtt érdeklődni az utazási irodáknál a lehetőségeket illetően. Repülővel egy óra az út Londonból Edinburgh-ba, de ha hozzáadjuk a reptérhez vezető utakat, akkor már négy órát számítsunk.
A távolsági busz a legolcsóbb megoldás, hogy Skóciába jussunk, az állami társaságnál a magántársaságok olcsóbbak. A Slow Coach az ország youth hosteleinél áll meg és egészen Edinburgh-ig elmegy. Londonból Edinburgh-ba vonattal négy óra az út, Glasgow-ba öt. Skóciát kompjárat köti össze Larne-val, ami közel van Belfasthoz, de van kapcsolat magával Belfasttal is. Nyáron hetente jár a komp Aberdeen, a Shetland-szigetek és Norvégia között, és kéthetente Aberdeen és a Feröer-szigetek között.
Azok, akik saját kocsival utaznak, jó, ha tudják, hogy a főutak forgalmasak és gyorsak, Edinburgh 373 mérföldre (600 km) fekszik Londontól, az utat levezetni körülbelül kilenc óra. Komppal átjutni a szigetekre legpraktikusabban a franciaországi Calais-nál lehet. Itt lehet választani a komp és a csalagút között. Még a csalagútban is lehet pihenni, hiszen nem magunknak kell vezetni, egy gyorsvasúton szállítják át a kocsikat és kamionokat a tenger alatt. Az út időtartama alig több mint egy óra. Komppal már némileg hosszabb idő, mintegy két óra alatt lehet átkelni Doverbe, Anglia kikötőjébe. A hajók éjjel-nappal mennek, legolcsóbb, ha a hajnali két órakor induló járatra váltunk jegyet. A komp azonban nem olcsó mulatság: legutóbbi utam során, amikor egyedül keltem át autóval a csatornán, egy retúrjegyért több mint nyolcvanezer forintot fizettem. Meggondolandó. A repülő szinte hasonló árban van, igaz nem annyira kalandos. Az azonban elvitathatatlan, hogy kényelmesebb.

Belföldi utazás
Bár vannak Skóciában helyi repülőtársaságok, nem éri meg igénybe venni őket, hacsak nem ez az egyetlen mód, hogy valamelyik szigetre eljussunk. A Haggis Backpackers buszjárat Skócia diákszállóit, backpackers (azaz hátizsákos) moteljeit keresi fel, akárcsak a Go Blue Banana is. A Citylink busztársaságnak (ez Skóciában a legnagyobb) van turistabérlete, amely az összes járatán használható. Skócia vasútjai lenyűgözők, de drágák és korlátozottak. Az utak általában jók (a magyar útviszonyokhoz képest mindképpen ötcsillagos minősítésűek) és nem annyira forgalmasak, mint Angliában. A mellékutakon nagy távolságra vannak egymástól a benzinkutak, így fontos odafigyelni, hogy mikor mennyi benzin van a tankban. Az üzemanyag alig kerül többe, mint nálunk, bár az ember ahogyan egyre északabbra halad, a benzin is egyre drágább. A szigetekre hajók futnak ki Oban, Mallaig és Ullapool kikötőiből, illetve kompjárattal juthatunk el Aberdeen-ből az Orkney- vagy a Shetland-szigetekre. Orkney-ra, mint ahogyan arról szó is lesz, John O’Groats-ból, és a Gill’s Bay-ből is el lehet jutni.

Földrajzi jellemzők

Skócia körülbelül Anglia területének a fele, és az ország durván kétharmada hegység és mocsaras terület. Földrajzilag három részre oszthatjuk: a Déli-felföldre (Southern Uplands), a Skót-alföldre (Central Lowlands) és az Északi-felföldre, vagy -hegyvidékre (Nortern Highlands), illetve a szigetekre. A Déli-felföld az Angliával határos termékeny síkságok és dombságok gyűjtőneve. A Skót-alföld Edingburgh-tól Glasgow-ig terjed, az ipari övezet és a népesség legnagyobb része itt található. Éppen ezért ez Skócia központja. A Felföld homokkő- és gránithegységeinek legmagasabb pontja a Ben Nevis, mely egyben Nagy Britannia legmagasabb csúcsa is. Skócia 790 szigete közül 130 lakott. A szigetcsoportok között találjuk a Belső- és Külső- Hebridákat, az Orkney- és a Shetland-szigeteket.
Bár az ország nagy részét régen a kaledóniai erdő borította – skót fenyő, tölgy, ezüstnyír, fűz, égerfa, berkenye és hanga keveréke – ez a varázsos faegyüttes már csak nyomokban maradt meg a természetes növénytakaróból.
Az ország területének csaknem háromnegyede műveletlen mocsár és hangás szikla, ebből majdnem 800 000 hektárnyi (2 millió hold) területet savas tőzeg borít. A messzi északon olyan zuzmókat és mohákat találhatunk, amilyeneket sehol máshol Nagy-Britanniában.

