B. Traven író emlékére

Közzétette:

E napon született B. Traven író (1882)

B.Traven

[1882?-1969]

Kevés olyan író van az irodalomtörténetben, akinek e néhány adata alapján ne tudnánk azonnal valami alapvető dolgot életéről, munkásságáról. Mint látható, Traven nem ezen szerzők körébe tartozik, hiszen már születésének és halálának pontos éve is titok maradt az olvasóközönség előtt. Nincs ez másképpen a lexikonokban, annáleszekben sem, Traven olyan titokzatos egyéniség volt, hogy személyéről gyakorlatilag semmi nem maradt fenn a világ számára.

Mit mond ő maga erről? Már “A halálhajó” című könyve kéziratának az olvasókhoz szóló kisérőlevelében világosan mindenki tudtára adta: “…A szellemi értéket alkotó munkástól sohasem kell életrajzot követelni. Az alkotó ember életrajza a legkevésbé sem fontos. Ha az embert nem lehet műveiből felismerni, akkor vagy az ember, vagy a mű értéktelen. Ezért az embernek a művein kívül ne legyen más biográfiája. Műveiben bocsátja bírálatra személyét és életét.”

Lássuk hát, ki is volt az irodalomtörténet e rejtélyes alakja, akinek még a nevében sem lehetünk biztosak. Egyes feltételezések szerint 1890. május 3.-án született Chicago-ban, mások szerint valamikor 1882-ben vagy 1895-ben. Életrajzi adatainak sorában most közvetlenül az elhalálozási dátumának kellene következnie, annyira hiányosak a Travenról rendelkezésre álló információink. Mexikóban élt, legalábbis egy bizonyos idő után. A feltételezések szerint Traven egy emigrált ujságíró, aki a müncheni forradalom (1919) után emigrált hazájából, és sok viszontagság után a mexikói indiánok között telepedett le. E verzió alapján eredeti neve Ret Marut volt. Ezen az ösvényen haladva Ret Marut életútja 1907-ig nyomon követhető, de még itt sem tudni, hogy ki volt Bruno Traven, mielőtt Ret Marut lett volna. Mexikóban több álnevet is használt, például 1947-ben mint Hal Croves-t kérte fel J. Huston rendező “A Sierra Madre kincse” című filmje tanácsadójának. Az ötvenes évek elején Mexikóban szerzett útlevele alapján ő Traven Torsvan, és norvég(!) bevándorlók gyermekeként született Chicago-ban (lásd, mint fent). Traven életrajzi adatainak nyomozása körülbelül olyan feladat, mint egy csupa zsákutcából álló labirintuson átjutni.

Traven mindazonáltal remekműveket írt. Az őt körülvevő titokzatosság persze még inkább felcsigázta az emberek kíváncsiságát, riporterek, buzgó irodalmárok, amatőr detektívek eredtek a nyomába, így persze egyre-másra születtek a legfantasztikusabb elméletek az író kilétéről. Nézzük, kit is sejtettek a Bruno Traven név mögött: Jack London, Max Levien (az ún. bajor tanácsköztársaság kormányának tagja), Adolfo Lopez Mateos (Mexikó volt köztársasági elnöke), és a legérdekesebb: felütötte fejét egy olyan feltevés, hogy Traven tulajdonképpen II. Vilmos német excsászár fia.

A tények
Néhány tény, amit a mexikói és zürichi Traven-képviseletek 1951-óta terjesztett BT-közlemények terjesztettek az olvasók körében. Az 1952-ben közölt életrajz szerint Traven a századforduló előtt az Egyesült Államok közép-nyugati vidékén született, anyanyelve tehát angol. (Ennek ellent mond, hogy kéziratait mindig német nyelven küldte kiadójának, a fordítóról pedig nem esett szó soha…) Az életrajz szerint szülei skandináv származásúak voltak, ősei tengerészek. Már hétéves korában maga kereste a kenyerét, sohasem járt iskolába, az élet nevelte. Tízéves korában hajósinasnak állt, negyven éve Mexikóban él. E közlemények minden időközben felbukkanó feltevést visszautasítottak, eléggé éles hangon.

