Márika néni meséi: A szegény ember kilenc tyúkja

Közzétette:

Örömmel köszöntöm Önt, ki azzal, hogy megnyitotta ezt az oldalt, betekintést nyerhet a bukovinai székelyek sokszínű és csodálatos mesevilágába.

Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy szegén ember és egy szegén asszon. Azoknak annyi gyermekük volt, mint a resta lika, s még eggyel több. Mind ahányan itt vagytok ti, s még egyvel több volt.

A szegény embernek volt két ökröcskéje, s minden nap elment az erdőbe szántogatni. Egyszer, amikor szántogatott, hall valami sírást.

–       Mak-mak-mak!

Megy oda, mi lehet az a sírás? -…s hát egy akkora nagy medve verekedett

egy nyulacskával. Pofozta a medve erről is, arról is a nyuszikát. Akkorát kacagott a szegény ember, amikor meglátta, de akkor megharagudott a medve.

–       Megállj, te szegény ember, kikacagtál!

–       Hát hogyne kacagtam vóna – mondja a szegény ember -, amikor egy ekkora hatalmas nagy medve megver egy kicsi nyulacskát!

–       Na, megállj te, szegény ember, most megeszlek tégedet is, s az ökreidet is! Úgy megijedett a szegény ember, hogy most mi lesz?!

–       Jaj, medve, ne egyél meg! Nekem otthon sok-sok gyermekem van, s ha én nem szántom fel a földet, nem lesz búza. Mit esznek a kisgyermekek. Akkor nem tud a feleségem kenyeret sütni!

Várjál estig…, estig szántogatok, s este gyere ide, s akkor megehetsz engemet is, s az ökröket is.

–       Jól van – azt mondja a medve, és elment be az erdőbe.

A szegény ember szántogatott tovább, de olyan bánatos volt, hogy nem is tudta, mi csináljon bánatában. Ahogy búsul, szántogat, arra jött egy róka.

–       Hallod-e, te szegény ember, miért búsulsz te olyan erőst?

–       Hogyne búsulnék – mondta a szegény ember -, amikor estefelé idejön a medve, s megeszen engemet! S elmondta a szegény ember, hogy hogy járt.

–       Hát ezért te egyet se búsulj ! – mondta a róka. – Mit adsz nekem, ha én megtanyítlak egy tanácsra?

–       Mit adjak? – azt mondja a szegény ember. – Nincs nekem semmim se!

–       Van úgy kilenc tyúkod (ennyi – mutatja) s egy kakasod!

–       Hát az van. – azt mondja a szegény ember.

–       Hát, hogyha nekem adod, akkor én segítek rajtad.

–       Neked adom! Este jöhetsz utána – mondta a szegény ember.

Azt mondja a róka:

–       Tudod, szegén ember, én estefelé egy kicsit hamarábbacska[1] idejövök, s bébújok egy bokorba. Mikor a medve idejön, hogy tégedet megegyen, s az ökröket, akkor én elkezdek tülkölni: tú-tü-tű,  tú-tü-tű, tű-tü-tű…

Azt mondja a medve:

–       Mi teszen úgy szegény ember?

–       Én meg mondom, hogy jőnek a vadászok. Medvét akarnak lőni! S te akkor, szegény ember – azt mondja a medve – bújtass el, szegény ember! S te akkor, szegény ember, vegyél elé egy zsákot, s mondjad, bújjál bele ebbe a zsákba, medve! Mikor belebujik, kösd be jól a zsákot! Én kibújok a bokorból, s megkérdezem, mi van ebben a zsákban. Te mondjad, hogy egy üres tuskó, egy szenes tuskó. S akkor én mondom, nem hiszem el. Ha szenes tuskó, vágd belé a fejszédet! S akkor te – zsupsz – belevágod a fejébe, s a medve megdöglik. Jó lesz?

–       Jó – azt mondja a szegény ember.

S akkor a róka elment, s egyszer estefelé visszajött a róka, s elbújt a bokorba.

Cammog a medve: brumm-brumm.

–       Na, most, szegény ember, megjöttem, megeszlek tégedet s az ökreidet.

–       Jól van – azt mondja a szegény ember – egyél meg.

Akkor csak elkezdett valaki tülkölni: tű-tü-tű, . . . tű-tü-tú . . .

A medve úgy megijedt:

–       Mi teszen úgy, szegény ember?

–       Hát nem tudom, biztosan jönnek a vadászok, meg akarnak téged lőni.

–       Jaj-jaj, bújtass el valahova, úgy félek! – mondta a medve.

–       Hova bújtassalak? Itt van egy zsák, – abrakot hoztam az ökröknek, bújjál belé!

Hamar belebújt a medve, a szegény ember jól bekötötte, s akkor kibújt a bokorból a róka, odament, megtapogatta a zsákot.

–       Mi van ebbe a zsákba, te szegény ember?

–       Hát egy szenes tuskó.

–       Nem hiszem el! – azt mondja a róka.

–       De ha az van benne…

–       Hát ha szenes tuskó, vágd belé a fejszédet!

…és a szegény ember, zsupsz, a medve fejibe belevágta. Megdöglött a medve.

Azt mondja a róka:

–       Na, te szegény ember, megígérted, hogy adsz kilenc tyúkot, és egy kakast.

Én este elmegyek utána.

Hazament a szegény ember, kifogta az ökröket, bement, megvacsorázott, lefeküdtek. Egyszer csak kopogtat valaki.

–       Tessék, ki az?

–       Én vagyok, a róka, eljöttem a kilenc tyúkért, s a kakasért.

–       Jól van na, várj, felöltözök – mondta a szegény ember.

Pedig esze ágába se volt, hogy felöltözzön.

Azt mondja a gyermekeinek:

–       Ugassatok!

A gyermekek, a kicsikék vékonyabb hangon, a nagyobbak vastagabb hangon: hu-hu…hu… Hát ez mi? – hallgatkozik a róka.

–       Te, szegény ember, mi teszen úgy?

–       Jaj, jaj – , azt mondja az ember – az este véletlenül úgy felejtettük az ajtót, s bejött ide egy csomó kutya az ágy alá, s most nem tudom tartani vissza… – megérzették a szagodat, és ki akarnak rontani.

–       Jaj-jaj – azt mondja a róka -, fogd meg őket, szegény ember, hogy tudjak elfutni!

A szegény ember tette magát, hogy fogja, közben mondta a gyermekeinek:

–       Hangosabban ugassatok! hú..hú-hú . . .

Ugattak úgy, hogy rettenetesen. A róka usgyi, vesd el magadat, úgy elfutott

be az erdőbe, hogy vissza se nézett többet.

A szegény ember a gyermekeivel, a feleségivel, s az ökröcskéivel még ma is

boldogan él, ha meg nem halt.

__________

1] korábban

Forrás: bukovinai székelyek meseszövegek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s