Állati oldal

A gímszarvas nagy számban fellelhető Skóciában. A vaddisznókat, melyek egyszer már majdnem kihaltak, újra szaporítják, viszont az igen ritka vadmacskákat és vadkecskéket csak egy hajszál választja el a kipusztulástól. A makacs felföldi marhákat úgy tenyésztették, hogy kibírják a hideg éghajlatot, a birkák pedig az egész országban legelik a füvet.
A vidra igen ritka, viszont a meghonosított amerikai nyérc gyorsan szaporodik.
Skócia híres vadmadarai, mint például a skót fajd, az ország egész területén legelik a hangát, és milliónyi vadliba telel az alföld mezőin. Gyakran látni fókákat, és a méltán híres skót lazac miatt is messziről érkeznek látogatók.

Időjárás vagy inkább esőjárás

Skócia időjárását (vagy inkább esőjárását) a „változatos” szó írja le a legjobban. Kis távolságokon is hatalmas változásokat vehetünk észre az időjárásban, és egy napsütéses napot gyakran követ esős. Bár az ország eléri a Sarkkört, a Golf-áram szelei miatt a hőmérséklet enyhe, bár ez is szubjektív megítélés kérdése. A Felföldön bármikor szélsőséges időjárással kerülhetünk szembe. A keleti part hűvös és száraz, a téli hőmérséklet ritkán esik fagypont alá (de vigyázzunk az Északi-tenger csontszaggatóan hideg szelére). A nyugati part enyhébb és nedvesebb, a nyári középhőmérséklet 19°C (66°F). A május és a június a legszárazabb hónap, a július és az augusztus a legmelegebb. Nyáron, az északi vidékeken alig nyugszik le a nap, télen viszont ritkán kel fel.

Mikor induljunk?

Személyes és szubjektív véleményem az, hogy Skócia minden évszakban, minden hónapban és percben gyönyörű. Nem kétséges, hogy a tél kicsit emberpróbálóbb, mint a nyári időszak. Skóciát május és szeptember között keresik fel a legtöbben, ekkor az időjárás is kiszámíthatóbb. Az április és az október az időjárás szempontjából elfogadható, de sok hely októberben már zárva tart. A Felföldet télen elég nehéz megközelíteni, de Edinburgh-t és Glasgow-t érdemes megnézni. Edinburgh augusztusban, a fesztivál ideje alatt zsúfolásig tömve van, így ebben az időszakban szerencsésebb jó előre interneten vagy telefonon keresztül szállást foglalni, különben nagyon nehéz lesz. És még a pénztárcát is jobban megviseli.