Traven első regényeinek megjelenése után Németországban elterjedt egy újabb verzió is. A Bajor Forradalomban vezető szerepet játszó két írót, Erich Mühsamot és Oskar Maria Grafot Traven nyelvezete, stílusa, megnyilvánulásai egykori forradalmi harcostársukra, Ret Marutra emlékeztették. Ret Marut a forradalom idején a sajtó egyik irányítója volt, a bukás után elfogták, halálra itélték, de sikerült megszöknie. 1921-ben barátai segítségével külföldre menekült, és többé nem adott hírt magáról. 1957-ben Rolf Recknagel német irodalomtörténész kezdte el boncolgatni és vizsgálgatni a Traven-rejtélyt. Traven és Marut között ő is felfedezte a stilisztikai és irodalmi közösséget. Kutatni kezdett Ret Marut személye után, és arra a felfedezésre jutott, hogy élete -már ameddig nyomon követhető- éppen olyan rejtélyes, mint Travené. Az 1908-ban, Németországban kiállított bejelentőlapja szerint San Francisco-ban született 1882-ben. Ennek az adatnak a valódiságát már nem lehetett ellenőrizni, mivel az 1906-os San Francisco-i tűzvész minden írásos dokumentumot elpusztított… Marut származásáról tehát éppolyan keveset tudhatunk, mint Travenéról. Már maga a név is, mint ő maga elismerte, álnév, illetve fedőnév volt. Az ind mitológiában a marutok a viharok megtestesítői, a démonok legyőzői. Recknagel hosszú évek munkájával Marut és Traven műveinek mélyreható elemzésével arra a megállapításra jutott, hogy a két név egy személyt takar.

De miről is írt Traven?
Elbeszéléseinek, regényeinek színtere mondhatni ugyanaz: Mexikó, a szereplők mexikói fehérek, indiánok, Latin-Amerika tipikus kiskirályai, forradalmárjai, egykori királyai, a hódító spanyolok leigázottjai, misztikus, mítikus hősök. A “Makrancos hölgy Mexikóban” című novelláskötetének bevezetője ezt írja: “Traven írásait a nagy kaland igézete hatja át, mely ott él valamennyiünk lelkében; egy elpusztult civilizáció dzsungel mélyről fel-felvillanó emlékének bűvölete (…).”

Bruno Traven főbb művei, a teljesség igénye nélkül:
A gyapotszedők (Die Baumwollpflücker), 1925, A halálhajó (Das Totenschiff), 1926, Aranyásók (Der Schatz der Sierra Madre), 1927, A tavasz országa (Land des Frühlings), 1928, Híd a dzsungelben (Die Brücke im Dschungel), 1929, A fehér rózsa (Die weisse Rose), 1929, Caoba-ciklus (Mahagóni~): A taliga (Der Karren), Embervásár Mexikóban (Regierung), Rabszolgák útja (Der Marsch ins Reich der Caoba), Az őserdő foglyai (Trozas), Akasztottak lázadása (Die Rebellion der Gehenkten), A dzsungelből jött generális (Ein General kommt aus dem Dschungel).

Ezeken kívül rengeteg válogatott esszéje, novellája jelent meg, sőt legendákat, meséket, szinte költői eposzokat is írt, amelyek egyik-másik művének címével, válogatás formában jelentek meg. Traven utolsó műve az 1960-ban kiadott Aslan Norval. Érdekessége e műnek, hogy Travent ekkor már sokan halottnak hitték, így ezt a regényt hamisítványnak tartották, több kiadó el is zárkózott megjelentetésétől.

1969.március 26-án Traven rejtélyes és kalandos élete véget ért. Holttestét kívánsága szerint elhamvasztották, hamvait a mexikói Chiapas folyóba szórták. Erről a vidékről írta A tavasz országa (Land des Frühlings) című könyvét.
Traven tisztában volt azzal, hogy halála után az életrajzával kapcsolatosan felmerülő kérdésekre jelentős érdeklődés irányul majd. Röviddel a halála előtt feleségével közölt néhány tényt, hogy titkából egyes részleteket felfedjen. Elmondta, hogy a Traven Torsvan néven kívül még legalább három írói álnevet használt, a B. Travent, a Ret Marutot és a Hal Crovest. Mindezekkel együtt a mai napig nem derült ki, és valószínűleg már soha nem is fog, hogy ki volt, honnan jött ez a különös sorsú ember, aki a világ legtöbbet olvasott írói sorába került. Kívánsága teljesült: életének titkát nem sikerült feltárni, az élete az ő magánügye maradt, a világ csak műveiben ismerhette meg őt.

Részlet a Banditák doktora című kisregényből (Hajdú Miklós fordítása):
“Néha felébred az emberben valami ösztön. És sohasem fejlődik ki jobban, mint egy olyan élet során, amelyben az ember szakadatlanul a jó ösztöneire van utalva, és amelyben ez az egyetlen rendelkezésre álló védelmi eszköz.”

Forrás: Barta Zoltán napjója

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s