——–

Tömör történelem

Skócia első lakosai a gyűjtögető-vadászó emberek voltak, akik Angliából, Írországból és Európából érkeztek, körülbelül 6000 évvel ezelőtt. Magukkal hozták a neolitikus kort, a mezőgazdaságot, az állattenyésztést, a kereskedelmet, a szervezett társadalmat és egy virágzó kultúrát. A kidolgozott sírkövek, kőszobrok és házak maradványai, melyeket például az Orkney-szigeteken találhatunk, azt mutatják, hogy ez voltaképpen egy életerős társadalom volt. Később telepedett meg itt az Európából induló „Serleg  népe” (Beaker folk), akik a bronz használatát és a fegyverkészítést honosították meg, a kelták pedig a vas megmunkálását. A rómaiak képtelenek voltak megszelídíteni a tájék vad lakóit, sikertelenségüket jelképezi Hadrianus falának felépítése. A kereszténység St Ninian révén jutott el skót földre, aki 397-ben a vallási központot alapított. 563-ban St Columba alapított központot Ionán, amely máig zarándokhely.
A 7. század környékén Skócia lakosságát állandóan háborúzó keverék népesség alkotta: északon a nőágon örökösödő piktek, a gael nyelvet beszélő skótok, a szigeteken az északi hódítók, az alföldön a britonok és az angolszászok. A 19. századra a skótok fölénybe kerültek a piktekkel szemben, akiknek nyomát ma már csak a Kelet-Skóciában elszórtan fellelhető szimbolikus kövek jelzik. Délen az anglo-normann feudalizmus lassan teret nyert, és a korai 13. századra az angol történetíró, Walter of Coventry ezt jegyezte fel: a skót udvar „francia szellemű és életmódú, beszédű és kultúrájú”. A véres csatározások ellenére az alföldiek törzsi alapú társadalma jól összeolvadt a feudalizmussal, és hatalmas, családra épülő klánokat hozott létre.
A felföldiek azonban teljesen másként gondolkodtak. 1297-ben William Wallace erői a Stirling Bridge-i csatában megverték az angol csapatokat, de később néhány előcsatározás után Wallace-t végül elárulták, majd 1305-ben Londonban az angolok kivégezték. Mai napig úgy emlékeznek rá, mint a hazafiasság szimbólumára és az ellenállás nagy hősére.
Robert de Bruce harcolt következőként a skót függetlenségért. Egy évvel Wallace kegyetlen kivégzése után Bruce meggyilkolta riválisát, és Skócia királyává koronáztatta magát. Ugyanebben az évben szembekerült az angolokkal, de csapatait Methvennél és Dalrynál legyőzték. 1314-ig kellett várnia, amikor is a Bannockburn-i csatában legyőzte az angolokat. Ez fordulópontot jelentett Skócia függetlenségi harcaiban, és ezt az állapotot 600 évig meg is őrizték. Határvonal alakult ki a felföldiek és az alföldiek között, melyet a Great Glen – a Fort William és az Inverness között húzódó vetődés (földrajzi hasadék, amely a Loch Ness vonalán húzódva kettészeli Skóciát) – jelzett szimbolikusan. A felföldiek gael nyelvet beszélő fosztogatók voltak az alföldiek szemében, akik lallan nyelvet beszéltek, és kevésbé rideg, urbánusabb életmódot folytattak.
A 16. században a skót királyi ágat a szembenálló nőági és férfiági örökösök, valamint az angol és francia érdekeltségek árnyékolták be. A vad ellenállás az angolokkal szemben és az állandó monarchikus pörlekedések polgárháborúhoz vezettek, így aztán kevés uralkodó halhatott meg természetes halállal. A 17. század is a polgárháború jegyében telt, melyet a vallási reformáció csak tüzelt. Minden angolellenes érzés ellenére 1707-ben a skótok bejelentették, hogy unióra lépnek Angliával. Létrejött a parlamentáris egyesítés (Act of Union), a skótok feloszlatták parlamentjüket, viszont cserébe a skót egyház és jogrendszer védelmet élvezett. Híres kísérleteket tettek, hogy Anglia Hannover-házi uralkodóit a katolikus Stuartokkal cseréljék föl, a Jakobiták azonban a Felföldön kívül nem élveztek támogatást, mivel az alföldiek tartottak a katolicizmustól. Jakab Edward herceg, az „Idősebb Trónkövetelő”, (a száműzött VII. Jakab fia,) több kísérletet is tett, hogy visszaszerezze a trónt, majd 1719-ben Franciaországba menekült. 1745-ben a fia, Bonnie Prince Charlie, azaz Károly Edward herceg, akit az „Ifjú Trónkövetelő” néven ismertek, partra szállt Skóciában, hogy megkaparintsa a koronát. 1745-ben Cullodenben legyőzték seregeit. Ennek következményeként a kormány megtiltotta magánhadseregek létrehozását, a skót szoknya viselését és a dudajátékot. Ez az időszak egybeesett az ipari forradalom kérlelhetetlen változásaival, így a tiltások egy egész életstílus eltűnését és a felföldiek megszelídítését eredményezték.
Délen az ipari forradalom hatására virágzó városok jöttek létre, a népesség növekedett, fejlődött a pamutgyártás és a hajóépítés, a kereskedelem fellendült. A városi élet elterjedése egybeesett az intellektuális fejlődéssel, a skót felvilágosodással, az emberek korábban vallásgyakorlásba fektetett energiájukat most a szórakozásba és a pénzszerzési tevékenységekbe ölték. Különösen az irodalom élte virágkorát. A kiváltságosok egyre gazdagabbak lettek, míg a szegények még szegényebbek: tífuszjárványok pusztítottak, és a túlzsúfolt bérházakban zajló élet egyéb mellékhatásaitól is szenvedtek. A városok növekedtek, főleg észak zord történetének egyik legsivárabb eseménye után. Ez a felföldi tisztogatás az 1700-as években kezdődött és több mint száz évig tartott. A túlnépesedés, az éhínség és a moszatfeldolgozás összeomlása miatt a földesurak olyan helyzetet teremtettek, hogy az emberek kénytelenek voltak elhagyni az országot. A skótok nagy számban vándoroltak ki Észak-Amerikába, Új-Zélandra és Ausztráliába, tarsolyukban a takarékosság és a kemény munka tiszteletével. Azok, akik a hazájukban maradtak, kénytelenek voltak kis gazdaságokat létrehozni.
Az ipari fejlődés az első világháború alatt is folytatódott, de az 1930-as évek válságos időszaka végzetes csapást mért a gazdaságra. Aberdeen volt az egyetlen város, amely a 20. században fejlődést mutatott, hála az Északi-tenger olajának és földgázának, amit az 1970-es években tártak fel. A gazdasági nehézségek folytatódtak, munkanélküliség uralkodott, a városok elnéptelenedtek, az egészségügyi, oktatási viszonyok és a lakáshelyzet rosszabb volt, mint amit Angliában tapasztaltak, s ez mind az önbizalom elvesztéséhez vezetett. Viszont az Angliai unióból való kiválás álmai erősebbek voltak, mint valaha. A Munkáspártnak köszönhetően az 1980-as és 1990-es éveket Skócia jól átvészelte Nagy-Britannia konzervatív vezetése alatt, ami azt mutatta, hogy a skótok mégsem akarnak elszakadni. A munkáspárti győzelem az 1997-es általános választásokon azt eredményezte, hogy Skóciában a konzervatívok elvesztették parlamenti helyüket. A munkáspárti kormány már szavatolt egy korlátozott mértékű skót decentralizálást, így a független Skócia létrejötte a 21. században már nem csak egy romantikus elgondolás.

(forrás: Csak Hogy Tudd Egyesület, VisitScotland Turisztikai Hivatal)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s